Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma (The Imaginarium of Doctor Parnassus), 2009
Heath Ledger utolsó filmje, aminek a forgatása idején halt meg. Ha valaki, Terry Gilliam elég harcedzett a forgatási katasztrófák terén, elátkozott Don Quijote-filmjét például 17 év után sikerült nemrég befejeznie. A 2008-as tragédia azonban még neki is sok volt, az első megrendülés után úgy érezte, a filmnek lőttek, nincs értelme folytatni a forgatást. Környezete unszolására azonban végül úgy döntött, mégis belevág. Átalakította kicsit a forgatókönyvet, és befejezte a filmet, ám nem írta ki Ledger karakterét a sztoriból és nem is CGI-jal helyettesítette, mint a Star Wars Carrie Fishert a halála után. Inkább megbolondította kicsit a történetet és alteregókat hozott létre, ebben a különös kihívásban pedig nem is akármilyen trió sietett a segítségére: Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell vállalta, hogy eljátssza elhunyt kollégájuk le nem forgatott jeleneteit. A gázsiját természetesen mindhárom sztár felajánlotta Ledger kislányának. Gilliam már a Grimmben is dolgozott Legderrel, és akkor is nagyra tartotta, de szerinte pár év alatt hihetetlen sokat fejlődött, és ha nem törik derékba ilyen fiatalon a karrierje, utcahosszal lehagyott volna mindenkit Hollywoodban.
A Doktor Parnasszus és a képzelet birodalmát is teljesen a saját képére formálta zseniális improvizációival, ezért az ex-Monty Python-os rendező azt nyilatkozta, ez nem is egy „Terry Gilliam-film”, inkább „Heath Ledger és barátai” filmje. Ledger egyébként egy elbűvölő, de velejéig romlott szélhámost alakít a szürreális történetben, aki a hatóságok elől menekülve csatlakozik egy vándormutatványos csapathoz. Egy évvel a tragédia után elég torokszorító volt a belépője, ugyanis akasztott emberként találkozunk vele először a filmben. Ám hamarosan kiderül: annyira dörzsölt figuráról van szó, hogy van egy trükkje, amivel még a halált is ki tudja játszani. Ledger tényleg lehengerlő manipulatív ceremóniamesterként, aki nemcsak a plázák varázslatra éhes népét, de a nézőt is pillanatok alatt magával ragadja a képzelet birodalmába. (Jankovics Márton)
A sötét lovag (The Dark Knight), 2008
Heath Ledger legkultikusabb szerepe egyértelműen Joker, az eszelős bohócterrorista figurája, akinél hátborzongatóbb jókedvvel senki nem tudja az arcunkba üvölteni a kérdést, hogy miért vagyunk olyan átkozott komolyak („Why so serious?”). Mikor Christopher Nolan először szerepet ajánlott neki a Batman: Kezdődik!-ben, Ledger még udvariasan visszautasította, mondván, nem szeretne képregényfilmben szerepelni. A sötét lovag idején viszont ő maga kereste fel a rendezőt, hogy eljátszaná Jokert, és hamar meg is találták a közös hangot (nem a korábbi Batman-filmeket tekintették referenciának, inkább a Mechanikus narancs Alexét, illetve Francis Bacon nyomasztó festményeit). A rajongók először persze jól kiakadtak, hogy egy huszonéves szépfiú mit fog kezdeni a legkarizmatikusabb Batman-gonosszal, de Ledger aztán minden kétkedőt elhallgattatott. Ő ugyanis valami egész mást művelt, mint a korábbi Joker-színészek, átlépve a túlzó, vásári gesztusokon. Ez volt Joker találkozása a method actinggel. Ezzel elmélyítette a figurát, valós drámát, eleven pszichózist adva neki. Nem véletlen, hogy az összes létező rangsoroláson Ledger Jokere az első, rendre megelőzve Jack Nicholson és Mark Hamill zseniális ripacskodását is. Erre a nyomdokaiba lépő Jared Leto képtelen volt a Suicide Squadban, de Joaqin Phoenix minden bizonnyal továbbviszi majd az ősszel érkező Joker-eredetfilmben, amelynek épp a napokban jött ki az első, hipnotikus trailere.
Ledger annyira rápörgött a szerepre, hogy tovább erősödött amúgy is meglévő álmatlansága, és állítólag ebben az időben szokott rá az altatókra. Ezzel kapcsolatos nyilatkozatai miatt terjedt el a rajongói elmélet, hogy tulajdonképpen a Joker-szerep ölte meg, de ezt a mítoszt családtagjai többször is cáfolták: szerintük Ledger karrierjének legjobb időszaka volt ez, és a színész lelkesen tervezte, hogy szerepel majd Nolan következő Batman-filmjében (a kérdéssel a színész halálának 10. évfordulóján foglalkoztunk bővebben). A sötét lovagot hat hónappal Ledger halála után mutatták be, a kirobbanó kritikai- és közönségsikernek szomorú mellékízt adott a közvéleményt megrázó tragédia. A zseniális alakításnak és a megrendülésnek együtt tudható be, hogy Joker szerepéért megkapta az Oscar történetének első poszthumusz díját, amely egyben az első képregény-figuráért átadott díj is volt. (Jankovics Márton)
Lovagregény (A Knight’s Tale), 2001
Vannak olyan romantikus klasszikusok, amik nemhogy kiállják az idő próbáját, de nem is szerepeltek soha a ciki kategóriában. Ilyen mondjuk az Igazából szerelem vagy a Lovagregény. Heath Ledgernek jól állt az igényesebb romkom, ami egy korosztálynak örökre megmarad. A Lovagregényből nem lett akkora kultfilm, mint a 10 dolog, amit utálok bennedből, de betonbiztos, bármikor bevethető és szerethető produkció maradt az utókorra. Pedig olyan röhejes a történet: William Thatcher (Heath Ledger) a nincstelen fegyverhordozó összeáll egy szedett-vedett társasággal, hogy egy kamu lovag nevét kölcsönözze, és tornákon induljon. Sir Ulrich von Liechtenstein csak menetel előre, és persze egy gazdag lányba, Jocelynba (Shannyn Sossamon) szeret bele, akit a gonosz Adhemar báró (Rufus Sewell) nézett ki magának. A vég csak boldog lehet, együtt örülünk Heath Ledgerrel, miközben tudjuk, hogy mennyire súlytalanul bájos a vígjáték.
A 2001-es bemutató óta nincs olyan ünnep, ami alatt ne jönne jól a tévében a Lovagregény, hogy felelevenítsük a legjobb jeleneteket. A legfurcsább a filmben, hogy legtöbbször kiordít, ha egy kosztümös (ez a 14. században játszódik) világból utalnak a modernre akár zenében, akár divatban. A Lovagregény ugyanezt teszi, a páncélt pihekönnyű anyagból gyártják, a reneszánszt diszkósítják, és a zubbonyokat is feldobják. De működik – vagy az idő szépítette meg a 21. századi kiszólásokat. A Ledger partnerét alakító Shannyn Sossamon tökéletesen illett a főhőshöz, és éppen az adta a pluszt, hogy semmi középkori nem volt a karakterében. A legemlékezetesebb jelenet pedig talán a báljelenet: tizenévesen muszáj volt vagy ezerszer visszatekerni, ahogy Heath Ledger hanyagul vált a klasszikus táncból a kígyómozgásba. A fejelrántós mozdulat biztosan megmarad egy életre az akkor 22 éves Heath Ledgerből, ahogy David Bowie számát, a Golden Yearst tátogja. (Jánossy Villő)
Brokeback Mountain – Túl a barátságon, 2005
Ledger fantasztikus alakítása egy színészi csoda, mintha belülről törne minden a felszínre. Nemcsak azt tudja, hogy Ennis hogyan mozog, beszél és hallgat, de azt is érzi, hogyan lélegzik. Mikor megérzi Jack felakasztott ingének illatát, mi is érezzük egy elvesztett szerelem fájdalmát.
– írta a Rolling Stone kritikája a 2005-ös filmről.
Heath Ledger egyik legfontosabb filmje a meleg westernnek titulált Túl a barátságon, ami a színészóriások közé emelte. Ennis (Heath Ledger) és Jack (Jake Gyllenhaal) fájdalmas és elnyomott kapcsolatát a lehető legegyszerűbben és érthetőbben tudta a közönségnek átadni. Ebben a filmben lépett előre az addig tinihercegnőként ismert Anne Hathaway és a Dawson és a haverokban szerepelt Michelle Williams is. Mind Gyllenhaalt, mind Ledgert jelölték Oscarra, és bár ők végül nem, de a film összesen három Oscart nyert. Többek között Ang Lee munkáját díjazta egy szoborral az Akadémia, pedig eredetileg nem ő rendezte volna a Túl a barátságont. Pár évvel ezelőtt Pedro Almodóvar mesélte el egy podcastban, hogy Lee előtt ajánlották fel neki a lehetőséget. Szerette Ang Lee értelmezését Annie Proulx történetéből, de az biztos, hogy nem így, nem ilyen puhán nyúlt volna a két férfi viszonyához. Sokkal több teret adott volna a szexnek: „Mindig is úgy képzeltem el, hogy ez a két srác olyan állatiasan esik egymásnak, mint azok az állatok, akiknek gondját viselik” – nyilatkozta Almodóvar, és hozzátette, hogy ezt úgysem tudta volna Amerikában megtenni, maximum Európa fogadta volna be az ötleteit és a plasztikus jeleneteit.
Ledger magánélete is a Túl a barátságon alatt vett élesebb kanyart. A forgatáson ismerte meg Michelle Williamst, akivel közös gyerekük született a bemutató évében. A pár a Ledger halála előtti évben ment szét elvileg a színész drogproblémái miatt. (Jánossy Villő)
10 dolog, amit utálok benned (10 Things I Hate About You), 1999
A bugyutának tűnő coming of age-film lehet, hogy csak a színészek miatt maradt meg bennünk olyan mélyen (ebben a cikkben részletesen is írtunk az 1999-es tinifilmekről), de most már képtelenség elvonatkoztatni attól, hogy a 10 dolog, amit utálok benned az első igazi hollywoodi produkció, amit Heath Ledger ránk hagyott. Nem lenne ez nagy durranás, csak egy átlagos fogadásos történet: hasonlóan a Csaj nem jár egyedülhöz a lányt, Biancát (Larisa Oleynik) először egy kihívás miatt próbálja meghódítani a modellfiú, Joey (Andrew Keegan). A bajok ott kezdődnek, hogy Bianca nőgyógyász apja betegesen retteg, hogy egy random srác teherbe ejti a gyerekeit. Amolyan munkahelyi ártalom ez, amibe szép lassan beleőrült, és kigondolt egy zseniális megoldást: akkor randizhat a felszínes és sulikedvenc Bianca, ha a forradalmár, állandóan bosszús nővére szintén elmegy valakivel. Itt jön a képbe Patrick (Heath Ledger), a bőrgatyában flangáló (és jól állt neki) ösztönlény, aki a pillantásával indít el egyszerre három pletykát magáról. Pénzért környékezi meg Kat-et (Julia Stiles), majd bele is szeret. Az sem lehet spoiler, hogy a bunda kiderül, és Katnek időre van szüksége, hogy rájöjjön, ettől még Patrick az igazi.
1999-ben, a 10 dolog, amit utálok benned után indult be az akkor még csak 20 éves Heath Ledger karrierje. De nemcsak neki jelentett ennyit a film: ekkor robbant a be a gyerekszínész Joseph Gordon-Levitt is, valamint az a David Krumholtz (ha a Télaput nem számoljuk 1994-ben), aki sok közepes tévésorozatot követően nagyot alakított az HBO-s Fülledt utcákban. Szinte mindenkinek bejött, talán egyedül Julia Stiles nem tudta kihasználni a produkció hozta népszerűséget. Heath Ledger bezzeg igen, és pár év alatt a romantikus főhőstől olyan szerepekig jutott, mint a Túl a barátságon Ennis Del Marja vagy A sötét lovag Jokerje. (Jánossy Villő)
Rengetegszer fordul elő, hogy egy film emléke él a fejünkben, hogy 1999-ben mondjuk mit kötöttünk hozzá, aztán ha újranézzük, minden borul, és kiderül, hogy egy béna valamit istenítettünk vagy 20 évig. A 10 dolog, amit utálok bennedet szintén veszélyes megismételni, de egészen más okokból. Igen, nyomi a történet és bárgyú, de Heath Ledger a maga hanyag, ősemberes stílusával még mindig ugyanolyan zseniálisan döglesztő, hogy – majdnem – bárkiből előhozza a tinédzsert. Egyszerre kedvesen tökéletes és szívszorító a film, hogy a 20 éves Ledger bár tisztességes, de túl rövid pályaívet járt be a 2008-as haláláig. Az első igazi produkciójában még nem kellett őrültnek lennie, szíveket se nagyon tört össze, viszont valahogy képes volt megoldani, hogy egy nyálas szerenádból is jól jöjjön ki a végén. (Jánossy Villő)
