A korszak végének kezdetét a 2001. szeptember 11-i merényletekhez lehet kötni. Akkor vált világossá, hogy az államokkal vetélkedő szervezetek kezében is lehet olyan hatalom, ami utolérheti, vagy akár túl is nőheti az államok lehetőségeit. Azóta látjuk, hogy a terrorizmus elleni harcban mennyire fontos a nemzetközi együttműködés. De ugyanezt tapasztaljuk a gazdaságban is, a multinacionális cégek esetében, ahol a szabályozás hatékonyságához kevesek egyenként az államok
— mondta a 444.hu-nak adott interjúban Gyarmati István. A biztonságpolitikai szakértő szerint véget ér az államokra épülő vesztfáliai világrend kora.
A CEID nevű kutatóintézet elnökségi tagja úgy véli, ma már nagyon sok olyan szereplő van a multiktól a nemzetközi civil szervezetekig, a terrorista csoportoktól a világsajtóig, amelyet az egyes államok eszközeivel már nem lehet kezelni. Éppen ezért az állami feladatok egy része más szintre kerül, így az államok szerepe és befolyása csökken. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a biztonság ügyében vagy a globalizáció hatásainak kezelése miatt a piaci viszonyok között megnő az állam súlya.
Gyarmati szerint ugyanakkor ez a folyamat eltérő ütemben és sebességgel éri el az egyes államokat, s részben ennek a következménye a terrorizmus:
Akkor alakul ki, amikor a törzsi társadalmakra lecsap a globalizáció, és nyugati típusú államszerkezetet várnak el tőlük. (…) A terrorizmus eredője, amikor azt látják, hogy idejönnek mások, megmondják mit csináljunk, és elviszik a nyersanyagokat. Az iszlám fundamentalizmusban találják meg az ideológiát, de a lényeg nem ez, hanem a védekezési mechanizmus az ellen, hogy túl gyors változásra kényszerülnek ezek a társadalmak. Éppen ezért azt gondolom, hogy hiába minden háború, a terrorizmus még jó ideig velünk lesz.
Magyarország helyzetéről Gyarmati így vélekedik: Magyarország a modernizáció vége felé jár, de nem sikerült befejezni, a nyugati államokhoz hasonlóvá válni, az átalakulás befejezéséhez tőkét próbál szerezni az ország. Ő ezzel magyarázza a centralizációs törekvéseket, úgy véli, Magyarországon azért van most centralizáció, mert a gazdaság tőkehiányos, és emellett azt követeli, hogy védjék meg, mivel a magyar gazdaság ugyanis sok területen nem bírja a rázúduló, globalizációból eredő kihívásokat.
Mint mondja:
1990-ben anélkül csináltunk demokráciát, hogy lett volna középosztályunk, pedig enélkül nem megy. A britek és a franciák 200 évig csinálták, amit nekünk azonnal kellett. És a modernizáció mindig valamiféle korrupcióval jár. Az eredeti tőkefelhalmozás legalábbis mindig. Angliában a bekerítések idején az keríthette el magának a földet, akinek a király megengedte. Az ilyen átalakulások sajátossága, hogy nem tiszta módon alakul ki egy nemzeti burzsoázia, egy középosztály.
Gyarmati megemlíti, hogy magyarázata nem a korrupciót védi, hanem a körülményeket mutatja be, amelyek kedveznek a kialakulásának.
A nemzetközi kihívásokról szólva megemlíti, hogy az egyes államok jogrendszerei már nem tudnak ezekkel mit kezdeni. Ezért demokratikus államok is sorra sértik meg a nemzetközi jogot, mint például Izrael. De tartsa be, amikor rakétázzák? Vagy az Egyesült Államok inkább engedjen át országokat Al-Kaida-féle terrorszervezeteknek? Miközben ezek a lépések persze alapot adnak Vlagyimir Putyinnak, hogy érvelhessen azzal, a Krím elfoglalásáért kiszabott szankciók képmutatóak, mert nem csak Oroszország szegi meg a nemzetközi jogot. Azaz lényegében az amerikai elnök dönti el, mikor szabad megszegni a nemzetközi jogot:
Ez pedig oda vezet, hogy az erősebb kutya élvezi a szexet világrend jön vissza.
Ebben a világpolitikai átalakulási folyamatban különösen érdekes, hogy mennyire veszélyes a magyar külpolitika, amely a nyugati szövetségi rendszerből tesz gesztusokat Oroszországnak és Kínának. Gyarmati szerint a politika mindig veszélyes, és Julius Nyererét, Tanzánia korábbi elnökét idézi, aki azt mondta:
a fűnek mindegy, hogy az elefántok szeretkeznek vagy harcolnak rajta.
Két tábor között lenni mindig nehéz, ugyanakkor azt gondolja, Magyarország nem lépett át a Rubiconon: nem vétózott meg érzékeny döntéseket sem a NATO-ban, sem pedig az EU-ban, például az oroszokkal szembeni szankciókat sem. A magyar hadsereg a NATO-ban hozzájárul olyan feladatokhoz is, amelyek kifejezetten Oroszország ellen irányulnak, például a balti térségben.
Kiemelt kép: Viktor Drachev / AFP
