Miután a tálibok átvették a hatalmat, nem volt teljesen világos, hogy mi lesz azokkal az afganisztáni nőkkel, akik a bántalmazó családjuk elől menekülve a szövetséges erők által támogatott menedékházakban éltek. Az AP News most egy nő példáján keresztül mutatta be, milyen lehetőségek állnak a bántalmazott nő előtt a tálib uralom árnyékában.
Az AP-nek nyilatkozó nő – aki azt kérte, Salima néven nevezzék meg – az észak-afganisztáni Pul-e-Kumri város egyetlen, nők számára fenntartott menedékházában lakott. A menedékháznak húsz lakója volt, ők többnyire családon belüli erőszak miatt kényszerültek elmenekülni otthonról, vagy azért, mert a családjuk férfi tagjai korai kényszerházasságra kötelezték őket idősebb férfiakkal.
Miután a tálibok megérkeztek a városba, a menedékház üzemeltetője elmenekült. A tálibok ezután két lehetőséget ajánlottak az ott élő nőknek. Az egyik, hogy hazatérnek a bántalmazó családjukhoz, a másik pedig, hogy a tálibokkal tartanak. Közülük többeket a családjuk halállal fenyegetett meg korábban, amiért elmenekültek.
Salima azt mondta, tud legalább egy olyan sorstársáról, akit valószínűleg megölt egy családtagja, miután hazatért. Ő maga inkább úgy határozott, hogy a tálibokkal távozik. Azt ugyan nem tudta, mit fognak vele tenni, de nem volt hová mennie, hiszen hónapokkal korábban éppen a kábítószerfüggő, bántalmazó férje elől menekült el.
A nő, mint kiderült, azért került a börtönbe, mert a tálibok sem igazán tudták eldönteni, mit kezdjenek ezekkel a nőkkel. Így aztán Afganisztán központi börtönének elhagyott női részlegében helyezték el őket. A börtön üres volt, mert amikor a tálib harcosok elfoglalták a fővárost, amnesztiát hirdettek, és minden foglyot felszabadítottak: köztük több ezer férfit, hétszázhatvan nőt és több mint száz gyermeket – írja a hírügynökség a börtön új tálib parancsnokára, Abdullah Akhund mollára hivatkozva.
Salima azt mondta, fogalma sincs, mit hoz számára a jövő pénz és családi háttér nélkül, de jelezte, most legalább biztonságban érzi magát. Arról, hogy a börtönben mivel töltik az idejüket, így nyilatkozott:
Többnyire imádkozunk és egész nap a Koránt olvassuk.
Az áldozatokat segítő női menedékházak Afganisztánban csak az elmúlt húsz évben jöttek létre, korábban ezt az intézménytípust nem ismerték az országban. A 2001-es amerikai invázió után emberi jogi aktivisták tucatnyi hasonló intézményt hoztak létre Afganisztán-szerte. Ezekre a menhelyekre az ultrakonzervatív afgánok úgy tekintettek, mint olyan helyekre, amelyek abban segítenek nőknek és a lányoknak, hogy a családjukkal ellenkezzenek, vagy „erkölcsi bűncselekményeket” követhessenek el.
