Egy 1917-ben kiadott utcai falragasz legalábbis furcsán viselkedő, tablettákat vagy apró fekete táskát hordó emberek bejelentésére kérte a budapestieket.
A XX. század Magyarországának utcai plakátjai közt szép számmal találhatnánk ma furcsának ható példákat – így például a kijelölt hólerakóhelyek listáját közlő, évtizedeken át minden évben kiragasztott darabokat, melyek egyikének darabjai minimum ötven év után is szuperül tartanak a Nagykörúton –, egyikük sem volt azonban annyira furcsa, mint az első világháború negyedik évében, 1918. márciusában megjelent, kémvadászatra felhívó plakát.
A HT Aukciósház vasárnap este záruló online aukcióján, 101957. tételszámmal felbukkant kissé viharvert, de olvasható állapotú példányt most némi szerencsével akár néhány ezresért is megszerezhetjük, és a nappali falára helyezhetjük a XX. századi világtörténelem egy furcsa darabját.
Az ismeretlen méretű papírlapról üvöltő óriási cím – “Kémek által tervezett merényletek”, illetve a kiadás dátuma (1917. március 17.) alatt hosszú leírást találhatunk a már nagyon köhögő Osztrák-Magyar Monarchia lakóinak mindennapjait megkeseríteni próbáló, ezzel pedig a hadi utánpótlás egy részét is leszerelni vágyó ellenséges erők munkálkodásáról.
A Székesfőváros Tanácsa által kiadott, annak házinyomdájában készített plakát két eszközre hívja fel a figyelmet, így
a levegővel való néhány órás érintkezés után jókora tüzet okozó folyadékra, valamint a lovak és marhák vályújába, vagy épp az itatásukhoz használt kutakba dobott, lázzal, étvágytalansággal, fekélyekkel, az antibiotikumos kezelés hiánya miatt pedig végzetes tüdőgyulladással járó takonykórt okozó tablettákra.
in: Népszava, 1917. március 24.
A teljes szöveg:
“A tanács a m. kir. belügyminiszter úrnak folyó évi március hó 5-én 2519/Res. szám alatt kelt körrendelete alapján a következőket teszi közhírré: Megbizható forrásból származó értesülés szerint hadban álló ellenségeink a monarchia, valamint szövetségeseink fegyveres erejének megbénítása céljából tervbe vették takarmány- és élelmiszerkészleteinknek felbérelt ügynökök utján gyujtogatás által való megsemmisitését és ló-, valamint marhaállományunknak takonykórbacilusokkal való megfertőzését.
A tüzesetek okozására az ellenség ügynökei állitólag egy kemény papirból készült 10-11 cm. hosszú és 3-3 1/2 cm. átmérőjü fekete kerek tokkal vannak felszerelve, mely 2 1/2, 3 1/2 vagy 3 1/4 felirást visel. A tok fedője alatt vékony hegyes üvegcsucs tűnik szembe, mely a tok belsejéből nyulik fel. Az üveg tartalma valószinüleg folyadék. A készülék akként nyer alkalmazást, hogy az üveg hegyét letörik és az egész tokot függőlegesen bele teszik a gyúlékony anyagba. A tok külső részén feltüntetett 2 1/4, 3 1/4 vagy 3 1/2 óra után az üveg tartalma a levegő behatása alatt 5-6 percig tartó, métermagas erős lánggal égni kezd, mely láng a környezetre is biztosan átterjed.
A ló- és szarvasmarhaállomány megfertőzésére pedig állítólag az a mód van tervbe véve, hogy az ügynökök a kutakba és itató vályúkba takonykórbacillusokat tartalmazó tablettákat dobnak be. Ezek a tabletták fehérek és valamivel kisebbek, mint az ismert aspirin tabletták. A tabletták 10 darabonkint fiolákban vannak és 2-3 darab ezekből a vizbe dobva körülbelül 3 nap alatt fertőz, 5-6 darab pedig megfelelően rövidebb időben. A tablettákhoz puszta kézzel hozzányúlni nem szabad.
Hogy az ilyen merényletek megakadályozhatók és tetteseik hatósági kézre juttathatók legyenek, a tanács a közönséget a fenyegető veszedelemre ezennel nyomatékosan figyelmezteti és különösen felhívja a gyárak, üzemek, iparvállalatok, telepek stb. vezetőségeit, hogy a munkások és egyéb alkalmazottak felvételénél különösen nagy figyelemmel és körültekintéssel járjanak el abban az irányban, hogy az illető előzőleg milyen működési körben, illetve szakmában foglalatoskodott, továbbá szerezzenek maguknak meggyőződést az illető megbízhatóságáról és kiváltképen arról is, hogy az illető egyén úgy korábbi, mint jelenlegi érintkezési környezete nem ad-e okot alkalmaztatásánál fokozottabb elővigyázatra.
A katonai büntető törvényben az ily büntettek elősegítésére irányuló cselekmények megfenyítésére a következő rendelkezések foglaltatnak. Aki háború idején akármilyen cselekményben vagy mulasztásban oly célból válik bűnössé, hogy az ily cselekmény vagy mulasztás által az osztrák-magyar monarchia vagy szövetségeseink fegyveres haderejére hátrány, vagy az ellenségre előny háramoljék, az állam hadiereje ellen még akkor is a katonai büntető törvénykönyv 327. §-ában meghatározott büntettet követi el, ha az eféle cselekvés módja más bűntett vagy vétség jellegével bírna.
A fegyveres erőnek vagy szövetséges csapatainak hátrányát vagy az ellenségnek előnyét célzó ezen cselekményeket elkövető polgári egyének is a katonai büntető bíráskodás alá helyeztetnek. Ez a bűntett a hadban álló haderő körletében rögtönbiróságilag, a mögöttes országrészekben pedig, nem rögtönbirósági eljárás útján ugyan, de súlyos körülmények fennforgása esetén — mint aminők a szóbanlevő cselekményeket jellemzik — szintén kötél általi halállal, míg enyhébb beszámítás alá esö esetekben 10 évtől 20 évig terjedhető súlyos börtönnel büntettetik. Aki a megjelölt büntettet – noha ez módjában állana – szándékosan meg nem akadályozza, vagy aki a tudomására jutott ily bűncselekményt vagy azon személyt, akiről ily cselekmény tudomására jutott, a hatóságnak feljelenteni szándékosan elmulasztja, ezen büntetben bűntárssá válik és 5 évtől 10 évig, különös súlyosbító körülmények között pedig 10 évtől 20 évig terjedhető súlyos börtönnel büntettetik. Budapest, 1917. március 17. A székesfőváros tanácsa.”
Arról sajnos nem léteznek elérhető információk, hogy a hirtelen figyelmesebbé vált budapestiek segítségével hány kémet sikerült elkapni, illetve hány ártatlan embert hurcoltak meg a névtelen feljelentések miatt – főleg úgy, hogy a kor több lapja, így a Népszava, illetve Az Est (az 1917. március 24-i számban az egész falragasz szövegét is közzétették) is beszámolt azok megjelenéséről.
