Szüksége van-e még a világnak Borat Szagdijevre, a kazah állami televízió riporterére, aki 2006-ban beutazta az Egyesült Államokat, a világ legnagyszerűbb országát, és elhatározta, hogy feleségül veszi Pamela Andersont? Nos, akár úgy is tűnhet, hogy Boratnak éppen ideje visszatérnie, a világunk ugyanis az eltelt másfél évtizedben a feje tetejére fordult. Talán ahhoz, hogy tisztán lássunk 2020-ban, és végre nevetni tudjunk magunkon ebben a cseppet sem vicces évben, éppen egy akkora idiótára van szükségünk, mint Borat.
Sacha Baron Cohennek, vagyis a Borat-karakter ötletgazdájának és megformálójának viszont pontosan amiatt van nehéz dolga, mert mára fordult a kocka: nem Borat szelídült meg a toleráns és fejlett Amerikában, hanem Amerika kezdett el egyre jobban hasonlítani a bunkó, nő- és kisebbségellenes Boratra.
Az ő primitív poénjainak, megbotránkoztató nyilvános megszólalásainak nyilvánvalóan sokkal kisebb a tétje, mint Donald Trump hasonló produkcióinak, a folytatásban tehát valami újdonságot kellett kitalálnia.
A Borat 2 – hivatalos címén: Borat utólagos mozifilm: Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára – legnagyobb erénye, hogy pont időben készült el. Tavaly érkeztek az első hírek arról, hogy Cohen különböző jelmezekben bukkant fel republikánus politikai gyűléseken és adománygyűjtő koncerteken. Hivatalos megerősítés nem jött róla, hogy a komikus a Borat 2-n dolgozna, akár a Who Is America? című websorozatához is forgathatott volna részeket.
Sokan viszont már ekkor is arra tippeltek, hogy Borat a nagy visszatérésre készülődik, ez azonban csak idén, ráadásul szűk két hónappal a streaming-premier előtt vált biztossá. Cohen rekordgyorsasággal hozta tető alá a Borat 2-t úgy, hogy ő maga szedte össze a költségvetést, befektetése pedig a forgalmazási jogok eladásából térült meg. Majdnem hoppon maradt, mert a hírek szerint a lehetséges forgalmazók közül több cég is visszautasította a filmet meredek politikai tartalma miatt. Az elkészült változat végül az Amazonnál kötött ki, és Cohen ezzel teljesen elégedett lehet – idén valószínűleg már akkor sem lett volna értelme moziban bemutatni egy Borat-típusú filmet, ha rendesen nyitva lennének a mozik.
Cohen így elérte, hogy még az elnökválasztás előtt bemutassák az elsőfilmes Jason Woliner rendezésében elkészült filmjét, de már a koronavírus-járványt is bele tudta szőni a történetbe. A történet szerint Borat az első film miatt kegyvesztett lett Kazahsztánban: miután lejáratta nemzetét, munkatáborba vezényelték, javait elkobozták. Hosszú évekkel később viszont Nazarbajev nemzetvezető úr mégis visszaküldené őt Amerikába, hogy Mike Pence alelnöknek küldött ajándékával, vagyis egy Johnny nevű orángutánnal engesztelje ki az Egyesült Államok kormányát. Borat tehát újra útnak indul, ezúttal viszont a lánya is vele tart, akinek minden vágya, hogy megszabaduljon falusi rabságából. Borat eleinte hallani sem akar róla, hogy a lánya Amerika-szerte kísérgesse őt, a körülmények összjátéka folytán azonban változik a terv: baráti gesztusként immár nem Johnny majmot, hanem a lányát akarja odaajándékozni, de nem Pence-nek, hanem Rudy Giulianinak, Donald Trump ügyvédjének, New York volt polgármesterének.
Mindebből két dolog világosan látszik. Az egyik, hogy a Borat 2 sokkal szorosabban kapcsolódik az amerikai politikai élethez, mint előzménye, amely inkább általánosságban csinált viccet az amerikaiak és Borat mentalitása közötti különbségekből. A másik, hogy a filmet főként azok a nézők fogják értékelni, egyáltalán megérteni, akik valamelyest ismerik az amerikai belpolitikai viszonyokat és a szóba kerülő vagy felbukkanó politikusokat. Cohennek sem velük, sem az átlagemberekkel nem volt egyszerű Boratként felvennie a kapcsolatot, mert minden harmadik ember felismeri. Emiatt jóval nehezebb volt megismételnie az első rész áldokumentumfilmes stílusát, vagyis azt a lehetőséget, hogy Cohen Borat karakterében maradva, improvizációs eszközökkel alakítsa közös jeleneteit a beavatatlan, mit sem sejtő civil szereplőkkel.
A Borat 2-ben éppen ezért sokkal több az előre megírt, hagyományos, játékfilmes eszközökkel megrendezett és eljátszott jelenet, amelyek középpontjában a főhős és lánya áll, a történet kettejük kapcsolatának alakulását követi nyomon. Noha Cohen felfedezettje, Maria Bakalova bolgár színésznő gátlástalanságban felveszi a versenyt Borattal és megsüvegelendő szakmai alázattal veti bele magát a gusztustalan tréfák előadásába, ez a szál végeredményben sablonos és kiszámítható marad. Ha a történet jobban emlékeztet a hagyományos játékfilmekre, úgy az alkotóknak egészen más elvárásoknak kellene megfelelniük, de Cohen és írótársai erre nem fordítottak komolyabb gondot. Bakalovával közös jelenetei közül így azok a legerősebbek, amelyekben egymásra licitálva botránkoztatják meg a civil szereplőket – elsősorban egy magzatvédelmi szervezet lelkész vezetőjével folytatott beszélgetésük idézi az első rész lefegyverzően merész humorát.
Ahogy elérkezünk a film csúcspontjához, az odáig vezető út egyre inkább csak ürügynek tűnik. Borat antiszemita viccei erőltetetten ismétlik az előzmény hasonló primitívségeit, és a kazahok rovására elsütött tréfák is meglehetősen lusták – külön kellemetlen, hogy a helyi zenei világ megidézésére Cohen balkáni stílusú zenét, Lajkó Félix– és Csókolom-dalokat használ. A főszereplő öregedése sem tesz jót a poénoknak.
Az egyre inkább tét nélkülivé és keresetté váló tréfálkozást a Rudy Giulianival közös nagyjelenet hivatott új szintre emelni. A részletben, amely önálló videóként is bejárta a világsajtót, a Borat lányát játszó Bakalova interjút készít Trump ügyvédjével, közben flörtöl vele, végül megegyeznek, hogy a szállodai lakosztály hálójában folytatják a beszélgetést. Giuliani leveszi magáról a mikrofont, közben benyúl a nadrágjába, hogy visszatűrje az ingét. Vagy nem pusztán azért nyúl oda? Cohen ekkor ront be a szobába, Boratként azt kiabálja Giulianinak, hogy hagyja békén a lányt, mert az „már 15 éves, túl öreg magához”, és Bakalovával együtt elszaladnak.
A jelenetet többször visszanézve arra a következtetésre juthatunk, hogy kétségtelenül alapos ingbetűrést látunk, arra viszont nem mernénk megesküdni, hogy Giuliani, akinek nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, miben is vesz részt valójában, ténylegesen önkielégítésre készülne. Az persze nyilvánvaló, hogy az idős politikus a szakmai kereteken túllépve bizalmaskodik a fiatal nővel – például elkéri a telefonszámát –, tehát a jelenet így is elég lenne Giuliani megbuktatásához. Majd meglátjuk, hogy a Trump megválasztása óta megemelkedett ingerküszöb, a politikusok hatalmi visszaéléseinek pártfüggő megítélése hogyan alakítja majd a történetet, pláne a választások környékén.
A komikus hatás szempontjából ugyanakkor a jelenet nem elég erős. Ha valakit kevésbé hoz lázba az amerikai politika és nem különösebben izgatják Rudy Giuliani viselt dolgai, az nem a nagy leleplezést, hanem a szórakoztató filmjelenetet keresi ebben a helyzetben. Úgy pedig a csúcspont nincs a film legviccesebb pillanatai között, és különösen erőtlennek tűnik az első rész legjobb jeleneteihez képest. Ennél sokkal viccesebb az, ahogy Cohen a koronavírust beépíti a történetbe, igaz, biztosan nem kellett túl sokat gondolkodnia ahhoz, hogy a filmvégi nagy csavart a Közönséges bűnözők megidézésével adja elő.
Tiszteletreméltó Cohen igyekezete, hogy társadalomkritikus és politikailag is releváns állításokat tegyen napjaink Amerikájáról, mégis az az érzésünk, Borat karaktere már nem feltétlenül alkalmas az igazán csípős kritika eszközének. Amikor a hétköznapi történések kiszámíthatatlanabbak és fordulatosabbak, mint a fikció, mindig a komikusok kerülnek a legnehezebb helyzetbe. Sacha Baron Cohennek most ezzel a kihívással kellett szembenéznie, a feladatot pedig inkább csak félsikerrel tudta megoldani.
Borat utólagos mozifilm: Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára (Borat Subsequent Moviefilm: Delivery of Prodigious Bribe to American Regime for Make Benefit Once Glorious Nation of Kazakhstan), 2020, 96 perc. 24.hu értékelés: 6/10
Kiemelt kép: Amazon Video
