“Életem első nyolcvan évét mondom el első és utolsó könyvemben” – mutatta be az Alberti kiadónál megjelent biográfiát a hazájában és az egész világon Bud Spencerként – vagy Piedoneként – ismert szerző, Carlo Pedersoli. A könyv a ’73-ban Terence Hillel forgatott Különben dühbe jövünkről kapta a címét. A római sajtótájékoztatón elhangzott kérdésre, hogy voltaképpen minek is tartja magát, Pedersoli azt válaszolta, hogy mindennek, csak színésznek nem.
“Magas szintet elért dilettánsnak tartom magam. Nyolcvan év alatt dolgoztam kocsikereskedőként, útépítőként, úszóként. Voltam színész, énekes és repülőgép-pilóta is. Nem bántam meg semmit, és mindent még egyszer ugyanígy csinálnék” – összegezte pályafutását Pedersoli.
Bud Spencer tehát elégedett, a hagymás babot – úgy látszik – , csak a filmben vették el tőle:
“Nem vágytam arra, hogy kamera elé álljak, de egyszer lovagolni tudó, angolul beszélő, szakállas színészt kerestek egy millió lírás fizetéssel” – emlékezett vissza a kezdetekre. Hasonlóan természetes volt számára az is, hogy országos úszóbajnokként 1950-ben az első olasz volt, aki 100 méter gyorson egy percnél jobb idővel teljesített. “Csak ma számít ostobának az, aki másodikként ér célba, akkor tényleg a részvétel számított” – idézte fel.
Bud Spencer az élete felét élte le ezen a néven, több mint száz filmjének majdnem egy ötödét Terence Hillel (Mario Girottival) egy párban forgatta. Művésznevét 1967-ben vette föl a két kedvenc, a Budweiser sör és Spencer Tracy után. “Nem iszom, de a sört szeretem. Tracy pedig a legjobb amerikai filmek sztárja volt” – indokolta meg a választást.
“Havonta 3-4 ezer levelet kapok a világ minden részéből… Marióval feltaláltuk a humoros western filmet anélkül, hogy tudtuk volna” – jegyezte meg.
Az idős színész – többek között – Az ördög jobb és bal kezére utalhatott.
És még egy kis ráadás a végére a Nincs kettő négy nélkül című filmből:
