A hirosimai robbanás előtt mindössze három héttel folyt első amerikai nukleáris fegyverteszt, az új-mexikói sivatag közepén végzett Trinity bebizonyította: a Manhattan terv közreműködőinek – így Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő és Neumann János – két, illetve három éven át folytatott munkája nem volt hiábavaló, és megszületett a fegyver, minden addiginál nagyobb és koncentráltabb pusztítást képes végezni.
A bomba megszületéséhez vezető útról, a kísérletekről, illetve a Japánt ért támadásról az elmúlt több mint hetven évben oldalak millióit írták tele, a visszaemlékezések jó része azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a csapatot vezető Robert Oppenheimer a robbanást követő vészjósló mondatával – „Szólt a Magasztos Úr: Most én vagyok a Halál, világok pusztítója” – egy időben egy új anyag is született:
A nappalinál is erősebb fényjelenséggel járó detonáció során kialakult kráter szilícium-dioxidból álló homokjának megolvadásával a kísérletek során keletkezett, alacsony radioaktivitású, üvegszerű anyag azóta a gyűjtők, illetve az atomkor történetével, illetve kutatással foglalkozó intézmények féltett kincsévé vált – derül ki az Atlas Obscura vonatkozó cikkéből.
A robbanás során előbb cseppfolyóssá, lehűlés után óceánzöld, üvegszerű anyaggá váló homokot először látó, azt begyűjtő tudósok lába jó eséllyel földbe gyökerezett a krátert látva, hiszen az
– emlékezett vissza a TIME riportere egy 1945. szeptemberi sajtóesemény során az új-mexikói kísérleti atomrobbantás helyszínén látottakra.
Trinitite.
Took years of brilliant effort, engineering, & 2 billion in 1945 dollars but a rare new mineral was made pic.twitter.com/eBMMLpCHYE— Martin “#LickTheBomb” Pfeiffer 🏳️🌈 (@NuclearAnthro) October 4, 2015
Az amerikai hadsereg ekkor, a két, Japánban történt bevetés után egy hónappal már felvállalta, hogy a területen egy atombomba-kísérlet történt, sőt, jól láthatóan propagandacélokra használta, a látogatással elfedni próbálva a Hirosimából és Nagaszakiból érkező, a sugárfertőzöttek halálának emelkedő számáról szóló híreket.
Robert Patterson hadügyminiszter a sajtó képviselői előtt egyenesen kijelentette:
“Az a hosszan tartó radioaktív sugárzás nem létezik, amit a japánok említettek”,
a kísérleteket vezető J. Robert Oppenheimer pedig egyik lábát az összedőlt torony romjaira téve pózolt a fotósok előtt.
Az újságírók jó része természetesen zsebrevágott egy darab, veszélytelennek bélyegzett trinititet, ezt pedig nyilvánvalóan senki nem tiltotta meg, sőt, az anyag a kormány szemében értelemszerűen fontos bizonyítéka volt annak, hogy a
A trinitit néhány hét alatt felkapott anyag lett: a Párizsból indult világhírű ékszertervező, üzletét a háború előtt New Yorkba áthelyező Marc Koven (1903-1970) előbb fülbevalókat, majd hajtűket, végül pedig egy atomot idéző brosst készített belőle, hirtelen bedobva azt a luxusékszerek világának középpontjába.
Számos híres modell, illetve híresség – így a brosst megrendelő, az Üvöltő szelek Cathy-jeként élete alakítását nyújtó Merle Oberon – mutatta meg magát bennük, így a kevésbé tehetős emberek is szükségét érezték egy hasonló ékszer beszerzésének.
Nem volt nehéz dolguk, a területre ugyanis két napig bárki bemehetett, de a következő hónapokban is igen gyengén őrizték a környéket, így százak, vagy talán ezrek elégíthették ki kíváncsiságukat, illetve a zöldes anyag utáni vágyukat – mesélte az Atlas Obscurának nyilatkozó antropológus, Martin Pfeiffer, akit néhány évvel ezelőtt egy barátja ajándékozott meg egy darabbal.
I considered shattering the display case to steal these.
At the Hans Bethe house, Los Alamos. pic.twitter.com/s7wZAyOest
— Martin “#LickTheBomb” Pfeiffer 🏳️🌈 (@NuclearAnthro) June 9, 2017
1952-ben a hadsereg végül kitakarította a nem körültekintően lezárt zónát, a krátert pedig földdel hordták tele, a hangyákat mindez azonban nem érdekli:
Az erre járó turisták ezreit az apró rovarok tehát ma is segítik abban, hogy egy darab történelemmel távozzanak, annak ellenére, hogy azok ellopása pénzbüntetéssel és börtönnel is jár.
A trinitit-kereskedelem mindennek ellenére ma is folyik: a kémiai kutatásokhoz szükséges felszereléseket és anyagokat árusító United Nuclear-nál például már alig nyolcezer forintnyi dollárért megvásárolható egy töredékekkel teli, ujjnyi üvegcse, de ennek kétszereséért már akár egy tiszteséges méretű darabbal is gazdagodhatunk.
Red inclusions, presumably copper from device or cabling, in Trinitite. pic.twitter.com/H6eeQdLH4A
— Martin “#LickTheBomb” Pfeiffer 🏳️🌈 (@NuclearAnthro) April 3, 2017
A ritkább példányok – így a torony megolvadt fémvázának egy részét is tartalmazó fekete, vagy a gyújtózsinór réztartalmát megőrzött vöröses darabok – ennél persze jóval magasabb árakon cserélnek gazdát.
