Az 1980-as évek elején a Gidával, Buksival és társaikkal szemben megindított büntetőeljárásban a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vagyonvédelmi alosztálya többek között egy olyan bűnjeljegyzéket állított össze a hivatalosan eljáró Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya számára, amelyben különféle ékszerek mellett korabeli zálogjegyek sorjáztak olyan híradástechnikai eszközök mellett, amelyek az előbbiekhez hasonlóan minden bizonnyal szintén csempészárunak számítottak.
A nemesfém tárgyak között műpénisz is előfordult, ám a valódi kételyt az támaszthatta, hogy milyen szakértői hatalommal és tovaterjeszkedő megismeréssel dolgozhattak az elkövetők, ha az említett bűnjeljegyzék 16-os sorszáma alatt az alábbi tétel szerepelt: „kék színű műanyag tokban egy kézi mérleg és egy lupe.
A fenti tárgypáros, ahogy az elkövetők kettőse is, arra enged következtetni, hogy a vehemens megjelenésű, drabális súlyú Buksi könnyen bejutott bármilyen lakásba, miközben a mellette gepárd finomsággal dolgozó Gida könnyen összeszedte az értékeket. A mérleggel olyan drágaságokat lehetett lemérhetővé tenni, amelyeknek aprólékos szemrevételezése a lupéval teremti meg a pontos értékbeli meghatározást. Az alábbiakban annak bizonyítására vállalkozom, hogy a késő Kádár-korszak médiájában a betörőkirályokként emlegetett elkövetőkkel szemben lefolytatott büntetőeljáráshoz szükséges igazságügyi óra- és ékszerszakértői vélemény vizsgálatával képet alkothatunk az egyébként nehezen megragadható szocialista arisztokráciáról.
A szervezetten dolgozó Buksi és Gida-féle betörőbandák munkái nem pusztán behatolásaik révén jelölték ki a Kádár-kori arisztokrácia tagjait, de a sértettektől eltulajdonított értéktárgyak, nemesfémek hatósági jelzései vagy annak hiányai rámutatnak arra is, hogy a modern Magyarországon az első, összehangolt nyomozássorozat feltárta: a sértettek – az elkövetőkhöz hasonlóan – illegális módon szerzett pénzekből, csempészetből gazdagodtak meg. A Presztízs-ügyként elhíresült nyomozás eredményes bizonyítása, összesen hét betörőcsapat jogerős elítélése a szocialista kori szervezett bűnözés létét tette kézzel foghatóvá. Az ennek a nyomozásnak a lezárását követően megindult Százszorszép-akcióban a fenti betörések sértettjeinek illegális ügyleteire kívántak bizonyítható erejű adatokat szerezni, ám ezt politikai okokból, részben az 1981-ben bevezetett kisvállalkozási törvény hatálya alá eső, újonnan megszülető szocialista vállalkozók miatt nem fejezték be.
A Százszorszép-akció alapfeltevése az volt, hogy a hazai szervezett bűnözés eredeti tőkefelhalmozása során a lopásokat olyanokkal szemben követték el, akik szintén illegális módon, de minimum informális praktikákkal tettek szert a vagyonukra. A szocialista alvilág reprezentánsai által elkövetett betörésekből felsejlő Kádár-kori arisztokrácia feltérképezése során az eltulajdonított értékek szakértői tudást igénylő vizsgálatával lehetőség nyílik arra, hogy az akkori nyomozók politikai okokból leállított vizsgálatát utólag befejezzük, vagyis eldönthessük, helyes volt-e a Százszorszép-akció alaptézise.
Kecskeméti Sándor és Bujtor János betöréssorozata kapcsán a bűnelkövetőkkel készült interjúkból tudható, hogy Kecskeméti beceneve Gida, míg Bujtor jól ismert ragadványneve a Buksi volt. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című sláger szerint minden hangot ismertek az LGT tagjai a zongorán, ehhez hasonlóan a betörőcsapatok is rendkívül összeszokottan, felkészülten hajtották végre a betöréseket. Bujtor minden valószínűség szerint az I. kerületben a Szalag utca 9. szám alatt bérelt egy IBUSZ-lakást.
Az 1981. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjel Illés József lakásába törtek be, ami az I. kerület, Batthyány utca 46. szám alatt található. Az akkor keletkezett kár 2,5 millió forintot tett ki, amelynek egy részét a betörők nem tudták realizálni, mivel távozásukkor több porcelán árut is eltörtek. A lakásból több fordulóban 1,8 millió forint értékben antik ezüst- és porcelántárgyakat tulajdonítottak el. A holmik ellopásához Kecskeméti Sándor azt a 120 L Skoda típusú személygépkocsit (rendszám: PF 59-19) használta, ami élettársa, Csorba Julianna nevén volt. A késő-kádári alvilággal szembeni nyomozás a Batthyány utca 46. szám alatt élő Illésék lakását kirámoló betörők ügyetlenkedése miatt indult meg.
A Gida nevű óbudai bűnözőt a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet II. számú, Gyorskocsi utcai objektumában tartották fogva, ám időről időre kihallgatásra vitték. Az asztal túloldalán ülő férfi gépkocsi-vezetőként került a rendőrséghez, majd a Rendőrtiszti Főiskolát 1978-ban kitüntetéssel elvégezve elismert bűnügyi technikusok szakmai támogatásával került az BM ORFK vizsgálati osztályára. A frissen kinevezett tiszt eltökéltnek látszott. A főhadnagyi rendfokozatban dolgozó vizsgáló feladatköre a már ismert elkövetővel szembeni nyomozati, vádelőkészítési munka volt.
Az alábbiakban két emblematikus betörést mutatunk be, amelyek közül az első egy olyan vállalkozó sérelmére történt, akit az 1956-os forradalom után éppen úgy ki akartak rámolni a bűnözők, mint ahogy a késő Kádár-korszakban feszültek erre rá az alvilági hőseink. A másik esetben a szocialista nómenklatúra egyik vezetőjéhez, konkrétan Kádár János baráti hálózatának egyik tagjához törtek be fővárosi bűnöző csibészek, akik nem is feltétlenül voltak tudatában, mekkora kockázatot vállaltak egy politikus kirámolásával.
Megéri-e visszatérni évtizedről évtizedre betörni?
1980. augusztus 29-én Gida és Buksi behatoltak Dr. Schmidt Gyula házába riglihúzásos módszerrel. A zuglói, Torontál utca 26. szám alatti lakásból 350 ezer forint értékben vittek el antik ezüsttárgyakat, amelyeket később egyik társuk, Horváth Zoltán csempészett külföldre.
Ebbe a lakásba azonban korábban már mások is betörtek. Sándor Ernő tollából Három nap alatt kézre került egy úri betörőbanda – Álarcos gengsztertámadás egy zuglói villában címmel jelent cikk a Hétfői Hírekben. Sándor írása alapján a nagykereskedő családból származó Hübner Zoltán (fiatal, magas, szőke férfi) 1961 előtt nem sokkal tért haza Svájcból. Társa, a férfinadrágot ismerő, ondolált hajú Thanner Éva Bolíviából érkezett vissza, ahol a cukorgyáros édesapja élt. A cikkben meg nem nevezett körúti presszóban feltűnt egy harmadik személy, a szintén férfinadrágos, szőke hajú nő, akit Kux Kitty Mariannként ismertek. Hübner Zoltán a Bolíviából visszatérő Thanner Évának és Kux Kitty Mariann-nak mesélt Schmiedt Gyula töltőtoll-kereskedő Torontál utca 26. szám alatti villájába történő bejutásról. A két nő bevonását indokolta, hogy mindketten ismerték a sértettet, így könnyebbnek tűnt Hübner számára a tulajdonos távollétében a bejárónő kiiktatása.
1961. december 21-én követték a bejárónőt, így közelítették meg a házat. A Zolika becenévre hallgató Hübner Kux Kittyvel együtt fekete selyemálarcot tettek az arcukra. A nő bőrrel bevont ólmos botot adott a csoportot vezető férfi kezébe. Thanner Éva volt a figyelő. Átvetették magukat a kerítésen, majd Jeli Vendelné bejárónőt az ólmos bottal leütötték.
A kezeit összekötötték, száját vattával tömték be, majd egy perzsaszőnyegbe csavarták, amíg kirámolták a lakást. A zsákmány a tervezettel szemben rendkívül csekély volt, hiszen az elemelt férfi bundával, ékszerrel, magnetofonnal, illetve 4 darab 100 forintos bankjeggyel mindössze 40 ezer forint értékben szereztek bevételt. A rendkívül sovány eredmény lehangolta őket, a bejárónőt átvitték az ebédlőbe. Csak órákkal később tudta a szájába tett vattát kiköpni, hogy segítségért kiáltson. A mentők a Szobi utcai kórházba szállították.
Példaként említhető, hogy a Dohány utcai zsidó múzeumba való betörés, mint megbízás, már felmerült az 1980-as évek elején, azonban az ismert betörőbandák visszamondták a munkát a riasztóberendezések miatt. A külföldi megrendelésről a hatóság már 1983-ban tudomást szerzett, majd 1993 decemberében valóban végrehajtották a cselekményt. A múzeumba való betörés kísérlete az 1980-as évek elején Szabó Lászlótól tudható, aki az Igaz szó című lapban Ami a Kék fényből kimaradt – „Távirányított” betörések című cikkében mesélte el, hogy elviekben a Kecskeméti-Bujtor párost felkérték a betörésre. Szabó interpretációjában a betörés előkészülete során tapasztalták az elkövetők, hogy fejlett riasztóberendezésekkel szerelték fel a múzeumot, így elálltak a végrehajtástól.
Érdemes-e betörni politikushoz?
1981. április 14-én Budapesten, a II. kerület, Árnyas utca 15. szám alatt található házba ketten törtek be: Világhy György és Tűzkő István. Az ingatlan Köbli Gyuláé volt, aki az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának helyettes vezetőjeként az 1970-es években a külföldi kommunista pártok munkásküldöttségeit fogadta, illetve búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. A felszabadulás 30. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett pártfunkcionárius a házban együtt élt a feleségével, aki az MSZMP XIII. kerületi pártbizottságnál vezette a konyhát. A rutinos szakácsnő nem volt jelentéktelen személy, Kádár János főtitkár feleségéhez, Tamáska Máriához régre visszanyúló barátság fűzte.
Az 1950-es évek luxusjavainak koncentrálása érdekében a kitelepítések, illetve egyéb büntetőeljárások során az arisztokratáknál történt házkutatások során a festményeket, az antik bútorokat, a műtárgyakat, a régiségeket összegyűjtötték, majd huzamosabb időre lefoglalták, később ezekből a párt tulajdonában lévő épületekben tárgyspecifikus gyűjteményeket hoztak létre.
A Köbli-ügyhöz lehet kapcsolni az egyébként írásos dokumentáció alapján nem igazolható, ám több interjúalany emléke szerint megtörtént esetet, amikor Korom Mihály lakásába törtek be a Presztízs-ügy emblematikus figurái, akik a ruhás szekrényben kotorászva megtalálták a sértett rendőr dandártábornoki díszegyenruháját. A betörés idején Korom igazságügy-miniszter volt, az 1960-as évek elején a Magyar Határőrség országos parancsnokaként vezérőrnagyi rendfokozattal ment nyugdíjba, egyenruháját pedig – interjúból származó információk alapján – megőrizte. A díszegyenruhából kiderült, hogy valamilyen belügyi vagy igazságügyi rendszerben vezető beosztásban lévő személyhez törtek be, ennek megfelelően az elkövetők nagyon gyorsan távoztak a helyszínről, anélkül, hogy bármit is eltulajdonítottak volna a lakásból.
Nem sikerült jól elbújni az Orient expresszen
Moldova György saját riportja szerint a Csillag börtönben le kellett mennie a fegyelmi zárkasorra, hogy a nehéz kötésű bűnözőkkel tudjon találkozni. Moldova a könyvében megváltoztatott néven, Birgésiként emlegeti Kecskeméti Sándort. A riportkötet alapján Gidát a legbelső cellában helyezték el, ahol a legkisebb esélye volt a kapcsolattartásra más fogvatartottakkal. Moldova elmondása szerint tudta, hogy a fegyelmi zárkában ülőktől megtagadják a dohányzást, így egy doboz Kossuthtal próbált jobb benyomást tenni Kecskemétire. Moldova elmondása szerint az akkor negyvenegy éves Birgési elfogadta a cigarettát.
Kecskeméti eredetileg elektroműszerésznek tanult, majd 1964-ben, 16 évesen tiltott határátlépés kísérlete miatt Győr környékén elkapták. „Onnantól geráde idáig” – így szól az idézet Moldova könyvéből, emiatt felmerül, hogy a gerade (éppen) német kifejezés alapján valamelyik családtagja miatt talán sváb környezetben szocializálódott. A riportkönyv számára őszintén megvallotta, hogy egy kifordított kerékpárküllővel a szélvédő mellett nyúlt be ismeretlen gépkocsikba, amiket így kötött el. A lopásokért, valamint gépkocsik önkényes elvételéért összesen 3 év 9 hónapot töltött Tökölön. 1968-ban újfent disszidálni próbált. Az indulást megelőző éjszaka a Keleti pályaudvaron elrejtőzött az Orient expressz egyik vagonjában, ám senki nem segített neki visszacsavarozni a járólapot az álmennyezet és a tető között. Gida elmondása szerint:
annyi esélyem volt az átjutásra, mint Gandhinak a hízásra.
A szerencsétlen próbálkozás miatt másfél évet szabtak ki rá. A Moldova által készített interjúból kiderül, hogy Kecskeméti összesen 17 évet kapott 23 rendbeli, bűnszövetségben elkövetett betörésekért, majd egy évvel később szökési kísérletért. Birgési ezt követően elismeri, hogy egy busz alvázán szökött meg a Csillag börtönből, azonban az alváznál található rugók eltörték a legtöbb bordáját. Végül a Szegedről a fővárosba tartó buszról Kecskemétnél leesett, és a rendőrök elfogták. Az 1990-ben megjelent szövegben úgy szerepel, hogy Kecskemétinek már pusztán ötévnyi büntetése van hátra.
