Tragédia, hogy a dizájnerdrogok embereket tesznek roncsokká. És az is tragédia, hogy ez csak akkor érdekli a társadalom többségét, amikor ezek a roncsok előkerülnek egy-egy villanásnyira a nyomortelepek mélyéről. Amikor nem fűtetlen vályogházakban feszülnek görcsbe a testek, hanem a város közepén futó villamos megállóiban. Amikor egy bekészült apa nem a feleségét, a gyerekeit veri véresre otthon, hanem egy kocsma előtt ácsorgó középosztálybeli fiatalokat.
Mindez nem újdonság, a dizájnerek már 2010 környéke óta pusztítanak Magyarországon, de a Jezsuita Roma Szakkollégium és a Budapesti Református Cigány Szakkollégium Dizájnerdrogok a szegregátumokban címmel szombaton megrendezett konferenciáján nagyon sok szemszögből szembesülhettünk a magyar társadalmat felfaló, lesújtó valósággal.
A cigányok sorsáról Trianon jut eszembe: akkor sem éreztük a bajt, nem éreztük a veszélyt, nem tettünk meg mindent a nemzetiségek felemeléséért. Mintha Isten elhagyta volna az észak-kelet-magyarországi régiót. Azt mondhatják magukban az ott élők: »Elszakadunk a hazától, nem sokat kaptunk tőle, építünk egy sajátot!« Ez egy második Trianon
– ütött meg rögtön a nyitóbeszédben nemzethalált vizionáló hangot Székely János püspök, az esemény fővédnöke. Egyházi szereplők, karitatív szervezetek és civil szervezetek munkatársai, kutatók, orvosok, szociális munkások mind arról beszéltek, hogy borzalmas a helyzet, az utolsó utáni órában vagyunk. Egyedül a kormány megjelent képviselői tűntek nyugodtnak.
Ez nem drogkérdés, súlyosabb annál
A szombathelyi püspök egyenesen kimondta, amit a legtöbb előadó csak óvatosan kerülgetett: amikor dizájnerdrog-problémáról beszélünk, akkor igazából főleg a cigányság problémájáról van szó.
Szegregátumokat emlegetünk, de ez eufemizmus. Ezek cigánygettók!
– mondta a konferencia vége felé Csépányi Gabriella, a társadalom peremére került fiatalokkal törődő Diótörés Alapítvány elnöke. A szociológus azt is kifejtette, hogy már harminc éve vesz részt hasonló konferenciákon, és semmi előrelépést nem lát azóta, sőt rosszabb lett a helyzet.
Ezt azzal fejelném meg, hogy ha kivonjuk a képletből a dizájnerdrogokat, akkor az előadókat hallgatva ugyanazokkal a problémákkal szembesülhettünk, mint amiket a kádár-kori telepfelszámolások okán már rég leírtak a korszak szakemberei.
Topolánszky Ákos, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium lelkésze, a konferencia egyik házigazdája foglalta össze a szakértői konszenzust, miszerint a dizájnerdrog-probléma elsősorban nem is addiktológiai kérdés, hanem egy társadalmi problémahalmaz tünete. De haladjunk sorjában, hogy megértsük mit is jelent ez! Érdemes, mert a dizájnerdrog-problémán keresztül feltárul a mélyszegénység, aminek a drog csak az egyik gyilkos fegyvere.
Eufória nincs, csak menekülés
Rácz József addiktológus szaktekintély kezdte a kutatások ismertetését. Ezekből hét volt az elmúlt időszakban, több az Emmi támogatásával készült, tehát nem lehet azt mondani, hogy a kormány ne lenne tisztában a helyzet súlyával.
Az egyetemi tanszékvezető elmondta, hogy dizájnerdrognak alapvetően két típusú kábítószert neveznek:
- a biofüvet, vagy herbált, ami növényi törmelék bevonva valamilyen oldószerrel, a marihuánához semmi köze,
- és a kristályt, vagy pentát, ami egyfajta katinon, ezt rövidítették egy időben katinak.
A 2010-es években kezdtek el terjedni Magyarországon ezek a nagyon olcsó, nagyon erős hatást kiváltó szerek: ezeknek a tulajdonságaiknak köszönhetően kezdték a legszegényebbek használni őket. A gettókban a dizájnerek ezért rövid távon kiütötték az amfetaminokat, a füvet és a heroint is. Aztán bizonyos körökben az alkoholt és a nyugtatókat is, mert jelenleg nincs olcsóbb módja a kábulásnak.
A féllegális szerek – a vegyületek változása miatt csak utólag tilthatóak – könnyen beszerezhetőek, ennek is köszönhetően a használóik előbb nyúlnak hozzájuk a kutatások szerint, mint az alkoholhoz.
Ezek a fiatalok és idősebbek – arra nincs adat, hogy hányan lehetnek az országban – teljesen mást keresnek a dizájnerdrogokban, mint a füvező egyetemisták, a kokainozó elit, vagy az ecstasyval bulizók. A dizájnerdrog nem okoz eufóriát, csak a stresszt, a szorongást oldja, a menekülés eszköze, így segít túlélni a kilátástalan nyomor mindennapjait – foglalta össze Rácz József.
Abban a pillanatban elfelejtek mindent, és csak magam vagyok, a magam csendességében
– idézte az egyik kutatásban megkérdezett dizájneres magyarázatát az addiktológus.
A VIII. és a IX. kerületekben drogambulanciákon addiktológusként dolgozó Bodrogi Andrea azt mondta, hogy „már visszasírják a heroinistákat”, mert olyan gyorsan változnak a dizájnerek, hogy fogalmuk sincs mit használnak a kliensek, így a pszichotikus tünetek előtt is szinte teljesen tudatlanul állnak.
Ráadásul a vivőanyag bármi lehet, emiatt halnak bele sokan a dizájnerezésbe. A konferencián kiderült, hogy ledarált kuplungtárcsát, halottasházból lopott balzsamot, patkánymérget, oldószereket, bármilyen mérget magukba tolnak ezek a függők, a lényeg, hogy kábítson.
Így nem csoda, hogy mindenki arról számolt be: az az új helyzet állt elő, hogy visszafordíthatatlan mentális problémákhoz vezetnek ezek a szerek. Gyorsan nagyon rossz állapotba kerülnek a fogyasztók, és a hatások végzetesek.
Szülőkké váltak a dizájneresek
Az egész közösségben jellemző valamilyen függőség, csak különböző formái vannak
– foglalta össze szegregátumokbeli tapasztalatait Lannert Judit társadalomtudós. Példának említette, amikor egy védőnőtől megkérdezték, hogy ki használ Rivotrilt, mire visszakérdezés volt a válasz: „Miért, ki nem szokott?”
Lannert Judit szerint azonban „nagyon fehér ember megoldás” szétverni az olyan szegregátumokat, ahol ennyire elterjedtek a függőségek, mert az ott élőknek csak ezeken a közösségeken belül vannak kapcsolataik. Ő a kreatív oktatásban látja a megoldást, szerinte ezzel billenthetők ki az ilyen helyeken élő szegény gyerekek a szürke, fájdalmas hétköznapjaikból, így adhatóak a kezükbe eszközök és célok, amelyek alternatívái lehetnek a szabadidős drogozásnak.
A kisebb településeken pedig a szociális védőháló, a civil szervezetek is csak elvétve bukkannak fel, ami tovább növeli a bajt. Az egyházak pedig szerinte ambivalens szereplők: a jó szándékuk ellenére sokat ártanak az egyházi óvodákkal, iskolákkal, mert ezekbe menekíti a helyi elit a gyermekeit, így valósítva meg a szegregációt.
Szécsi Judit szociális munkás kiemelte: a kutatások tapasztalata, hogy évről évre egyre többen használják a dizájnerdrogokat. A klasszikus drogok már csak ritkán, akkor kerülnek elő a szegregátumokban, amikor pénzhez jutnak az emberek hónap elején.
A rossz szülői minták, a túl engedékeny nevelés, a túl korai felnőtté válás – ahogy egy előadó fogalmazott: már szexelnek és drogoznak, aztán játékot kérnek ezek a fiatalok –, másrészt a jövőtől való szorongás, a támogató kapcsolatok hiánya, az eszköztelenség a helyzet megváltoztatására mind hajlamosítják a mélyszegénységben élőket a dizájnerdrogokba menekülésre.
A kormány az egészségügyre tolná a káoszt
Az eddigiek alapján talán nem kell tovább magyarázni, hogy miért tartja úgy a szakmai konszenzus, hogy a dizájnerdrog-probléma társadalmi ügy, a szegénység, a kirekesztettség, a diszkrimináció tünete, és nem olyan gond, amit egészségügyi rendszernek kellene megoldania.
Így a konferencián a kormány részéről Csányi Endre Péter, az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár jelent meg, akinek a szereplése leginkább olyan volt, mint Pilátusé a krédóban. A belgyógyász, farmakológus és onkológus végzettségű helyettes államtitkár el is mondta, hogy még nem tud sok mindent mondani, mert teljesen új neki a terület, de biztosított mindenkit, hogy keresni fogja a releváns szakemberekkel, szervezetekkel a kapcsolatot. Attól függetlenül, hogy a kormányban az egészségügyi államtitkárságra testálták a dizájnerdrog-problémát, a helyettes államtitkár egyértelműen úgy beszélt, mint aki tudja, hogy nem egészségügyi vészhelyzettel áll szemben, hanem társadalmival.
A mikrofont a drogmegelőzési főosztályt vezető Majzik Balázs vette át, aki a kábítószerügyi egyeztető fórumok fontosságát ecsetelte. Ezek azok a szervezetek, amelyek igyekeznek minden releváns szakembert, szervezetet integrálni a településeken, hogy tegyenek a droghelyzet ellen. Jelenleg azonban mindössze 85 ilyen működik az országban.
Kétségbeesés a terepen
Nem egy új dolog, hogy borzalmas körülmények között élnek emberek, csak a dizájnerőrület miatt lett látványos
– mondta a régen terepen dolgozó Szemelyácz János. Viszont az egyértelmű újdonság a pécsi civilként dolgozó addiktológus szerint, hogy a dizájneresekből „mentális retardáltak” lesznek. Elmesélte, hogy ugyanazokkal az uzsorásokkal, stricikkel, bűnözőkkel találkozott korábban is a szegregátumokban, amikor még szipusokkal kellett foglalkozniuk, mint most, csak akkoriban még legalább látszott valami halvány kiút, a dizájner viszont reménytelen állapotba taszítja a fogyasztót és a közösségeket is.
„Átrohan rajtunk ez az egész, és itt marad egy csomó borzalmas állapotú fiatal” – mondta az orvos, aki nem igazán tudja, mihez lehetne kezdeni ezekkel a „vegetáló” emberekkel.
A Hős utcában dolgozó Urbanovszky Zsuzsanna sem festett vidámabb képet: ő azt látja, hogy a kivezényelt rendőrök csak felesleges szélmalomharcot folytatnak, ami a közvélemény megnyugtatásán kívül másra nem jó, a probléma gyökeréhez hozzá sem ér a rendvédelmi intézkedés.
Amíg a szociális szektor ilyen szinten alul van finanszírozva, addig kutathatunk bármennyit, nem fogunk tudni előre lépni
– fogalmazta meg éles kritikáját. Szerinte tudatosítani kell, hogy dizájnerproblémát kezelni kell, nem belügyi eszközökkel üldözni: amíg a jövedelmi szegénység és a lakhatási válság kezeletlen marad, addig minden más csak látszatintézkedés.
A karitatív szervezetek képviselői is arról beszéltek, hogy a szociális problémákból következik a droghasználat, és ebből fakad a szegregátumokban gyakori családon belüli erőszak, bűnözés és a családok szétesése.
Amíg szegregátumon belül van a történet, addig nekünk nem jelent gondot, mondja a rendőrség. Amikor ezek az emberekben megjelennek a nagyvárosban, az lesz gond
– írta le a gettókban élők magárahagyatottságát Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatója. Megerősítve, amit a cikk legelején írtam: amíg a többségi társadalom életét nem keseríti meg mások nyomora, addig a többség érzéketlen arra.
Németh Zsolt nyugalmazott rendőrtábornok szerint pedig nem is képes a rendőrség fellépni ilyen tömeges jelenséggel szemben: ők bűnügyeket akarnak felépíteni, akár több év megfigyeléssel, de közben zavartalanul terjed a drog. Másrészt a tábornok szerint a rendőrség „nem ismeri a valóságot”: büntetéssel akarják kiszolgálni a közvéleményt és a politikát, pedig szerinte ez energia és pénzpocsékolás, a hangsúlyt pedig a megelőzésre kellene helyezni.
Várunk a politikára
A záró blokkban a lehetséges megoldások kerültek terítékre. Vagyis kerültek volna, mert néhány bevallottan csak tűzoltásra alkalmas javaslat megfogalmazása után – amelyekre nincs állami forrás egyelőre – kitört sokakból az egész nap felgyülemlett feszültség.
Szóba került a szociális szféra végtelen alulfinanszírozottsága, a pályán maradók kiégése eszköztelenségük és sikertelenségük folyományaként, a segítő szolgáltatások elérhetetlensége, kezdve a pszichológusoktól a családsegítőkön át a védőnőkig.
A kormány sokat tett azért, hogy ez a helyzet kialakult
– tette az asztalra az egész nap kerülgetett témát Szemelyácz János. Majd elkezdte sorolni: gyengült az addiktológiai ellátórendszer, háttérintézmények, pszichiátriai osztályok, civil szervezetek szűntek meg – mindez a kormánynak köszönhetően.
Urbanovszky Zsuzsanna és Rácz József pedig amellett érvelt, hogy amíg a szegénység és a kirekesztettség ellen nem lép fel hatékonyan a politika, addig minden maradni fog úgy, ahogy most van. A probléma minden generációban újra és újra jelentkezik egyre súlyosabban, és nem nehéz belátni, hogy ennek az egész társadalom issza a levét.
Az emberek a szegregátumokban nem pilot projektekben pusztulnak el, hanem rendszerszerűen
– mondta ki a nap egyik legkeményebb mondatát Topolánszky Ákos lelkész.
Így hiába látszik apró elmozdulás a kormányzati szándékokban, hiába akar egyszerre segíteni egyház, civilek, szakértők: ha nem történik hamarosan valami drasztikus változás, akkor a dizájnerdrogok darabjaira szedik Magyarország jelenét és jövőjét is.
Kilemet képünk illusztráció. Fotó: IStock
