Nem történt megfelelő előrelépés a brexitről szóló tárgyalásokon, ezért az Európai Unió vezetői elhalasztották a novemberre tervezett csúcstalálkozót, amelyet azért tartottak volna, hogy véglegesítsék a megállapodást az Egyesült Királysággal. A megállapodás – amely tehát a jelek szerint nem fog novemberig megszületni – célja az lett volna, hogy tisztázzák a britek EU-ból való kilépésének a részleteit. Az EU arra vár továbbra is, hogy főtárgyalója, Michel Barnier tényleges előrehaladásról számoljon be az egyeztetésekről. Amíg ez nem történik meg, addig nem tartanak tehát rendkívüli EU-csúcsot a brexitről.
Vagyis a huzavona ismét egy évvel tovább tartana, ami rövid távon abból a szempontból jó hír, hogy a legrosszabbat, az egyezség nélküli brit kilépés bekövetkeztét elkerülnék jövő tavasszal, de ez a BBC szerint tovább gyengítheti a brit konzervatív párton belül May helyzetét. A kemény brexit hívei ugyanis mielőbbi távozást sürgetnek az EU-ból. Tehát nem azt akarják, hogy jövő tavasztól az Egyesült Királyság úgy maradjon tagja a kontinentális vámuniónak, hogy annak döntéseibe semmilyen beleszólása nem marad, mivel politikailag kilép az európai államok közösségéből.
Sajátos módon ez a helyzet tényleg egy vazallus államéhoz lenne hasonló – éppen olyan helyzetbe kormányoznák tehát Angliát a büszke konzervatívjai, amit el akartak kerülni EU-tagként. Csak persze ez a „vazallus állapot” még sokkal rosszabb lenne, mint az Egyesült Királyság eddigi helyzete az EU-ban.
A hosszabbítás tehát egyre erősebb helyzetbe hozhatja az ellenzékben lévő brit Munkáspártot, amely megfigyelők szerint egyre inkább hajlik a vámunió fenntartása felé, és közben nem zárja ki egy második népszavazás megtartását sem (aminek tárgyáról csak találgatások léteznek, hiszen nem tudni, hogy az egész folyamat visszafordításáról vagy pedig csak a brexit módozatairól voksolhatnának a munkáspárt pár héttel ezelőtti döntése nyomán a brit polgárok.)
Ami biztos, az az, hogy valójában Brüsszelben az EU vezetői semmi újat nem hallottak Theresa May brit miniszterelnöktől szerda este, aki elvileg azért mondott beszédet és tárgyalt ott, hogy kompromisszumot találjon a brexitre. Ám May foglya maradt két erős brit lobbicsoportnak Londonban, illetve az észak-ír székhelyen, Belfastban. Éppen ezért a brit kormány továbbra is az észak-ír unionisták (Londonhoz hű, protestáns betelepítettek utódairól van szó) álláspontján állnak, ami a londoni konzervatívoknak is megfelel. May tehát nem mehet bele semmilyen olyan egyezségbe, amely az Egyesült Királyságot az Ír-tenger mentén kettévágná, vagyis Észak-Írország és a voltaképpeni Nagy-Britannia (Anglia, Skócia, Wales) között állítana fel vámsorompót az EU-ból való kilépés után.
Az EU viszont gyakorlatilag a független, EU-tag ír kormány álláspontját képviseli, illetve az észak-írek közül azokét, akik az EU-val való vámunió fenntartásában és a tartomány békéjének garantálásában bíznak (a republikánus, katolikus „ír-pártiakról”). Azaz Észak-Írországnak az európai vámhatárokon belül kellene maradnia, már csak a belső – azaz az észak-ír tartományon belüli – béke megőrzése érdekében is.
Így gyakorlatilag az Ír-szigeten élő, nem brit betelepítettek érdekei egybeesnek az EU nagyhatalmainak érdekeivel: az Egyesült Királyság egy részét, Észak-Írországot ők bent tartanák a közös európai vámunióban és nyitott észak-ír határt akarnak továbbra is. Minthogy ez a kérdés egyszerűen megoldhatatlan Theresa May számára, így
Ebben a helyzetben két ésszerű megoldás lehetséges:
- az egész Egyesült Királyság bennmarad a vámunióban,
- vagy pedig a brexitre mondanak nemet Londonban.
Ezek a verziók azonban leginkább a Munkáspárt hatalomra kerülése esetén valósulhatnának meg, tehát egyelőre inkább csak a fantazmagóriák világába tartoznak.
Egy harmadik verzió is lehetséges: Theresa May megbukik, azonban nem a Munkáspárt, hanem a „kemény Brexit” konzervatív hívei veszik át az irányítást Londonban, az excentrikus konzervatív politikus, Boris Johnson vezetésével. Így jövő tavasszal az Egyesült Királyság gyakorlatilag az EU-tól teljesen független, „idegen államként” – önálló és hirtelen életbelépő vámokkal, de kibogozhatatlan jogszabályi kuszaság és bizonytalanság közepette – lépne ki egyik napról a másikra a világpiacra. Ez elképesztő gazdasági káoszt okozhat, a BBC csütörtök reggeli adásában már azon morfondíroztak, milyen árukat kellene a briteknek felhalmozniuk egy gyakorlatilag vámháborúval kezdődő hirtelen gazdasági függetlenség esetén. Közben a brit autóiparról szóló hírt is bemondták: eszerint két évtizeddel vetné vissza az iparágat a hirtelen és kemény brexit.
A kemény brexitre a németek is készülnek Angela Merkel kancellár beszéde szerint: a német export 97 milliárd eurót tesz ki ugyanis az Egyesült Királyságba, és ennek az exportnak a negyede autóipari szállítás. Vagyis Berlinnek is valóban fel kell készülnie a brexit kemény változatára.
Minthogy értelmes megoldást tehát nem találtak egyelőre az EU és az Egyesült Királyság vezetői, az egyetlen reális lehetőség a halasztás maradt. A tárgyalások egyéves kitolásával egyébként még az az ír kormányfő is egyetért, aki valójában London egyik legfőbb ellenfele a tárgyalásokon. Sajátos módon ez az ír-angol szembenállás azonban Londonnak jöhet jól: egy értelmesebb és reálisabb kompromisszum felé is terelheti a brit politikát.
Kiemelt kép: Alberto Pezzali/NurPhoto/AFP