A XIX. század végén nagy divatja volt a humorlapoknak, a Borsszem Jankót 1868-ban indították. Elsősorban a városi, főleg pesti, nagypolgári réteget célozták meg – még inkább konkretizálva a zsidóságot. 1938-ig tulajdonképpen szünet nélkül jelent meg, ez pedig példanélküli, a többi próbálkozás egy idő után elhalt. Körülbelül (átlagosan) 2000 példányban jelent meg a lap.
A lapot 1873-tól az Atheneum adta ki. Vetélytársa a Jókai Mór által alapított Üstökös volt.
Leginkább a politikai élet visszásságait taglalta, gúnyolta, figurázta ki az újság, de az I. világháború idején már az utca emberéhez is szóltak könnyedebb, olykor pikáns írásaikkal, képeikkel.
Már akkor is voltak jobb- és balesetek:
Péter: – Ugyan, Pali, miért nem beretváltatod le a tarlódat?
Pál: – Jaj, Peti komám, nem merek. A bordélyom baloldali.
A lap rengeteg feltörekvő fiatal rajzolónak, grafikusnak, festőnek adott munkát és némi anyagi juttatást. A fiatalos humor mellett a lap kivitelezése is korszakalkotó volt, igényes és változatos, a sablonok és klisék elhagyása mellett.
A munkatársak a Kávéforrás nevű helyen találkoztak általában, huszonéves értelmiségiek voltak.
A lapnak állandó figurái voltak: Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella (dúskeblű honleány, szélbali honhölgy), Mihaszna András (rendőr), Mokány Berci, dömbszögi és bugaczi nömös (vidéki földesúr), Sanyaró Vendel (köztisztviselő), Spitzig Iczig (ischmeretesch hazaphi és tscholádapa), Tömb Szilárd (professzor), na és a mucsaiak (elmaradt vidékiek).
Ezek a szereplők a háború alatt el-eltűntek, és akkor a lap sokat változott. Egyszerre kellett humorosnak lennie, de közben hirdetnie a háború értelmetlenségét. A lap – hasonlóan a többi ilyen laphoz – a békevágyat közvetítette a humor eszközeivel.
A Borsszem Jankó mégis veszített presztízséből, és bár 1917-ben színes lapokkal jelent meg, nem tudott újabb dicsőséges korszakot kezdeni.
Főszerkesztői: Ágai Adolf, Heltai Jenő (1904), Lipcsey Ádám (1905-10) és Molnár Jenő. Az elején még Arany János, majd Mikszáth Kálmán is írt a lapba, mellette Vas Gereben, Gyulai Pál, Kecskeméthy Aurél, Pompéry János, és Hevesi Lajos írtak legtöbbet.
Legfontosabb rajzolói: Kollarz, Katzler, Karel Klic, Jankó János, Faragó József, Pólya Tibor, Zórád Géza. Közülük Klic és Jankó voltak azok a vezető karikaturisták, akik a címlapokat készítették.
A jellegzetes humor egy példája – monológ a Nemzeti Kaszinóban: „Én nem félek á szociálistáktól. Az egyik fiámát nemzetközi szociálistának, á másikát keresztényszociálistának nevelem. Á mi családunknak minden pártbán volt eddig exponense. Minket semmiféle krizis nem ér készületlenül, mert mi elvhűek vágyunk és mákácsul rágászkodunk az igazi árrisztokrátá trádiciókhoz.”
AJÁNLOTT LINKEK:
A Borsszem egy példánya 1896. január 5. (sajtomuzeum.hu)
Borsszem Jankó – letölthető példányok a neten (epa.oszk.hu)
A lap története, alakjai (wikipedia)
A lap jelentősége (bibliofilia.blog.hu)
A Borsszem Jankó életképei Jókairól (epa.oszk.hu)
