Alig két héttel a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás huszadik évfordulója előtt megrázó riportot közölt a Washington Post. A cikk főszereplője Ron Kirchner és családja, igaz, Ron egyetlen egyszer sem szólal meg benne, mert az egykori tűzoltó súlyos demenciával küzd. Bár még csak 59 éves, de a betegsége annyira előrehaladott, hogy nem tud összefüggően beszélni, nem tudja felvágni magának az ételt, nem tud egyedül lefürödni, folyamatos felügyeletre van szüksége.
Nem igazán tudja, ki vagyok, vagy hogy ő kicsoda, vagy hogy mi volt a kedvenc dolga: a tűzoltóság,
mesélte a Washington Postnak Ron felesége, Dawn.
A férfinál 2015-ben diagnosztizálták a demencia kezdetleges formáját, jóllehet, a tünetek már korábban jelentkeztek. Ron még ötvenéves sem volt, amikor azt vette észre, hogy egyre több dolgot elfelejt: nem emlékezett arra, hogyan kell bekapcsolnia az övét, hogyan kell becsukni a kocsi ajtaját, hogyan kell fogat mosni. A természetgyógyász elvégeztetett vele egy, a kognitív képességeket felmérő tesztet, amelyen Ron rosszul szerepelt. Ezt követően elmentek egy neurológushoz, aki az MRI-vizsgálat során megállapította, hogy az akkor 51 éves Kirchner agya olyan, mint egy 85 évesé.
A férfi 2001 őszétől 2002 márciusáig mintegy 600 órát töltött a merénylet helyszínén, a Ground Zerónál.
Toxikus koktél
Bár az erre vonatkozó kutatások még gyerekcipőben járnak, a Washington Post cikkében megszólaló szakértők szerint egyre több jel utal arra, hogy a World Trade Center elleni terrortámadás helyszínén a mentésen dolgozók között nemcsak a különféle légúti vagy rákos megbetegedések jellemzők, hanem a korai demencia is.
A becslések szerint 400 ezer ember érintkezhetett a mérgező anyagokkal teli porral és törmelékkel, amikor a World Trade Center két tornya összedőlt.
A mentésben részt vevők (tűzoltók, rendőrök, mentők, építőipari munkások, önkéntesek) több mint 91 ezren voltak, azonban a füstöt és a port New York más részeire is elfújta a szél, nem szólva azokról, akik a terrortámadás helyszínétől nem messze éltek és dolgoztak. Az épületekben keletkezett tűz, amely végül hozzájárult a tornyok összeomlásához, azután is égett, hogy azok összedőltek: a repülők üzemanyaga 2011. december 19-ig, vagyis több mint három hónapig táplálta a lángokat, folyamatosan füsttel szennyezve egy nagyjából 6 és fél hektáros területet.
![Belebetegedtek a mentési munkálatokba szeptember 11. hősei 1](https://s.24.hu/app/uploads/2021/09/gettyimages-1164292-masolat.jpg)
A New York Times 2006-ban arról számolt be, hogy a romoknál talált porban – amit aztán felkapott a szél – több mint 2500, különféle mérgező anyagot találtak: azbesztet, higanyt, ólmot, kadmiumot, szilíciumot, egészen apró beton és üvegdarabokat, és a dízellel táplált tüzek miatt aromás szénhidrogéneket is – ezek egy része rákkeltő hatású, egy másik része pedig vese-, máj-, szív- és idegrendszeri károsodást okozhat.
A repülőgépek becsapódását övező káoszban a mentésben részt vevők jelentős része nem viselt megfelelő maszkot. Voltak, akik úgy érezték, hogy a maszk hátráltatja őket a munkálatokban, és inkább nem vették fel, míg mások egyszerű pormaszkot használtak a szűrős változatok helyett. Ezt a hozzáállást erősíthette, hogy egy héttel a merénylet után az USA Környezetvédelmi Hivatalának (EPA) egyik tisztviselője azt mondta, hogy a romok körüli levegő biztonságos. Aztán 2007-ben az EPA már arról írt egy tanulmányban, hogy a világon valaha mért legmagasabb környezeti dioxinszintet mutatták ki a levegőben – százszor nagyobbat, mint amekkorát egy szemétégető hátszelében mérni lehet.
Egy év alatt tíz évet öregedő tüdő
Reneé Totaro, aki akkor a New York-i rendőrségnél volt, és három hónapon keresztül dolgozott a romoknál, azt mondta, egy valamit sosem fog elfelejteni:
Annyira erős volt a szag, szinte mart a füst. Éreztük a szánkban, a szemünket, a torkunkat és a fülünket is égette.
Ahogy teltek az évek, egyre több adat mutatott arra, hogy a mentési munkálatokban részt vevők jelentős részénél hosszú távú egészségkárosodást okozhattak a szeptember 11-i események. Az egyik felmérésben a mentésben részt vevő tűzoltók és mentők (nagyjából 14 ezer ember) 92 százalékát vizsgálták meg: mintegy ötezer embernél olyan állandósult tüneteket észleltek, mint a köhögés, zihálás, torokfájás és a légszomj. Ezernél tartós légzési elégtelenség alakult ki, például asztma vagy krónikus hörghurut. A felmérésben résztvevők tüdejének működése átlagosan tíz százalékkal romlott a támadást követő évben, és az következő hat évben nem vagy csak egy kicsit javult az állapotuk.
Egy 2009-es jelentésben az olvasható, hogy a tűzoltók 13 százalékánál, a mentők 22 százalékánál gyengébb tüdőfunkciókat mutattak ki, mint ami az életkoruknak megfelelő lett volna. A tűzoltóknál azért születtek jobb eredmények, mert jóval szigorúbb fizikai feltételeknek kell megfelelniük a felvételin és „jobb helyzetből” indultak.
![Belebetegedtek a mentési munkálatokba szeptember 11. hősei 2](https://s.24.hu/app/uploads/2021/09/gettyimages-627643596-masolat.jpg)
Richard Roeill tűzoltó 2001. szeptember vége felé kezdett el köhögni, rendszeresen vérzett az orra, és hányt. Egykor skót dudán játszott egy tűzoltó zenekarban, és három percig vissza tudta tartani a lélegzetét a víz alatt. Most oxigénkészülék segítségével alszik, és hetente négyszer jár kezelésekre poszttraumás stressz zavar, légúti megbetegedés és a vérében található mérgező fémek miatt.
WTC-köhögés
Beletelt némi időbe, de a kormányzat is felismerte, hogy valamit kezdeni kell ezekkel az esetekkel. 2011 januárjában elfogadták a James Zadroga-törvényt, amit az első olyan rendőrről neveztek el, aki hivatalosan is a mentés következében kialakult betegségben halt meg. Ennek keretében, a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ égisze alatt hozták létre a WTC egészségügyi programot (WTC Health Program) az érintettek támogatására. Ide azok jelentkezhetnek, akik a három helyszínen (a WTC-tornyoknál New Yorkban, a Pentagonnál Washingtonban és a Pennsylvaniában lezuhant gépnél) segédkeztek a mentésben, illetve azok is, akik vagy túlélték a New York-i merényletet, vagy az azt követő tíz hónapban a környéken éltek, dolgoztak vagy iskolába jártak.
A program szerint az érintetteknél többek között a következő betegségek kialakulásában játszhattak közre a 9/11-es események:
- nyelőcső reflux (GERD),
- asztma,
- alvási apnoe,
- különféle rosszindulatú daganatos megbetegedések (mell-, prosztata-, tüdő-, bőr-, vastagbél-, vese-, pajzsmirigyrák),
- poszttraumás stressz (PTSD),
- légúti betegségek,
- krónikus obstruktív légúti betegség,
- depresszió,
- szorongás.
Benjamin Luft, a Stony Brook Egyetem WTC-vel kapcsolatos egészségügyi programjának vezetője azonban felhívta a figyelmet arra, hogy szokatlan tüneteket is megfigyelnek: a mentésben részt vevők asztmája nem tipikus, és a nyelőcső reflux is kicsit másképpen jelentkezik náluk. Megkülönböztetnek „WTC-tüdőt” és „WTC-köhögést” is, amikor a köhögés refluxszal párosul.
![Belebetegedtek a mentési munkálatokba szeptember 11. hősei 3](https://s.24.hu/app/uploads/2021/09/gettyimages-1201348346-masolat.jpg)
A kognitív funkciók vizsgálata még nincs ennyire előrehaladott állapotban, de az eddigi kutatások is igen szomorú képet festenek. Sean Clouston ugyancsak a Stony Brook Egyetemről 2014-ben 818 embert vizsgált meg, 104-nél találtak valamilyen kognitív zavart, tíznél a demencia lehetősége is felmerült. A mentést segítők közül sokan 2001-ben a harmincas éveik második felében jártak, így mostanra túl vannak az ötvenen, ahhoz azonban még túl fiatalok, hogy a demencia megjelenjen náluk.
Legfeljebb egy embert kellett volna látnunk demenciával, de túl sok olyat találtunk, akinél valamilyen zavar jelentkezett. Olyan volt, mint amikor 75 éves embereket vizsgálok. Megdöbbentő
– mondta.
A kutatók annyira nem értették, hogy mi történhetett, hogy elvégeztek még egy, az előzőtől különböző vizsgálatot, amelynek során több mint ezer embernél nézték meg a reakcióidőket, az emlékezőtehetséget és azt, hogy milyen gyorsan tudják feldolgozni az információkat. A résztvevők minden területen rosszabbul teljesítettek a velük egykorúaknál, 15 százalékuknál pedig a pontszámok kognitív zavarra mutattak.
Mennyien lehetnek még?
Azt egyelőre nem lehet kijelenteni, hogy szeptember 11. az egyedüli oka az érintetteknél jelentkező korai demenciának, de a kutatók szerint nehéz figyelemen kívül hagyni. Egyes feltételezések szerint a mérgező por és füst mellett a poszttraumás stressz is közrejátszhat, aminek során a traumatikus élmények miatt (mint például holttestek vagy emberi maradványok kiemelése a romok alól) különféle testi és lelki bántalmak alakulnak ki. Az sem kizárt, hogy egyeseknél a két tényező egymást erősítve járul hozzá a demencia kialakulásához.
Ráadásul még az sem tiszta a kutatók számára, hogy egyes tűzoltók, rendőrök, mentők miért betegszenek meg ennyire, míg mások, akik szintén ott voltak a Ground Zerónál, miért nem.
![Belebetegedtek a mentési munkálatokba szeptember 11. hősei 4](https://s.24.hu/app/uploads/2021/09/gettyimages-1339548-1-masolat-1.jpg)
Egy 2020. őszi kimutatás szerint már
A WTC Health Center jelenleg mintegy százezer embernek nyújt egészségügyi felügyeletet és kezeléseket, de kérdés, hogy mi a helyzet azzal a maradék 300 ezerrel, akik szintén érintettek lehetnek és vagy nem jelentkeztek náluk a betegségek tünetei, vagy ha igen, nem is sejtik, hogy a terrortámadásnak köze lehet ehhez.