Bencze Izabella a rendszerváltás után a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, a Honvédelmi Minisztériumban, az Állami Fejlesztési Intézetben, valamint a Pénzügyminisztériumban dolgozott osztályvezetőként, főosztályvezetőként, kodifikátorként.
Öt évig, 1998-tól 2003-ig, az ország legnagyobb állami vagyont kezelő szervezetének, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak a vezérigazgató-helyettese volt. Ebben az időszakban több állami nagyvállalat igazgatósági, illetve felügyelő-bizottsági tagjaként vállalt feladatot.
2007-2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke, 2010-től a magyar közszolgálati médiumok tulajdonosi testületének, a Közszolgálati Közalapítványnak a parlament által választott kurátora lett.
Neve számos, a nemzeti vagyonnal kapcsolatos szakkönyv, tanulmány szerzőjeként vált ismertté. 2007 és 2010 között számtalan publikációja, televízió-rádió felvétele, saját televízió-műsora foglalkozott a nemzeti vagyon védelmével, a magyar privatizáció visszaéléseivel.
Munkásságáról Haza(ki)árulás címmel könyv is megjelent 2009-ben. Több dokumentumfilmben szerepelt, melyek közül legismertebb a szintén 2009-ben készült Háború a nemzet ellen című dokumentumfilm Jelenczki István rendezésében.
Kurátori megválasztása csak korlátozottan publikált, szerepelt, de többször résztvevője volt a magyar rendszerváltozás kérdéseit feldolgozó televíziós sorozatnak, a Szabadság tér ’89-nek.
Alapító tagja volt a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), amely az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta hogy Bencze Izabella „fáradhatatlanul” küzdött a közjóért.
Publicisztikáit emberek tízezrezei várták és olvasták. Szavait, mondatait, amelyekkel mindenkor az Isten, a haza és a szeretet parancsának követésére hívta a magyarságot, megőrizzük
– tudatta a CÖF.
