A Notre-Dame-ot nem tartották mindig ennyire nagy becsben: XIV. Lajos alatt (1643–1715) például a színes ablakokat átlátszó üvegre cserélték, egy oszlopát lerombolták, hogy helyet adjanak a lovaskocsiknak, és megsemmisítették az ikonosztázt is. Az 1789-es francia forradalom alatt megrongálták, kalapáccsal leverték a művészi szobrok fejét. A püspöki palotát lerombolták, ezt soha nem építették újra. A tető ólombevonatát golyók, a harangok rezét pedig ágyúk öntésére használták fel.
Victor Hugónak köszönheti, hogy megmenekült
1793 novemberében a Notre-Dame adott helyszínt az ateista Értelem kultusza (Le Culte de la Raison) alkalmából rendezett fényűző ünnepségnek, mikor a régi keresztény oltár helyén újat emeltek a „Szabadság”-nak. A katedrálist az „Ész Temploma” névre nevezték át. 1802-ben került újra a katolikus egyházhoz, de nem volt benne sok köszönet: ugyanúgy hagyták lerohadni, mint korábban. Az 1800-as évek elején szinte romokban hevert, már az összeomlás szélére került, amikor Victor Hugo 1831-ben úgy döntött, regényt ír róla.
A párizsi Notre-Dame főszereplője Quasimodo és Esmeralda mellett egyértelműen maga a székesegyház, legszebb pompájában. Az író szánt szándékkal tette a regényt az 1400-as évekbe, a Notre-Dame aranykorába, ezzel is ösztönözve az olvasókat, hogy lássák, mi lehetne a város közepén álló templomból, ha nem hagyják elenyészni.
Nem csoda hát, hogy a párizsiak elkezdtek ismét foglalkozni vele, 1845 és 1878 között teljesen felújították. Azóta nagy becsben tartják, ezért is volt akkora tragédia, amikor tavaly áprilisban a huszártornyot és a szobrokat restauráló állványzaton tűz ütött ki, és a katedrális egy jó része leégett.
Majdnem egy évig csak bontották a törmeléket
A szerkezet jó része labilissá vált, és félő volt, hogy az északi és déli rózsaablakokat tartó falak a leégett támasztékok nélkül összeomlanak, esetleg a Notre-Dame mellett álló házakra dőlnek. A felbecsülhetetlen értékű szobrokat is le kellett vágni, és biztonságba helyezni. A felújítási munkák első 11 hónapja csak ezzel ment el: a szakemberek ellenőrizték a szerkezetet, hogy elkerüljék az összeomlást, és kihordták a romokat. Biztosították a még álló boltíveket, a boltozatot, az állványzatot, és megállapították, hol instabil a szerkezet. Ki kellett pucolni a kő boltívek felett a szerkezet alapját adó úgynevezett „erdőt” is, vagyis a több ezer fagerendát, ami a tűzben elégett. Mostanra szerencsére sikerült stabilizálni a szerkezetet.
A következő lépés, hogy elbontsák a restaurálás miatt felállított állványzatot, az elkövetkező hetek és hónapok munkáját ez adja
– mondta el a 24.hu-nak Quentin Domart, a National Geographic Notre-Dame: Újjáépíteni a csodát című dokumentumfilmjének rendezője, aki hónapokig követte a katedrálison zajló munkákat.
A szakértőknek több nem várt nehézséggel is szembe kellett nézniük: többek között a tűz során megolvadt ólomtetővel is, ami fokozottan mérgező. Ez lassította a bontási-elhordási munkákat, így magát a felújítást is. Júliusban az ólommérgezés veszélyét elkerülendő hetekre leállították a munkát. Azt egyelőre nem tudni, hogy mivel fogják pótolni az anyagot, de hogy nem ólmot használnak majd, az elég biztosnak látszik.
Minden dolgozót védőfelszereléssel láttak el, maszkokat hordtak, alkalmazkodtak a helyzethez
– mondta Domart. Ilyen szempontból nem volt nagy változás a koronavírus-világjárvány okozta kijárási korlátozás sem: ez is nyújtotta a munkát, csak egy kicsit jobban, hiszen a felújítás és az újraépítés mintegy másfél hónapig állt az egészségügyi intézkedések miatt.
„A főépítész, Philippe Villeneuve elmondta, hogy az igazi probléma a munka ritmusával van: követni kell a szigorú protokollt, annak ellenére, hogy nagy a nyomás a szakembereken, hogy négy éven belül látható eredményt érjenek el” – tette hozzá Domart.
Nem kell teljesen kész lennie, hogy megnyithassák
A négyéves határidőt Emmanuel Macron francia elnök tűzte ki (ami 2019-ben még ötéves tervet jelentett): 2024-ben ugyanis a franciák rendeznék az olimpiát, fontos lenne, hogy ekkor már látogatható legyen a Notre-Dame. „Úgy gondolom, ez inkább politikai döntés, egyrészt az olimpia, másrészt a választások miatt. – mondta Domart.
A Notre-Dame jelenleg le van zárva a látogatók elől, és még nincs meg a teljes elemzés arra vonatkozóan, hogy mekkora a kár, ezen jelenleg is dolgoznak a szakértők. Viszont az újranyitás megtörténhet négy éven belül, akár a nagyközönség, akár a katolikus hívők számára, ehhez nem kell egy teljesen kész épület.
Domart azt is megjegyezte, hogy a 12–13. században, amikor a katedrális épült, az építkezés alatt is járhattak be emberek, annak ellenére, hogy a munkások még dolgoztak rajta. Most is elképzelhető, hogy ez lesz a helyzet, és a félig kész Notre-Dame-ot idő előtt látogathatóvá teszik majd. A teljes restaurálásra azonban különböző források különböző időintervallumot mondanak, akár 10–20 évbe is telhet, mire újra teljes pompájában áll majd az épület.
De mi tart ilyen hosszú ideig egy tetőszerkezet helyreállításában? Egyrészt a probléma az, hogy az épület már a tűz előtt sem volt túl jó állapotban, ezért kellett a huszártornyot is renoválni, valamint a körülötte lévő 16 szobrot felújítani. Eredetileg nagyjából nyolc évre tervezték a munkát.
A pontos elemzéseket még most is végzik a károkról, globálisan is elérhető tanulmányként fogják kiadni, ha elkészül, és ez után döntenek arról, mit lehet majd nyáron elkezdeni, és mivel kell várni. Sokáig csak arra koncentráltak a szakértők, hogy ne omoljon be az egész épület, az érdemi munka még el sem kezdődött.
850 millió euróba kerül a helyreállítás
A koronavírus-járvány nem segített a munkatempón: a másfél hónapos teljes leállás után jelenleg egy műszakban 40 ember dolgozhat a katedrálison, a főépítész ezért két műszakot vezetett be, hogy egy nap 80-an is a helyszínen lehessenek. Az újrakezdés három lépésben történik meg, a visszatérő munkások száma fokozatosan emelkedik május folyamán. Korábban, a tűzeset után egyszerre 100-an végezték a munkájukat az épületen.
Arról nem is beszélve, hogy anyagilag is megterhelő egy ilyen óriási projekt: az elkezdett restaurálás 85 millió eurót emésztett volna fel, míg a tűz utáni újjáépítés ennek a tízszeresét, 850 millió eurót követel. Ráadásul nehezebb is a pénzt beszerezni, hiszen, mivel a katedrális le van zárva, a turisták által fizetett belépőjegyektől elesik a város.
Azon kívül, hogy az idő- és pénzhiányt is meg kell oldani, a Notre-Dame újjáépítését nem is lehet akárhogyan elvégezni: az UNESCO-nak pontos előírásai vannak arra, hogy egy ilyen történelmi jelentőségű épülethez hogyan lehet hozzányúlni. Domart úgy látja, ez egyáltalán nem jelent problémát, hiszen tapasztalatai szerint mindenki, aki a katedrálison dolgozik, szeretné követni ezeket az előírásokat. A modern technológia segítségével még így is fel lehet gyorsítani a folyamatokat, hiszen olyan eszközök állnak rendelkezésre, amelyek az 1100-as években nem, és
Nincsenek meg a régi tervek, de vannak könyvek és jelentések az építés idejéből. Hét évvel ezelőtt pedig a főépítész egy éven keresztül dolgozott azon, hogy egy hiteles, pontos tervet rakjon össze
– mondta Domart, hozzátéve: készült egy háromdimenziós átvilágítás is az épületről.
A technológiai feltételek tehát adottak, a dolgozók elképesztő szakértelemmel rendelkeznek, és mindenki várja, hogy elkezdődhessen az érdemi munka a katedrálison. Most már csak azt kell felmérni, pontosan mekkorák is a károk, és hogyan érdemes nekiállni az újraépítésnek – mindegy ugyanis, hogy négy vagy húsz év múlva, de a franciák biztosak benne, a Notre-Dame újra teljes pompájában fog állni Párizs közepén.
A Notre-Dame: Újjáépíteni a csodát című filmet május 2-án, szombaton 21 órakor mutatja be a National Geographic.
