A Mosonmagyaróvár történetét onnan száz kilométerre délkeletre, Veszprémben alapozták meg, derült ki a klub honlapjának összefoglaló írásából.
A Veszprémi Vasast 1966-ben alapították, az 1968-as bronzérem után Bakony Vegyész névre keresztelték és egy évre rá, 1970-ben összejött a klub eddigi egyetlen bajnoki címe (amelyhez öt ezüst-, és hat bronzérem, valamint két kupagyőzelem is társult).
A csapatot később átnevezték Veszprémi SE-re, 1986-ban kiesett az első osztályból sőt, a kilencvenes évekre már a harmadosztályból is kipottyant. A teljes újjáépítés a kétezres évek közepére hozta meg gyümölcsét, a Veszprém Beton KC nevet viselő csapat 2009-ben feljutott az NB I-be.
Az NB I-ben Veszprém Barabás KC néven indult csapat 2012 nyarára került nehéz anyagi helyzetbe, ekkor a Győri Audi ETO KC három évre szóló együttműködési szerződést írt alá a klubbal. Két év után az ETO Mosonmagyaróvárra költöztette a klubot és az NB I-es indulási jogot. Ekkor kezdődött el a helyi kézilabda története.
Két tizedik helyezést egy kiesés követett, azonban a 2017-2018-as szezonban ban sikerült a visszajutás, 2019 tavaszán pedig egy újabb 10. helyezéssel sikerült kivívni a bennmaradást. Ha nem jött volna a koronavírus, talán a következő idény még sikeresebb, de miután a bajnokság félbeszakadt, a 9. helynek kellett örülni.
De ami azóta történt…
Bronzérem álomrajttal
„Tavaly nyáron egy be nem fejezett bajnokság 9. helye után a célunk az volt, hogy az újonnan érkező játékosokkal stabilabb keretünk legyen, és előrébb lépjünk. Ezen belül szerettem volna a saját elképzeléseimet, egy gyorsabb, attraktívabb játékot megvalósítani” – emlékezett vissza a 24.hu kérdésére Gyurka János.
A 191-szeres válogatott, olimpiai negyedik, világbajnoki ezüstérmes klasszis 21 éve edzősködik, és nagyon büszke lehet arra, ami az elmúlt két évben véghezvitt.
Az előző idényben kiváló rajtot vettünk, a győzelmek igazolták, hogy jó úton haladunk, jó munkát végzünk. Ez visszacsatolás volt a játékosok számára is
– mondta, utalva arra, hogy a csapat az első 13 fordulóból mindössze a Győri ETO-tól és az FTC-től kapott ki, a 11 győzelem pedig elég volt ahhoz, hogy sokáig vezesse a bajnokságot.
Ez pedig lendületet adott a lányoknak, hiszen kit nem dobna fel a látvány, hogy fél távnál a tabella élén van.
„Ez érezhető is volt, mert erősebbé vált a hitünk, ezzel együtt a teljesítményünk is határozottabb lett. Segített, hogy nem csak egy sorunk volt, mindig akadtak olyanok, akik tudtak frissítést vinni a játékunkba.”
Gyurka szerint akadtak meccsek, amelyeket egy-egy góllal nyertek meg – ilyen volt a Debrecen, az MTK, a Vác és a Kisvárda elleni.
Ezt mások a szerencsének tulajdonították, de én úgy gondolom, az a csapat, amely küzdésben, hitben és akaratban ott van, és ezt együtt fel tudja vinni a pályára, az megérdemli a sikert.
Az már a bajnokság során nyilvánvalóvá vált, hogy többen távoznak a nyáron, hiszen a mutatott játékkal és eredményességgel a játékosok is felértékelődtek.
„Tudtuk, hogy a keret egy része elmegy, mert jobb ajánlatot kapott, ahogy azt is, hogy néhányan családi okok miatt hagyják abba. Ez a bajnokság alatt egy kis megingásban is megmutatkozott, de amikor minden tisztázódott, akkor újra tudtunk együtt, egy célért harcolni. Így jött össze a bronzérem.”
Cél az 1-5. hely
Gyurka állítja, sok még a tennivaló a csapatrendszerrel és a taktikával, amelyhez szeretnék fizikálisan és játéktudásban is felzárkóztatni azokat, akik idén nyáron jöttek.
„Egy játékrendszert nem lehet pár hónap alatt felépíteni. Időre van még szükségünk, hogy egy stabil, felsőházba tartozó csapatot rakjunk össze. Az 1-5. hely valamelyikén szeretnénk végezni” – tette hozzá.
A jelenlegi bajnokságban 8 mérkőzés után a 4. helyen áll, a mérleg öt győzelem, egy döntetlen és két vereség.
„Mindkét eredmény túlzás. Ha az eddigi két vereségünket nézzük, vállalhatóak voltak, mindkétszer a hajrában szakadt be a gúla” – mondta, célozva arra, hogy a Fradi elleni 11 gólos vereségnél a második félidő közepén még csak öt volt közte, míg Debrecenben az utolsó 12 percet veszítette el 8-2-re csapata.
„Ezt én az érési folyamatoknak tudom be. Az jó, hogy sokáig pariban tudunk lenni, jó iramot megyünk és azt egy ideig tudjuk is tartani. Bár láthatóan vannak gyenge pontjaink. A hullámhegyünk a Siófok elleni volt, megmutattuk, hogy tudunk úgy is játszani. De a számok tükrében ez úgy mutatkozott meg, hogy amíg az effektivitásunk a 40 százalékot sem érte el Debrecenben, addig 72 százalék volt a Siófok ellen. Helyén kell kezelnünk mindkettőt.”
Arra kérdésre, hogy az évek óta egyeduralkodó győri és ferencvárosi riválisokkal érdemes-e versenybe szállni, csak azt hangsúlyozta, egy nagyon fiatal klubról beszélünk.
„Nagyokat lehet álmodni, de a napi célokat és a meccseket nekünk kell megnyernünk. Ebben a lépésről lépésre gondolkodásban haladunk, ha megmarad az a háttér, amit az elnökünk és a város bizalommal megteremt, akkor látok jó esélyt, hogy erős felsőházas csapat legyünk.”
Igazi öröm a város kézilabda-kultúrája
A csapat az Európa Ligában kiemeltként rögtön a csoportkörben kezd, amit Gyurka – noha nagyon büszke rá – kicsit sajnál, mert úgy érzi, rutintalan, 22 év átlagéletkorú csapatának fokozatosan kellene belekóstolnia mindebbe.
„Lehet veszélyes is, hogy egyből a főtáblára csöppenünk, de megfelelő tapasztalatot szerezve helyt szeretnénk állni.
Nekünk az elsődleges célunk a magyar bajnokság, ott kell az első ötben végeznünk, hogy a nemzetközi szereplés évről évre megvalósuljon.
Annak rendkívül örül, hogy Mosonmagyaróváron kialakult egy kézilabda-kultúra, amelynek emlegetésekor nem szabad kihagyni a szurkolókat, hiszen ez értük és nekik szól.
„A Covid-helyzet bezárta a kapukat előttük, sajnáljuk, hogy nem élhették meg velünk azokat a győzelmeket, amelyeket zárt kapuk mögött játszottunk.”
A klub vezetése az utánpótlásbázis megteremtésén is dolgozik, ez lenne az egyik fő cél, de nehéz dolog, mert talán még nagyobb a bizalom a sok akadémiában.
„Dolgozunk, reméljük, hamarosan megjelennek nálunk is a saját nevelésű játékosok.”
Tapasztaltabb edzőnek érzi magát
Egy 2008 augusztusi Veszprémi Napló-cikkben azt mondta, szívesen dolgozik nőkkel, mert jól tudja kezelni a hisztijeiket, vagyis pontosan látja, mikor van szükség a vasszigorra, mikor az ellenkezőjére.
„Már javítanék is: a hiszti szót nem biztos, hogy jól mondtam, mert ez nem az. A nők vagy elfogadják, amit mondok, vagy nem. A kézilabda mindig fejlődik, így az edzői felfogás és meglátás is változik.”
De hangsúlyozta, a mellette álló stáb – elsősorban Stranigg Ferenc és Benkovics Edit munkája – hihetetlenül fontos, mert ha sikereket érnek el, az mindig közös.
„Szerencsésnek vallom magam, mert mint a nőkkel, de a férfiakkal is dolgozhattam, és nemcsak felnőttszinten, hanem az utánpótlásban is. Széles spektrumba kaptam betekintést, jobban megértem az egymásra épültséget. A tapasztalatszerzésben a korosztályos munka is sokat segített, mert világversenyeken vehettem részt, és amikor a fiúkkal sikereket értünk el, az nagyon sokat adott nekem. Az utánpótlásban én voltam, aki behozta a méréseket, ehhez a szövetségtől segítséget kaptam – most ezeket az adatokat már napi szinten használjuk.”
De vajon egy olyan ember, aki tíz éve még a jelenlegi női kapitánnyal, Golovin Vlagyimirrel dolgozott együtt, illetve a férfikapitány, Gulyás István még a játékosa is volt az osztrák Köflachban, az hogy látja, most a megfelelő helyen van?
„Golovin kőkeményen megdolgozott azért, ahova jutott, de Gulyás Pista ugyancsak kiváló szakember. Hogy a helyemen vagyok-e, azt szerintem nem is tudom megválaszolni. Jól érzem magam. Voltak az életemben vargabetűk, de mindig ott álltam helyt, ahol szükség volt rám, és megtalált a feladat. Bennem játékosként sem volt soha olyan érzés, hogy ha az edző azt mondta, ezt csináljuk, akkor megkérdezzem, miért.
Annak kell megfelelni, és ott kell a legjobbat nyújtani, ahol vagy. Ebben sikeresnek érzem magam. A családom minden támogatást megad, én jól érzem magam a bőrömben. Főleg, ha ilyen közösségben lehetek, mint amit Mosonmagyaróváron felépítettünk, ahol egy célért, közösen, tudatosan dolgozhatunk.