Vagy sújos. Esetleg sújós. A lényeg az, hogy a hír arról szólt, hogy minden negyedik fiatalnak nincs munkája, de a bejátszás előtt, még Erős Antóniával a stúdióban ez úgy szólt, hogy „minden negyedik fiatalnak nincs munkálya”.
Előtte
Utána
A videó még mindig megnézhető a csatorna honlapján – a bakival együtt, itt. Ehhez igazából nincs is több hozzáfűznivalónk, de azért megfogalmazódott bennünk egy fontos kérdés, amit a tumblr mikroblogon olvastunk. Ha már a témaválasztás is a munkanélküliség volt, akkor:
„Valyon a feliratozónak van még munkálya?”
Helyesírás: nácizmus?
Nyelvtannácinak hívják az internetes szakzsargonban azt, aki folyton, minden írás- és nyelvhelyességi hibát kiszúr, megír, elküld, kiposztol, bekommentel, olykor egy probléma kapcsán a valódi kérdések helyett a helyesírási hibákkal próbálja meg legyilkolni a másik fél karakterét, azaz ezáltal próbálja eljelentékteleníteni, megsemmisíteni. Vajon nyelvtannácik vagyunk-e, ha felháborodunk a hibákon? Vagy tényleg szegényedik a nyelv, ha nem tartujk be a helyesírási szabályokat? A helyesírásunk egyfelől jelentésmegkülönböztető szerepet tölt be, azaz nem mindegy, hogy valaki fojtat (más által oxigénhiányos állapotba juttat valakit) vagy folytat. Máskor viszont a helyesírás formális, nincs kommunikációs vagy jelentésmegkülönböztető szerepe, csak arra szolgál, hogy mutassa: művelője feljebb helyezkedik a társadalmi ranglétrán.
Ettől függetlenül azért a nagy hibák, mint ez, ez vagy ez valószínűleg kiakasztanak sokakat. Ellenben: aki nem tud helyesn írni, ezentúl mondhatja, hogy ő bizony nyelvtan-antifasiszta (avagy nyelvtanantifasiszta).
Előtte
Utána
