2010-ben volt egy pár hetes viharos kapcsolatom, akkor nem lett több a dologból, mert szerelmet vallottam neki egy hét után. Ettől ő megijedt, és a későbbi beszélgetésekből kiderült, hogy már megbánta. Teltek az évek, azután volt egy ötéves kapcsolatom, és vele évekig nem is beszéltem. Aztán felvette velem a kapcsolatot, kiderült, hogy őt eljegyezték, de visszaadta a gyűrűt és új kapcsolatot kezdett, ami most is tart. Az ötéves kapcsolatomat megszüntettem, más gondok miatt, nem miatta. Azt hiszem, nagyon elharapózott a kapcsolatunk, napi szinten a Facebookon kommunikáltunk, alig találkoztunk.
Az olvasói levelet Péter küldte nekünk, akinek álnevet adtunk, hogy védjük a személyét. Ez a levél a sokadik olyan levél, amiben arról olvashatunk, hogy a cseten elindult valamiféle plátói szerelem, majd csúnya véget ért a történet.
„Beavatott a kapcsolatába, mesélt a problémákról, és felém olyan jeleket küldött, mintha még vonzódna hozzám. Rengeteg fotót cseréltünk, flörtöltünk, szexről is szó volt. Amikor felvetődött, hogy ki rontotta el anno, magára vállalta a felelősséget. Az év végére viszont a mostani párja eljegyezte. Ennek nem örültem, feszült és ideges voltam. Sokat vitáztunk, és az egyik ilyennél azt mondtam neki, ha ő lenne az utolsó nő a Földön, akkor sem kellene. Szerintem összezavartam ezzel, mert korábban azt mondtam neki, ha szabad lenne, nyitnék felé. Kiderült, hogy amikor összevesztünk csúnyán, ő fél napig hányt az idegességtől, kikészült. Szerintem ez nem normális reakció a részéről, mint ahogy az sem, hogy 2 hónappal ezelőtt letilott Messengeren. Egy másik profilról írtam neki, hogy sajnálom a történteket és kértem, hogy bocsásson meg. Most már Budapesten lakik, ki tudnám nyomozni, hogy hol él vagy hogy hol lakik, szeretném vele megbeszélni a dolgokat. Hiányzik és azt hiszem, szeretem is őt. Fáj az egész, érzelmileg kötődöm hozzá, és nehezen tudom elfogadni, hogy egyik napról a másikra eltűnt. Az összeveszés óta a pasijával közös képet rakott ki a Facebook-oldalára, de tőle tudom, hogy bajok vannak a kapcsolatában, plusz a barátja nem tette ki azokat a képeket – szerintem ez beszédes. Mi lehet a megoldás? Hagyjam, amíg jelentkezik? Vagy próbáljam meg vele személyesen rendezni? Hogyan tudnám ezt kimozdítani a holtpontról?”
Mit lehet tenni?
A választ valahol ott kell kezdeni, hogy miért fontos az első szerelmi vallomás. Az a talán korán jött mondat olvasónknál kettétörte az induló érzelmeket, és okkal történt az eltávolodás. Amikor két ember közt kialakul egy vonzalmi kapcsolat és elindulnak az érzelmek egymás felé, akkor előbb vagy utóbb valaki szájából elhangzik majd, hogy szeretlek. Olvasónk egy hétnyi ismeretség után mondta ezt, és lehetséges, hogy szimplán szorongást váltott ki a nőből. A szerelmi vallomás általában azt jelenti, hogy az illető, aki mondja, képes elköteleződni, komolyan gondolja a továbbiakat. Kivéve, ha az első szex előtt történik a vallomás, mert akkor sok esetben arra lehet következtetni, hogy csak a szex siettetése miatt történt a vallomás. A kapcsolat elején a szorongás valahol természetes, hiszen nem ismerjük a másikat, nem tudjuk, mennyire bízhatunk meg benne, és azon vagyunk, hogy jó benyomást keltsünk a másikban.
A tudat, hogy talán nem fogja viszonozni, sokakat visszatarthat attól, hogy először mondják ki: szeretlek. Akár néhány nap vagy hét után is előbukkanhat valakiből a vallomás, és ha őszinte, valódi érzéseket takar, nem pedig valamilyen hátsó szándékot, akkor nem lehet elég korai vagy késői. Olvasónk esetében ez a szó szétrobbantotta a kapcsolatot, a nő megijedt, és visszavonulót fújt. Ez annyit takar, hogy ő akkor és ott nem érezte annyira intenzíven az érzéseket, nem tudta viszonozni, nem tudott a helyzettel mit kezdeni. A kapcsolat megszakadt, de később folytatódott, hiszen nem zárták le, hanem egyik napról a másikra megtörtént a távolodás – ez érthetően olvasónkban nyomot hagyott, hiszen az érzések igaziak voltak. Az újonnan kialakult baráti (annál kicsit több) kapcsolat szintén így ért véget, lezáratlanul.
Ez így természetesen nem jó, ezt valamilyen formában személyesen kellene megbeszélni, és véget vetni annak, ami nem volt, vagy ami lógva maradt. Ehhez viszont semmiképp sem javasolt a másik után koslatni, nyomozgatni, egyszerűbb megoldás a telefonhívás, és megbeszélni egy időpontot erre, időt adva neki is a gondolkodásra. Az érzelmi elkötelezettség kényes dolog, és felvetődik a kérdés, hogy ebben a szituációban a nő mennyire volt elkötelezett bármelyik férfi felé is: egy esetleges kapcsolatban mennyire lenne képes olvasónk megbízni benne? Elhinné, hogy nincs más, akivel egész nap csetel és megbeszéli a párkapcsolati gondokat?
Sajnos sokan beleesnek abba a hibába, hogy az emberi kapcsolatokat inkább cseten tartják és az interneten, nem pedig személyesen. A cseten mindennek súlya van, nincsenek hozzá gesztusok, hangsúlyok, teljesen mást kapunk az illetőből, mint a valóságban. Könnyű idealizáltan, plátói szerelembe esni így, de ez távol áll az érett szerelemtől. Az érett szerelemre azonban nem mindenki kész, a párkapcsolati érettséghez az is kell, hogy az illető érzelmileg is érett legyen. Ez pedig összefügg a szeretetképességgel, azaz azzal, hogy ne kelljen visszatartani a szeretetét a szerelmi kapcsolatban. Hogy merjen szeretni és meg is tudja élni. A szeretet nem más, mint hogy képesek vagyunk gondoskodni is a másikról, hogy elfogadjuk őt mint embert, nemcsak szerepet játszunk. És ha ez párosul a szexualitással is, akkor beszélhetünk arról, hogy kiteljesedhet egy párkapcsolat.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta