Négyből három esetben a szülők tévesen azt gondolják, hogy gyermekük csupán az átlagnál szétszórtabb, lobbanékonyabb, így nem kérnek segítséget. Pedig a konfliktusok egy része elkerülhető lenne, ezért érdemes figyelmünket az ADHD-s gyermeket nevelő szülők felé irányítanunk.
Ki a hibás?
Hazánkban 100 házasságkötésre 67 válás jut, az ADHD-s gyermeket nevelő családoknál a szétszakadás akut probléma. A figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban (ADHD) szenvedő gyerekek szülei gyakran szembesülnek azzal, hogy túlmozgásos és lobbanékony gyermeküket az óvodában és iskolában rossznak, neveletlennek titulálják. A fel nem ismert figyelemhiány és hiperaktivitás esetén a szülők hajlamosak egymást hibáztatni a gyermek viselkedéséért. Ez gyakran mély konfliktushoz, váláshoz vezet.
Kép forrása: Thinkstock
Igazán megnevelhetnék már!
Az ADHD nem nevelési probléma. A genetika és magzatkori hatások lehetnek felelősök az állapot kialakulásáért. Ennek ellenére szomszédok, tanárok, ismerősök előszeretettel mutogatnak a túl megengedő szülőkre, akik “nem tudják rendesen megnevelni” szertelen gyermeküket. Négyből három esetben a szülők tévesen maguk is azt gondolják, hogy gyermekük az átlagnál csupán élénkebb, lobbanékonyabb, így nem kérnek segítséget. “A szülők elvesznek a tanácsok és módszerek, elvek és próbálkozások tömegében, mégis egyedül küzdenek a helyzettel.
A leggyakrabban feltett kérdésük: képes vagyok megoldani ezt, kompetens szülő vagyok? – magyarázza dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáter. Pedig ha felismerik az ADHD-t, akkor a problémák komplex terápiával (köztük viselkedésterápiával és gyógypedagógiai módszerekkel) kezelhetőek. Ehhez azonban a szülőnek szakember segítségét kell kérnie.
