Több mint egy hónapja nem dolgozom, lejöttem Szekszárdra a barátnőmmel a szüleihez. Egy darabig napszámos munkát végeztem, a szőlőben dolgoztam, cölöpöket ástam, drótokat szedtem ki, de most nincs semmi meló. Ebben a hónapban még kijövök anyagilag, utána viszont a tartalékaimhoz kell nyúlnom. Ez szar, emiatt nyugtalan vagyok
– mondja Márk, aki egy III. kerületi étteremben dolgozott, a bárt vitte, március 16. óta viszont ők is csak kiszállítással foglalkozhatnak és elvitelre adhatnak ételt, így pultosra és felszolgálóra nincs szükség.
Márk online angolul tanul és jelentkezett az állami programozóképzésre, az utóbbiról egyelőre nincsenek részletek, ám ő mindenképpen váltani szeretne.
Nem szívesen mennék vissza a vendéglátásba, de nem hiszem, hogy most összejön a váltás. Félek, hogy minden olyan lesz, mint régen. Persze akkor végre nem kellene aggódni a járvány miatt, csak nem szeretném ugyanazt az életet, mintha mi sem történt volna. Nem akarok visszamenni a megszokottba.
Budapest sem hiányzik neki egyelőre, Szekszárd nyugalmasabb, ezt élvezi. És a vendéglátásból is elege van.
Jó pénzt lehet keresni, de nincs fizetett szabadság, ha elmész szabira, a kollégáid dolgoznak többet helyetted. A szállodákkal ellentétben az éttermek, bárok nagy részében nincsen túlóradíj. Ráadásul a vendéglátásban dolgozók a valós óraszámuk törekedékére vannak bejelentve.
Márk munkaadója a társadalombiztosítását fizeti, és ha nem talál más munkát, akkor valószínűleg vissza is tér az étterembe a korlátozások megszűnése után.
Attila szintén egy óbudai étteremben dolgozott felszolgálóként, neki bő három hete nincs munkája. Két informatikai tanfolyamra is jelentkezett, de mivel sosem foglalkozott számítástechnikával, most előre tanul, próbál felkészülni. Emellett sokat fut, spanyolul tanul a nyakába szakadt szabadidejében, és várja, hogy újra kinyisson a munkahelye.
Ő is arról beszélt, hogy nem lehet a vendéglátásra úgy tekinteni, mint azokra az ágazatokra, ahol a dolgozókat rendesen bejelentik. Szerinte azzal, hogy a kormány a kieső munkaidőre eső bér 70 százalékát téríti meg, azt is csak feltételekkel, alig nyújt segítséget a vendéglátásban érdekelt cégeknek.
Mindenki tudja, hogy csak minimális összegre jelentik be a dolgozókat. Egy felszolgáló hazavihet 300 ezer forintot is egy hónapban, de ennek csak egy kis részére jelentik be,
márpedig a reménybeli kormányzati támogatás ehhez igazodik.
Attila szerint egyelőre az is kérdés, hogy az újranyitás után az éttermek és bárok miből rendelnek majd új árut: „Minden hely a tartalékait éli fel. Gondolom, hogy sokan csak hitelből tudják majd feltölteni a készleteiket.”
Sok mindent feltettem erre
Zoltán december 13-án nyitotta meg dartsklubját a II. kerületben, nem babonás, de azért megjegyezi, hogy ez egy pénteki nap volt. Régi álmát váltotta valóra, az összes megtakarított pénzét ebbe a helybe fektette, tudva, hogy nehéz lesz, és sok idő, amíg beindul. Az első három hónapban a kiadásait sem fedezték a bevételek, de lassan kezdtek alakulni a dolgok, visszajáró vendégei voltak, egy csapat már náluk tartotta az edzéseit, a Magyar Darts Liga egyik versenyét is ott rendezték meg. Versenyeket tervezett, aztán beütött a járvány. A kormány intézkedéseinek köszönhetően kevesebb közterhet kell fizetnie, de körülbelül 70 ezer forint kiadása így is van havonta.
„A tulaj jó fej”, így bérleti díjat nem kell fizetnie, ezért úgy számol, saját erőből a nyár végéig ki tudja húzni. De ha újra is nyithat, üres lesz a kasza, az italrendelést, ahogy már szó volt róla, hitelből kell fedeznie.
Nem vagyok ideges típus, de most már kezdek kilenni. Sok mindent feltettem erre a helyre.
Zoltán most otthon tevékenykedik, és várja az újranyitást.
Sok elképzelésem van a jövővel kapcsolatban, de lehet, hogy ezek nincsenek köszönőviszonyban a valósággal. Tervezhetetlen most minden. Még csak felkészülni sem tudok a nyitásra, mert nem tudom, milyen körülmények között lesz ez lehetséges. Hiába nyithatnék ki holnap, úgysem jönne senki
– mondja Balázs, aki egy II. kerületi kávézó és egy szintén budai kocsma tulajdonosa. Azt mondja, neki például valószínűleg nem érné meg, ha az amúgy 50-60 férőhelyes kávézójába a társadalmi távolságtartás jegyében csak 30 embert engedhetne be. Az alkalmazottaival abban állapodott meg, hogy ha kell, akkor segít, de azt mindenki belátta, hogy bevétel nélkül nem tud nekik fizetést adni. Ráadásul a dolgozók nagy része egyetemista, akik vagy amúgy is a szüleikkel élnek, vagy most költöztek haza kényszerűségből.
A kocsma bérleti díjáról megegyezett a tulajdonossal, de a kávézót az önkormányzattól bérli, velük még nincs megállapodása. Neki kellett ajánlatot tennie a II. kerületi hivatalnak, amire választ még nem kapott. Így nem is tudja pontosan, mennyi lesz a kiadása, de valamennyi járulékot is fizetnie kell, a könyvelő sem ingyen dolgozik, és a rezsit sem lehet kihozni nullára, „mert van olyan fagyasztó, aminek mennie kell”. Balázs a szabadidejét kétéves fiával és állapotos feleségével tölti.
Azért fizet a tulaj, hogy ne keressünk munkát
Egy belvárosi kocsma és szórakozóhely üzletvezetője szerencsés helyzetben van kollégáival, nekik a tulajdonos 150 ezer forintos alapbért fizet a kényszerszünet idejére. Márton tisztában van azzal, hogy sok vendéglátósnak felmondtak, és azt is látja a bulinegyedben, ahogy néhány vendéglátóhelyről már pakolják ki a berendezéseket. Szerinte az már most látszik, hogy csak azok a helyek tudnak életben maradni, amelyeknek komolyabb tőkéje van, „már most tele a marketplace eladó bárberendezésekkel”.
Márton nem keres munkát, és mint mondja, a tulaj azért is fizet nekik, hogy számíthasson rájuk az újranyitáskor.
Ő is tudja, ha nem fizetne, akkor mennénk melót keresni. És azért az nem úgy megy, hogy elmegyek valahova, de szólok, hogy csak addig maradok, amíg nem nyit ki a volt munkahelyem. Szinte az összes vendéglátós ismerősöm futárnak ment, azt lehet csinálni rövid ideig is. Ráadásul ha újra lehet majd vendégeket fogadni, akkor az ételrendelés is visszaesik, szóval win-win helyzet.
Andrásék mindenkit visszavárnak VII. kerületi éttermükbe, de miután 90 alkalmazottjuk van, alapbért most nem tudnak fizetni nekik. A lakhatásban viszont segítenek, mivel a tulajdonosoknak vannak az Airbnb-n kivehető lakásaik, amelyek a járvány miatt üresen álltak. Az üzletvezető elmondta, hogy a felszolgálók egy része náluk is futárnak állt, mások építkezésen dolgoznak, de reményeik szerint ők is visszatérnek. Az étterem egyébként most nem csak az alkalmazottak napi étkezéséről gondoskodik, a Szent László Kórház dolgozóinak is főznek napi 30 adag ételt.
András ugyanakkor arról is beszélt, hogy a bulinegyedben található éttermüknek önmagában az, hogy kinyithatnak, nem elég, nekik az kellene, hogy a turisták visszatérjenek Magyarországra, mert vendégeik körülbelül 70 százaléka külföldi. Hogy ez mikor történhet meg, arra jelenleg becslések sincsenek.
Kiemelt kép: Gerard Julien /AFP
