Élet-Stílus

Fogyásra fel! [pasiszemmel]

Megpróbálunk tizenhárom nap alatt több kilótól is megszabadulni egy diéta segítségével.

Talán azzal kellene kezdenem, hogy elmondom miért is döntöttem az önsanyargatás mellett. Egyszerű a helyzet, míg anno hobbiból egy héten legalább öt napot sportoltam, addig az utóbbi két évben hathavonta ötször, így lassan úgy nézek ki, mintha a focilabdát a pólóm alá gyűrve vinném ki a pályára.

Mondjuk a mostani kilencven kilóm akár még korrekt is lehetne, csak hát az elosztással vannak apróbb gondok…Persze ebben nagy segítsége volt a sok ülve végzett munkának, illetve annak, hogy a környezetemben mindenki jól főz, jómagam pedig a májon kívül bármit megeszem, amit elém raknak – sőt, ha szalonnába van göngyölve, jöhet a máj is. A sör szeretetéről már nem is beszélek…

Az utóbbi hetekben egyre jobban elkezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy lehet jobban érezném magam a bőrömben, ha visszaszerezném a versenysúlyomat, így párszor már rávettem magam a Margit-körre, pedig futni nem nagyon szeretek, ha nem egy labdát kell kergetni valamilyen úton-módon. A minap aztán hallottam egy diétáról, ami tizenhárom nap alatt nyolc kilós mínuszt ígér (amit ide kattintva Ti is megnézhettek) – avagy annyit, amennyi az egészséges. Ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ismer valakit, akinek a férjének bevált. Tök jó referencia, nem?


Az első napi reggeli: fekete kávé mellé külön (!) kockacukor – Fotó: Shutterstock

Amúgy meg az egész annyira abszurdan hangzik, hogy egyszerűen bele kellett vágnom; elvégre tizenhárom nap mondhatni semmi. Azért az elmúlt napokban – mondjuk úgy – felkészítettem a szervezetem a nagy önmegtartóztatásra. Ami azt jelenti, hogy a diéta előtti hétvégét stílszerűen gyorséttermi kajával, csülökkel és árpakoktéllal múlattam, a tízóraik meg az uzsonnák elengedhetetlen kelléke pedig nagyapám füstről érkezett szalonnája volt – de jól is hangzik, már most hiányzik.

Hétfőtől aztán kezdetét vette a diéta, úgyhogy reggelire be is nyomtam a kötelező feketekávét (tej és cukor nélkül!), utána meg elszopogattam a kockacukrot, ahogyan az elő vagyon írva. Bár még csak pár óra telt el, már most alig várom az ebédet, pedig csak két tojásban merül majd ki…

Egy hét múlva pedig jelentkezem, hogy élek-e még és ígérem beszámolok az időközben szerzett összes fontos tapasztalatomról is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik