Christian Voigt, a kutatás vezetője és munkatársai tíz Costa Rica-i Carollia sowelli denevért reptettek egy röpdében száraz, majd nedves bundában, végül szitáló esőben. Eközben mérték az energiafelhasználásukat a nem radioaktív, C 13-as izotóp kilélegzett levegőben mért mennyisége alapján.
Eddig úgy hitték a kutatók, hogy eső esetén az állatok túl kevés táplálékot fognak, vagy nem működik a visszhangok alapján való tájékozódásuk.
Azonban nem ez a helyzet. Míg a szitáló eső nem okozott mérhető erőfeszítést az állatoknak, a vizes bunda kétszeresére növelte a repülés energiaszükségletét. A vizes bundában valószínűleg annyi hőt veszítenek a denevérek, hogy pluszenergiát kell felhasználniuk állandó testhőmérsékletük fenntartásához. A testhez szorosabban simuló vizes bunda ezen felül még a csontos részek kiemelkedését is okozza, megváltoztatva így az állat aerodinamikáját.
A megnövekedett energiaráfordítás azonban nyilvánvalóan csak akkor éri meg az állatoknak, ha azt az elfogyasztott táplálékkal – a Costa Rica-i denevére gyümölcsökkel – fedezni tudják. Ezért a kistermetű emlősök esőben többnyire csökkentik anyagcseréjüket, és kivárják a jobb időt – vélekednek a kutatók.
AJÁNLOTT LINKEK:
Miért nem kedvelik a denevérek az esőt? (Science)
