II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem volt az első ember hazánkban, aki felismerte, hogy a hírlap, de legalábbis egy időszaki kiadvány, sokat segíthet az emberek tájékoztatásában.
A Mercurius Hungaricus lett az első nyomtatott magyar lap, ráadásul nem a bécsi udvar nyomására jött létre. Politikai célja volt: tájékoztatni (főleg) a külföldi közvéleményt a felkelésről, a Rákóczi-szabadságharcról. Úgy, hogy az árnyalja valamelyest a bécsi Wienerisches Diarium által írt tényeket.
Az 1705 és 1710 közötti időszakból 13 nyomtatott és kézírásos példány ismeretes, de csak 6 szám, mert némelyikből több példány is fennmaradt. A történetírók vitatkoznak arról, vajon léteztek-e további számok.
Rákóczi kezdetben kiáltványokat írt latin és magyar nyelven, később röpiratokat, de többre vágyott. A francia lapokkal jó volt a kapcsolata, mindig megkérette azokat (és angol, holland termékeket is), főleg, mert a gallok érdeklődtek a szabadságharc eseményei iránt.
Az újság terve Eszterházy Antal tábornok nevéhez fűződik, aki a „nép vigasztalására” szánta a Mercuriust. Rákóczi aztán személyi titkárára, a külpolitikai ügyeket irányító Ráday Pálra bízta a szerkesztést, mert a cél nem a hazai lelkek gondozása, hanem a külföld tájékoztatása volt. Ezért lett az újság latin nyelvű.
Ráday a lőcsei Brewer-nyomdában nyomtatta ki az első számot, és még aznap külföldre is küldött belőle. A lapot a szabadságharc tábornokainak tudósításai tették ki, az elsőben Bercsényi Miklós, Bottyán János, Károlyi Sándor és Forgách Simon beszámolója olvasható.
A lapot kedvezően fogadták, a második számtól kezdve Mercurius Veridicus ex Hungaria lett a neve – utalva az igazmondásra. Kevés szám jelent meg belőle, volt, hogy évek maradtak ki (1710 januárjától Bercsényi kancelláriáján készítették, és akkor már havonta jelent meg, rövidhírekkel, egészen márciusig).
A következő magyar lap 1721-ben, Pozsonyban került az utcára, Nova Posoniensa néven.