A lelet bepillantást enged az őskori hüllők táplálkozási szokásaiba, és felfedi az evolúciójuk némely titkát. A fosszíliáról, amely az első bizonyíték arra nézve, hogy az őskori, 3,5 méteres kígyó a sauropodák, a bolygónkon valaha élt legnagyobb testű növényevő állatok tojásaival és kicsinyeivel táplálkozott, vagyis a dinoszauruszokat fenyegető kevés ragadozók egyike volt, a PLoS Biology legújabb számában számolnak be a kutatók.
A felfedezés azt is bizonyítja, hogy a kígyók állkapcsa már 100 millió évvel ezelőtt, a felső krétaidőszakban nagyon laza felfüggesztésű volt. Ennek köszönhetően az alsó és felső állcsont rendkívüli módon képes volt eltávolodni egymástól, ahogy ez a modernkori kígyókra jellemző.
A dinoszauruszfészket 1987-ben fedezte fel Dhanandzsaj Mohabej, az Indiai Földtani Szolgálat geológusa, ám a szakembernek csupán a tojáshéjat, valamint a kikelt sauropodák végtagcsontjait sikerült azonosítani.
A leletet 2001-ben vizsgálta meg Jeff Wilson, a Michigani Egyetem paleontológusa, akit valósággal sokkolt, amikor felfedezte a kígyót a sauropodafészekben. “Észrevettem a kígyók jellegzetes csigolyakapcsolódásait a dinoszaurusztojás-héjak és nagyobb csontok társaságában, és rögtön tudtam, hogy egy rendkívül érdekes példányról van szó. Ez a kígyók egy igen korai példánya, amelynek megleshettük a szokásait” – hangsúlyozta Wilson.
Mint Mohabej rámutatott, a lelet elősegíti a korai kígyók anatómiai fejlődésének és evolúciójának a megértését. Szerinte a kígyó, amely a “keresztségben” a Sanajeh indicus nevet kapta, épphogy elkezdett lakmározni, amikor vihar vagy valamilyen más természeti csapás miatt a dinoszauruszfészket betemette a sár. “Úgy gondoljuk, hogy a kis dinoszauruszok épp akkor kelhettek ki a tojásból, ez a mozgás keltette fel a kígyó figyelmét” – vélekedett az indiai kutató, hozzátéve, hogy a lelet helyszínén, Gudzsarát szövetségi államban további 30 sauropodafészket fedeztek fel, valamint két másik kígyót is.
Michael Benton, a Bristoli Egyetem kutatója szerint, akinek tanulmánya szintén a PLoS Biologyban jelent meg, általában nehéz meghatározni az őskori lények viselkedését. Ám a krétakori kígyó esetében nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy figyelte a dinoszauruszfészkeket, így azonmód lecsapott az apróságokra, mihelyt azok kikeltek a tojásból. “Természetesen nem lehetünk ebben teljesen biztosak mindaddig, míg egy olyan kígyó maradványait nem találjuk meg, amelynek gyomortájékán felfedeznénk a kis dinoszauruszok csontjait” – emelte ki.
Asok Szahni, az Indiai Nemzeti Tudományos Akadémia vezető tudósa, aki nem volt részese a kutatásnak, kiemelkedőnek nevezte a leletet, mivel az igen ritka fosszília a dinoszaurusztojásokkal együtt maradt fenn. “A lelet jelentősége abban rejlik, hogy bepillantást enged a korai kígyók viselkedésébe, abba, hogy milyen méretű prédára vadászott” – hangsúlyozta.
