Klímatudatos díjszezon, pofonok a Netflixnek
2020-ban is folytatódott a világ klímapánikja – csak már erre is alig emlékszünk, mert jött a járvány, és kiverte a fejünkből az egészet. Ám a klímatudatosság az idén már a téma iránt eddig meglehetősen érdektelen Hollywoodot is elérte: egyre több híresség emelte fel a hangját azért, hogy a filmgyártás kezdjen el a fenntarthatóság elvei mentén működni. Ennek jeleként az idén több díjátadó is elmozdult a teljes vagy részleges húsmentesség felé, a Golden Globe-gála teljesen vegán volt, és az Oscar is jelentősen visszaszorította a húsos fogásokat. Az idén is megmaradt az Oscaron a házigazda nélküliség, ami egyébként nem rontott, de nem is javított az élményen, mindenesetre kockázatkerülésnek mindenképp kiváló: ha nincs házigazda, nem lehet olyan gond, hogy az illetőről esetleg kiderül, hogy rasszisra, nőgyűlölő, gyerekmolesztáló, vagy bármi egyéb okból problémás.
A díjszezon fő témáját végül a Netflix erősen idézőjeles bukása szolgáltatta: a streaming-óriás az után, hogy vezette a jelölések toplistáját, 34 esélyéből végül mindössze két díjat nyert el a Golden Globe-on, majd 24 jelölésből ugyancsak kettőt váltott díjra az Oscar-gálán. A Roma egy évvel korábbi sikere után ez az eredmény valóban visszalépés, de ezzel együtt a Netflix még mindig nagyon is látványosan fejlődik, és az idén is megőrizte pozícióját a komolyan veendő versenytársak között – mindezt a fokozódó streaming-háború kellős közepén. És természetesen botrány nélkül sem múlt el ez a díjszezon sem: újfent a sokszínűség és a láthatóság volt a téma, csak ezúttal nem a színes bőrű alkotókat, hanem a nőket mellőzték látványosan a jelölésekben.
… de a Netflix köszöni, jól van
A streaming-háborúba, úgy tűnik, most már megérkezett az összes nagypályás fél, és egyelőre úgy tűnik, mindenki nyer. Ráadásul jött a járvány, ami az otthoni tartalomfogyasztást még tovább erősítette – az pedig, hogy a karanténidőszak két óriási, minden csapból ömlő kedvence is a Netflixről származik, szintén elmond valamit a streaming-platformok fontosságáról: márciusban a Tiger Kingért rajongott a fél világ, októberben pedig A vezércselért, az előbbit ráadásul azóta hat Primetime Emmyre jelölték, az év végén pedig A vezércsel nézettségi rekordjait A Korona 4. évada döntötte meg. A Netflix nemcsak milliókat foglalt el a karantén alatt, hanem a kortárs Hollywood újabb fontos rendezőjét húzták be: Scorsese, Cuarón, a Coen testvérek és Soderbergh után David Fincher is náluk készített filmet, a Mank című keserű szerelmeslevelet a régi Hollywoodhoz.
És ugyan ma már olyan érzés, mintha mindez évtizedekkel ezelőtt történt volna, de valójában még csak tizenkét hónap telt el azóta, hogy a fél világ a Netflix Witcherét nézte, beszélte ki és rajongta körül. A sorozat 2019 karácsonya előtt érkezett meg, aminek köszönhetően a 2020-ba már teljes Vaják-lázban léptek át sokan a nézők közül, és bár egyelőre nem tűnik úgy, mintha a sorozat az új Trónok harcává tudott volna avanzsálni, de majd meglátjuk, mi történik az új évad megérkezésekor, ami valamikor jövőre történik meg. Egy már biztos: a Trónok harca óta történt hasonló próbálkozások közül messze ez volt a legsikeresebb.
Az ázsiai mozi nagy éve
Még februárban sem a koronavírusról vitatkoztak az emberek Amerikában, hanem arról, hogy miért kaphatta a legjobb filmnek járó Oscart egy koreai film. Az persze borítékolható volt, hogy Bong Joon-Ho Élősködők című társadalmi szatírája lesz a legjobb idegennyelvű alkotás, de azon még ő maga is meglepődött, hogy a legjobb rendező, a legjobb forgatókönyv és a legjobb film kategóriában is díjra tudta váltani jelöléseit a film. Az Élősködők több szempontból is történelmet írt, hiszen ez volt az első koreai film, amit egyáltalán Oscarra jelöltek, ez lett az első idegen nyelvű alkotás, ami győzni tudott a legjobb film kategóriában, és 1955 óta először sikerült neki az a kontinenseken és ízlésvilágokon átívelő bravúr, hogy a cannes-i Arany Pálma mellett begyűjtötte az Oscar fődíját is.
Ezzel Hollywood nagy lépést tett afelé, hogy a sajátjával egyenrangúnak ismerje el a globális filmtermést, és a diadal értékét növelte, hogy a rendező a nemzetközi közönség számára teljesen ismeretlen színészekkel forgatta a filmet, amiben semmiféle engedményt nem kell tennie a hollywoodi sztenderdeknek. Ez pedig nemcsak a Hollywoodban eddig kriminálisan elhanyagolt koreai filmek számára nagy lépés, hanem a teljes ázsiai mozinak is lökést adhat. Pláne, hogy az idén kiderült, a kínaiak is tudnak olyan blockbustert forgatni, amely felveszi a versenyt a hollywoodi csúcsprodukciókkal, miután A nyolcszáz (The Eight Hundred) hozta a legtöbb bevételt filmek közül 2020-ban. Vagyis az Élősködők sikere az ázsiai mozi jelenlegi diadalmenetében alighanem csak a kezdet.
Weinsteinnek vége van, a metoonak nem
A 2017-ben indult metoo-ügy szimbolikus mérföldkőhöz ért idén azzal, hogy Harvey Weinstein egyik fontos bírósági pere tárgyalási szakaszba jutott és lezárult. Weinsteint egy igazi nagypályás védte, aki megmentett már a börtönből jó néhány szexuális ragadozót, ám itt még ő sem tudott sikerrel járni: Weinsteint ebben a bizonyos New York-i perében huszonhárom év börtönre ítélték – és még hátra van neki egy Los Angeles-i büntetőpere és több polgári pere is. Ezzel együtt az idei év sem maradt további zaklatási ügyek felszínre kerülése nélkül. Plácido Domingo ellen is felmerültek zaklatási vádak, a régiek közül pedig Woody Allen és Roman Polanski is újra a figyelem középpontjába került, előbbi memoárja, utóbbi új filmje, az egyébként remek Tiszt és kém díjai miatt.
Az év igazi vesztese Johnny Depp, aki idén novemberben egy olyan lejtőre ült rá, amelynek egyelőre nem látni a végét. Az Amber Heard távolságtartási pere nyomán kirobbant botrány miatt Depp elbukta a Legendás állatok-franchise-t, és úgy tűnik, hogy A Karib-tenger kalózait is, és hogy hol van még a vége, az rejtély. Mi azért még látunk rá esélyt, hogy a hangos és elkötelezett rajongók valahogy megmentsék Deppet, de lehet, hogy naivak vagyunk.
És még az év végére is jutott egy zaklatási botrány: Shia LaBeouf ellen ex-barátnője, az énekesnő FKA Twigs indított pert, amiért a színész kapcsolatuk idején testileg és lelkileg is rendszeresen bántalmazta. A perben egy másik ex is szerepel vádlóként, a per hírére pedig még egy volt barátnő-énekesnő, Sia is kiállt azzal, hogy LaBeouf őt is bántalmazta. A botrány árthat a Pieces Of A Woman című új Mundruczó Kornél-filmnek is, melyben LaBeouf a férfi főszereplő.
By-bye, blockbuster
A Covid-járvány filmes naptárban végzett mérhetetlen pusztítását mi sem illusztrálja jobban, minthogy egy olyan kínai film lett 2020 legjövedelmezőbbje, amely hasonló eredménnyel békeidőben a globális top 10 közelébe sem került volna. Ebben az évben márciustól kezdve a filmes híreket a halasztások uralták. A filmrajongók kezdetben csalódottan vették tudomásul ezeket, majd lassan ugyanúgy hozzászoktak ezekhez, mint a maszkviseléshez. Az első áldozat az új James Bond-film, a No Time to Die volt, melynek bemutatóját végül többszöri halasztás után egy teljes évvel tolták el, 2021. április 2-ára. De halasztották a Marvel-univerzum idei premierjeit is, melyek közül a Fekete özvegy jövőre jön, a Wonder Woman 1984 pedig egyszerre debütál a vásznon és az HBO Max streamingszolgáltatón. A teljesség igénye nélkül a jövőre tolt filmek közé került a Halál a Níluson-remake, a Spielberg-féle West Side Story, a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája és a Doktor Strange az őrület multiverzumában is, míg más filmek 2021-ről 2022-re tolódtak, így az Avatar régen várt folytatása is. Látva pedig a hasonlóan tologatott, de végül mégis bemutatott Tenet és a Mulan szereplését, nem is lehet ezért kárhoztatni a stúdiókat.
A járvány a magyar filmekkel is hasonlóan bánt, több bemutató is jövőre került át, köztük Enyedi Ildikó A feleségem története című filmje is, melyet eredetileg nyáron mutattak volna be, több filmet pedig a bemutató előtt néhány nappal kellett új időpontra tolni. Azért vannak pozitívumok is: bár a mozik zárva tartása miatt a bemutatók tucatszám estek kútba, felemelő volt látni, hogy a hazai és nemzetközi filmgyártás is mennyire gyorsan adaptálódott a járványhelyzethez. A gyártócégek találtak megoldásokat, kerültek szakmai támogatások, születtek új szabályok és protokollok, amelyek mentén a gyártások néhány hónap szünet után folytatódhattak. Ez pedig két okból is remek: egyrészt a közönség nem marad filmek és sorozatok nélkül, másrészt, ami még fontosabb, a filmgyártásban dolgozó rengeteg ember nem marad munka nélkül.
Tenet? Mulan? Borat!
Ahogy azt fentebb már írtuk, az idei év az elhalasztott vagy streamingre költöztetett blockbusterekről szólt – ahol mégsem, ott meg nem igazán volt köszönet a dologban. Christopher Nolan fantasztikus látványvilággal, és a keményvonalas rajongóknak is többszöri nézésre megérthető történettel készült Tenetje elcsúsztatott forgalmazással került néhány kisebb piacra – köztük Magyarországra –, ám ahhoz egyelőre kevés volt ez a néhány piac, hogy kitermelje a film óriási büdzséjét, az pedig pláne kérdés, hogy érdekes lesz-e még a film az amerikai nézőknek, amikor végre újra kinyithatnak a mozik. A Mulan hasonló buktán van túl, ráadásul még igazán jó sem lett, és ha ez nem lenne elég, a film kapcsán bojkottot is hirdettek, amiért az az ujgur átnevelő táborok közelében forgott, a főszereplő pedig elítélte a hongkongi tüntetőket. Szóval elég sanyarú lett azon nagy címek sorsa, amelyek megpróbáltak mégis közönség elé kerülni.
Egy kivétellel: Sacha Baron Cohen olyan bravúrosan vitte végig a Borat 2. bemutatását, hogy azt tanítani fogják produceriskolákban esettanulmányként. Egyrészt képes volt titokban megcsinálni a filmet olyan életveszélyes mutatványokkal, mint amikor álruhában felbukkant több republikánus tömegrendezvényen, Rudy Giuliani tőrbe csalásáról nem beszélve. Ezek után derült égből egyszer csak megszellőztette a sajtónak, hogy az új Borat-film nem csupán készül, de már kész is van, sőt még az idén be is mutatják, végül pedig összekiabálta a forgalmazókat, megmutatta nekik a filmet, majd hagyta, hogy lebunyózzák maguk között, ki veszi meg a folytatást. Egy feltétele volt: még az amerikai elnökválasztás előtt kerüljön nézők elé a film. A versenyből az Amazon kerül ki győztesen, a Borat utólagos mozifilm pedig októberben fel is került a platformra, ezzel gyakorlatilag megmentve az idei filmes évet a teljes nihiltől és depressziótól. A film ugyanis fenséges lett – más, mint az első, kevésbé vicces, de sokkal korszakosabb.
Fekete életek és cancel culture
A feketék elleni rendőri erőszak idén még a korábbiaknál is hangosabb tiltakozásokhoz vezetett Amerikában, és utat talált a filmszakmába is. A Black Lives Matter mozgalom tüntetéseinek valós hatásai egyelőre nem látszanak, de az, hogy a téma minden eddiginél erősebben bekerült a közbeszédbe, még hatással lesz a filmiparra is. A fekete filmes alkotókról egyébként is előretörtek az idén, különös tekintettel a női alkotókra: az év több emlékezetes filmes-tévés produkcióját köszönhetjük nekik – itt írtunk azokról, akiknek a nevét lassan illik megtanulnia a világnak. Ugyanitt kell megemlíteni azt a kissé erőltetett hisztit, amelynek nyomán az Elfújta a szélt egy időre törölték az HBO Maxról, merthogy a film rasszista és élteti a rabszolgatartást. Ami igaz – de hogy emiatt törölni kell-e a filmet az egyetemes filmművészeti kánonból, az egy másik kérdés. Az Elfújta a szél kapcsán aztán több hasonló, rosszul öregedett film kapcsán is felmerült problémás voltuk, ám végül az a megoldás született, hogy a film visszakerülhet a platformra, ám magyarázat kerül elé, mely jelzi, hogy milyen aggályokat vet fel a film.
Utóbbi ügyhöz kapcsolódik, hogy az 2020-as év egyik kulcsfogalma nyugodtan lehetne a cancel culture is: ez a fogalom azt jelzi, amikor egy személyt vagy alkotást nemkívánatosnak minősítenek valamilyen, általában politikai korrektségi aggály miatt, mondjuk, mert rasszistának, homofóbnak, antiszemitának minősítik egyes csoportok. Az idén ebben az őrületben J. K. Rowling „trónfosztása” volt az egyik kulcsesemény. Ez persze egy nagyon erős idézőjel, mert azért J. K. Rowlingot nem lehet olyan egyszerűen megfosztani trónjától, pedig a transzmozgalommal folytatott csörtéje alapján úgy tűnhet. A történetről itt írtunk bővebben, rövidebben pedig annyit kell tudni az év egyik nagy kulturális-közéleti vitájáról, hogy Rowlingot transzfóbnak minősítették két fő ügy miatt: először kiállt egy kutató mellett, aki a biológiai nemről tett olyan állításokat, amelyek nyomkodták a transzközösség érzékeny pontjait, majd egy hosszú tweetfolyamban szintén a biológiai nem témájában tett hasonló állításokat. Hogy a PC és a safe space-kultusz túlkapásáról van-e szó, vagy Rowling – aki nemrég még az LMBTQ-közösség egyik fő szószólójának számított, és egyébként ma is az – valóban transzfób és TERF, azt ki-ki döntse el maga.
Hollywood egyre sokszínűbb lesz
Szintén nagy port kavart, amikor az Oscar-díjakat odaítélő Amerikai Filmakadémia kihozott egy sor olyan szabályt, ami a díjra nevezhető filmek sokszínűségével kapcsolatban fogalmaz meg néhány kitételt. Ezek értelmében bizonyos Oscar-kategóriákban nem díjazhatók olyan filmek, amelyek nem felelnek meg bizonyos követelménynek. Ezek lényege, hogy a sokszínűségre szorítsák rá a filmszakmát: a nők, a színes bőrűek, a fogyatékkal élők, az LMBTQ emberek láthatóvá tételére.
Persze nemzetközi és hazai szinten is egyből nemzethalált vizionált egy sor megmondóember, ám némi vizsgálódás és a szabályok alapos átolvasása után bárkinek nyilvánvalóvá válhatott, hogy az új szabályok valójában nem jelentenek érdemi változást, ugyanis olyan megengedők, hogy már most is megfelel nekik gyakorlatilag az utóbbi évtizedek összes díjazottja. Persze a szabályzat átolvasásánál sokkal könnyebb volt hisztériát kelteni. Jóval kevésbé egyértelmű, hogy mi is történik a díjátadók és fesztiválok szabályzatában genderfronton: egyre több kis és nagy díjátadón szüntetik meg a színészkategóriák férfi és női felosztását. A cél elvileg a nem-bináris neműek inkluzivitása, ám félő, hogy az eredmény sokkal inkább az lesz, hogy a díjazottak aránya tovább dől a férfiak felé.
Az év, amikor Hollywood meglátta a magyar közéletet
2020 hazánk kulturális szcénájában is turbulens év volt, fel se tudnánk sorolni: Eszenyi-ügy, Demeter Szilárd ténykedései, botrányba fulladt zenei támogatások, az SZFE elfoglalása, könyvdarálás. Jelen cikk a nemzetközi iparágra koncentrál, így ezen botrányokról külön szó most nem esik, azt viszont muszáj megemlítenünk, hogy milyen gyakran vette szájára Hollywood a magyar közélet eseményeit. Az SZFE-botrányban egész sor híresség állt ki az egyetemük függetlenségéért harcoló színművészetisekkel, a Meseország mindenkié ledarálása is téma volt külföldön.
Ian McKellen például sajnálkozott, amiért ő nem olvashatott ilyesmit gyerekként, ugyanő a Szájer-üggyel is foglalkozott, mondván, az lenne a cél, hogy a Szájer Józsefeknek ne kelljen titkolniuk a vonzalmaikat. Ebben az ügyben egyébként messze nem a jó Gandalf az egyetlen, aki megszólalt; nem csoda: a fél világ ezen a sztorin lovagolt napokig. És még egy fontos ügyet kell említenünk a Hollywood-Magyarország tengelyen: George Clooney orbánozását, természetesen, majd az erre válaszul érkezett kormányzati sorosozást. Mindezt pont egy évvel azután, hogy Scarlett Johanssont próbálta meg felhasználni a kormánypárti média az önkormányzati választásokon.
Az év végi Warner-bomba
Végül az év talán legnagyobb visszhangot kiváltó filmes eseménye decemberre esett, noha előzményei már voltak, hiszen a Warner már novemberben úgy döntött, a mozibemutatóval együtt az HBO Max streamingszolgáltatón is bemutatja a Wonder Woman 1984 című filmet. De ez csak a kezdet volt, pár héttel később ugyanis már további tizenhét filmről jelentették be ugyanezt, köztük van a Dűne, a Mátrix 4, az Öngyilkos osztag 2, a Godzilla vs Kong és a Space Jam: A New Legacy.
Mivel a blockbusterek esetében eddig mindig ódzkodtak a stúdiók a streamingtől, érthetően nagy felzúdulást okozott a döntés. Olyan rendezők emelték fel a szavukat és vizionálták a mozi halálát, mint Christopher Nolan és Dennis Villeneuve. „A döntésből teljes mértékben hiányzik a mozi és a közönség szeretete” – háborgott az utóbbi, aki a Dűne rendezőjeként személyesen is érintett. „Mélyen hiszek benne, hogy a mozifilmek jövőjét a nagyvászon jelenti, nem érdekel mit mond egy Wall Street-i dilettáns” – így Villeneuve. A Warner közben nem győzi hangsúlyozni, hogy ez egyelőre egyszeri alkalom a koronavírus okozta nehézségek miatt, sokan mégis meg vannak győződve arról, hogy ez a döntés ásta meg a mozi sírját. Jövőre talán már látni is fogjuk, igazuk volt-e.
