Lipták Zoltán november elsején csatlakozott korábbi munkaadójához, egy napra rá pedig már be is jelentették, hogy 2012. december 31-ig szóló szerződést kötött a lila-fehér klubbal. A magyar válogatott belső védője a csütörtöki edzés után nyilatkozott a Sport24-nek:
– Két és fél év után újra a Megyeri úton! Milyen érzés?
– Legszívesebben el sem mentem volna innen…
– Mondhatjuk, hogy élete legkeserűbb két hónapját hagyta maga mögött?
– Inkább azt mondanám, hogy a legtanulságosabbat. De természetesen keserű is volt.
– Van, amit másképp csinálna, ha visszapörgethetné az idő kerekét?
– Ha jól belegondolok, nem nagyon volt mozgásterem, tőlem független tényezők alakították a sorsomat. A Videotontól, ugye, elküldtek szeptember elsején – bár a hivatalos formula közös megegyezésről szólt -, azt követően pedig ügynökömmel, Fülöp Ferenccel együtt mindent elkövettem egy angliai szerződésért, de a Brightonnál és a Swansea-nél sem tartottak rám igényt. A Championshipben szereplő Brighton menedzsere, Gustavo Poyet nekem azt mondta, szeretne szerződtetni, de aztán semmi sem lett a dologból – állítólag a klubelnök fújta le az akciót, pedig szabadon igazolható voltam.
– Nem volt mellbevágó ez a kudarc? Azért az ember önbecsülését egy kicsit megtépázza, ha válogatott játékos létére nem tud elhelyezkedni egy angol második vonalbeli csapatnál…
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem taglóztak le a fejlemények. Ez a két hónap nem volt életem és pályafutásom csúcsa, de már lezártam magamban, nem is akarok visszaemlékezni rá.
– Csak még egy szó erejéig. Nem gondolt arra, hogyha Nyugaton meghallják, hogy a játékos Magyarországról jött, kigyullad egy kis piros lámpás, és megszólal egy vészcsengő?
– De, gondoltam ilyesmire. Szerintem bennünket olyan egzotikus labdarúgóknak tartanak, mintha Új-Zélandról vagy Nepálból érkeztünk volna.
– Milyen érzésekkel lépte át két és fél év után újra a Szusza Ferenc Stadion küszöbét?
– Hatalmas bizonyítási vágy tombol bennem, de nem elsősorban magamnak akarok bizonyítani, hanem az Újpestnek. Mert, ahogy fogadtak, amennyi megelőlegezett bizalom árad felém, az nem mindennapi.
– Csakugyan? Egyébként miért éppen az Újpestet választotta? Hírbe hozták a Győri ETO-val is.
– Főleg Bartha Csabáé az érdem. Csaba a földim, ő is salgótarjáni, óriási része volt abban, hogy Újpesten folytatom.
– Meddig? Ha kap egy zsíros külföldi ajánlatot, továbbáll? Van egy ilyen záradék a szerződésében?
– Hogy mi van a szerződésemben, arról nem nyilatkozhatok. De az száz százalék, hogy januárban nem megyek el innen, meg februárban, márciusban és áprilisban sem. Nem akarok elmenni, és amúgy nem is mehetnék, mert az már a harmadik klubom lenne ebben az idényben a Videoton és az Újpest után, s azt nem engedélyezi az UEFA. Szóval, ki akarom tölteni a 2012. december 31-ig szóló szerződésemet.
– És a válogatottság? Visszavágyik a nemzeti tizenegybe?
– Éppenséggel ki sem kerültem a válogatott keretből, más kérdés, hogy Egervári Sándor leült velem beszélgetni, és azt mondta, mivel két hónapot kihagytam – annyit, amennyit korábban még sohasem a karrierem során -, nem vagyok játékban, s bizonyára az erőnlétem is kívánnivalót hagy maga után, inkább ne játsszak Liechtenstein ellen november 11-én.
– A Videoton-korszakot is lezárta már magában?
– Az első két év szenzációs volt, mindent Mezey Györgynek köszönhetek, hiszen Fehérvárról lettem válogatott labdarúgó, no meg magyar bajnok. Ami pedig utána következett, azt szintén ne bolygassuk.
– Milyenek az első benyomásai az Újpest FC-ről? Vannak még a régi játszótársak közül?
– Hogyne lennének! Rajczi Péter, Kabát Péter, Pollák Zoltán, Balajcza Szabolcs, úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna a Megyeri útról.
– Az lehet, csakhogy egy ezüstérmes csapatot hagyott ott 2009-ben, most meg majdnem kieső a csapat…
– Ezt nem is értem… Eddig három edzésen vagyok túl, és csupa jó benyomást szereztem, tehetségesek a fiatalok, jók az öregek, fogalmam sincs, miért áll a tabella alsó régiójában a csapat, a 13. helyen.
– Például azért, mert a védelem roppant gólképes.
– Igen, ha jól számoltam, minden meccsen kapott gólt az újpest a bajnokságban. Hogy ez a statisztika javuljon, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.
– Már vasárnap, s éppen az előző csapata, a Videoton ellen?
– Nem tudom, annyira nem vagyok jó erőben, hogy végigjátsszam 90 percet. De egy félidőt bevállalok!
– Kíváncsian várjuk a bemutatkozást!
– Nálam kíváncsibb nem lehet. Nem kell spannolni engem!
