Bojár Gábor: Az én Európám
„Egyetértek Orbán Viktorral. A májusi európai parlamenti választás tétje sokkal nagyobb, mint valaha. Még annál is nagyobb, mint a tavalyi országgyűlési választás tétje volt. Akkor a széttagolt és többek szerint részben meg is vásárolt ellenzék újra kétharmados győzelemhez segítette a Fideszt, amit sokan éltünk meg Magyarország tragédiájának. De ez még mindig kisebb sorscsapás, mint az, ha Európa újra szétesik. Mert most ez a tét. Európa jövőjét nem a bevándorlók fenyegetik, hanem Orbán Viktor és elvbarátai, Salvini és többiek, a német AfD, a francia Nemzeti Tömörülés (korábbi nevén Nemzeti Front), az osztrák Szabadság Párt és a többi hasonlóan euroszkeptikus nacionalista párt minden erejével igyekszik szétverni az uniót. Közülük a legerősebbnek, a brit Ukipnak már sikerült a Brexittel és az ezt körülvevő kiszámíthatatlan káosszal eddigi történetének legnagyobb csapását mérni az EU-ra.”
Közel háromnegyed évszázada van már béke Európa nagy részén, ez az unió legnagyobb vívmánya. De úgy látszik, vannak, akiknek ez az Európa történelmében példátlanul hosszú békeidő túl hosszú volt.
Váncsa István: Hajózni muszáj
A Balaton lassan már nem az országé, mondta Siófok független polgármestere a hirklikk.hunak, más ellenzéki orgánumok pedig úgy idézgetik ezt a kijelentést, mintha a polgármester a bölcsek kövét találta volna meg. Noha könnyen belátható, hogy Magyarország nem birtokos, hanem birtok, ergo nem tulajdona van, hanem tulajdonosa. Utóbbi nyilvánvalóan a magyarok vezetője, övé az ország, övé a Balaton is, azt csinál vele, amit akar.
Szerencsére a Balatonban lát fantáziát, így aztán nem ajánlja fel nagy keleti mesterének és példaképének, nem is porciózza szét a kliensei között, hanem nagyobbrészt magának tartja meg. Avatárái vagy ha úgy tetszik, arkangyalai (Lőrinc arkangyal, István arkangyal) kezelésébe adja, persze a hulladékból meg a morzsákból jut a baromfinak, a disznóknak, de a legyeknek és az egereknek is. Vidéki ember, tudja, hogy megy ez.
Birtokosnak lenni felelősség, a jó gazda a birtokot nem lerabolja, hanem önti bele a pénzt, hogy később majd visszanyerje, és újabb birtokokba tudja beleönteni. Némely irigyek azt mondják, könnyű neki bizniszelni a mi pénzünkkel, de legyünk már észnél: az vagyon, amelyre semmi ráhatásunk, amely tőlünk függetlenül járja bankszámláról bankszámlára a maga titokzatos útjait, és amely olyan tömegű, hogy ahhoz a mi pórias eszünk föl se ér, az a vagyon mégis mi a frásztól volna a mienk?
A Balaton orbanizációja valójában hosszú évek óta folyik, bár eleinte nem volt szembeszökő. Mostanában kezd feltűnni, hogy a tó körül hovatovább minden, ami ér valamit, Lőrinc arkangyalé, ami pedig mégse, az István arkangyalé. Némely további irigyek ezt a Balaton kirablásának minősítik, holott valójában azt látjuk, hogy bár csakugyan tűnnek el a szabadstrandok, tűnik el minden szabad terület, a kempingeket és a nádasokat is ideértve, helyükön azonban fényűző hotelek és kéjlakok magasodnak, vagyis a környék nemhogy szegényedne, hanem épül-szépül, mint Ceaușescu idején a szocialista Románia.
Gábor György: Szekularizálódó vallás, szakralizálódó politika
Az 1970-es évek legelterjedtebb vallásszociológiai elmélete szerint – amely a neves amerikai vallásszociológus, Peter L. Berger munkásságához kötődött – legfőképp a tudományos és gazdasági élet megkövetelte racionális gondolkodás következményeként a vallás fokozatosan elveszíti a társadalomban betöltött szerepét. A mindenre kiható társadalmi mozgás, vagyis a szekularizáció Berger szerint az elvilágiasodás visszafordíthatatlan tendenciáit hozza létre: az egyházak befolyása és szerepe elsősorban a politikában és az oktatásban látványosan csökken; a társadalom, a tudomány és a kultúra intézményei fokozatosan kikerülnek a vallási institúció fennhatósága alól; a művészet és a tudomány autonómmá válik, s a világ egészét értelmezni kívánó transzcendens igényű magyarázatok elveszítik súlyukat és jelentőségüket.
Richard Grieveson brit közgazdásszal Fóti Tamás beszélget
A Bécsi Nemzetközi Gazdaság-összehasonlító Intézet (WIIW) vezető elemzője szerint régiónk szinte egyetlen versenyképes kitörési pontja Ausztriával vagy Németországgal szemben a digitalizáció. Az intézet tavaszi – 2021-ig szóló – előrejelzése a térség 23 gazdaságának növekedési dinamikájának a lassulását vetíti előre, és az okok az elmaradt orosz szerkezeti reformoktól kezdve a nyugati kereslet-visszaesésig szerteágazóak. „Magyarországon a korrupció még az orosz szint alatt van, de a trend már érzékelhető kockázatokra utal.” A kutatót foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon kellően kompenzálják-e az uniós támogatások a külföldi befektetők profitkivonását.
Balázs Gábor: Választások Izraelben
Az elmúlt évtizedek döntéspszichológiai szakirodalma azt a hipotézist erősíti meg, hogy döntéseink nagy részét érzelmi alapon hozzuk, és csak utólag keresünk az igazolásukra racionális magyarázatokat. Aki meg kívánja érteni az izraeli politikai életet és a 2019-es választás eredményeit, helyesen teszi, ha a helyi lakosok érzelmeit próbálja megérteni, és nem – a politikában valószínűleg amúgy sem igazán létező – pusztán racionális logikát próbál számon kérni az izraeli – arab és zsidó – szavazókon.
Kovács Zoltán: Élet
A választás egy nép életében a közjogi ünnepélyesség csúcsa. Normális országokban ilyen alkalmakkor megemelkedik a tekintet és kitisztulnak a szemek. De nem nálunk: nálunk választáskor a gyomrok megemelkednek, és résnyire szűkülnek a szemek. Az állampolgár a másnapi csalásra gondol, kígyózó sorokra, lefagyott számítógépes rendszerre, elgyötört tekintetű, kiskosztümben magyarázkodó választási felelősre, aki váltig állítja, hogy előző nap még pompásan működött a szerkezet. Erre gondol. Meg a határ menti bejelentéseket intéző fideszes polgármesterekre és persze azokra, akik papíron állandó közmunka ígéretében fogadják be az ukrán–magyarokat. Ez a magyar választás ünnepélyessége, de így volt ez már József Attila korában is. „S a gondra bátor, okos férfit,/ ki védte menthetetlen honát,/ mint állatot terelni értik, / hogy válasszon bölcs honatyát.”
Kiemelt kép: Varga György / MTI