Vagy hősként halsz meg, vagy megéred azt, hogy gazemberré válsz.
Harvey Dent, alias Kétarc örökbecsű szavai akár a német labdarúgó-válogatott vezéréről is szólhatnak.
Annak ellenére nem túlzás ez, hogy Joachim Löw a futballtörténelem tizedik német szövetségi kapitányaként
- tizenkét éve irányítja a Nationalelfet,
- 166 meccsel (108 győzelem, 30 döntetlen, 28 vereség) a háta mögött csúcstartó,
- vezetőedzőként vb-győztes (2014), vb-bronzérmes (2010), Eb-döntős (2008), -bronzérmes (2012, 2016), Konföderációs-kupa győztes (2017).
A beszédes és nehezen felülmúlható mutatók ellenére a „Jogi” becenévre hallgató szakember uralkodása mára túljutott zenitjén – legalábbis a német közvélemény jelentős része szerint. Több mint jelzésértékű, hogy 118 ezer Kicker-szavazó 92 százaléka szerint Löw már nem képes az idei kudarcok után felállni. A legnagyobb tekintélyű német futballújság úgy fogalmaz: „Nem sikerült a vérfrissítés, a hat évig megbízható aranygeneráció (Neuerék) mostanra biztosan túl van a csúcson”.
A spanyolok mellett a 2010-es évtized egyik meghatározó csapata, a négy évvel ezelőtti világbajnok német válogatott az utóbbi 12 meccsén ötször nem rúgott gólt, mi több, történelme során soha nem fordult még elő, hogy egyetlen naptári évben (2018.) hatszor is vereséggel hagyja el a pályát.
Nem csoda, ha a kiváló német szakíró, Constantin Eckner szerint
ez már nem eredmény-krízis, hanem identitásválság.
1. Hogyan jutott el Löw és a német válogatott ilyen mélyre?
Löw kalandos pályafutását, a stuttgarti kispadtól (egykoron Lisztes Krisztián edzője is volt) a török és osztrák bukásain keresztül az ominózus stuttgarti ebédig, ahol is Oliver Bierhoff beajánlotta Jürgen Klinsmannak, már részletesen vázoltuk a vb-előzetesünkben.
Klinsmann lett az arc, a Sacchi-követő, Ralf Rangnick tanítvány Löw pedig a taktikai zseni másodedző. Miután a német csikócsapat a hazai rendezésű vébén (2006) az akkor meglepetésnek számító harmadik helyen végzett, valami érezhetően elindult.
Fotó: Franck Fife / AFP
Klinsmann távozott posztjáról, tőle „Jogi” vette át a marsallbotot, és vele együtt érkeztek a jó eredmények: a 2018-as vb-bukást leszámítva minden nagy tornán a legjobb négybe vezényelte a Nationalelfet.
A 2008-as Eb-n letámadós kontrafocival második helyen zárt, a 2010-es dél-afrikai vébén ezt a taktikát kimaxolva lett bronzérmes. A 2012-es Eb-elődöntőt sokak szerint eltaktikázta, mivel Andrea Pirlót Toni Kroos emberfogással követte. A 2014-es brazil vébére viszont már Löw is elsajátította a Guardiola-féle labdabirtoklásra épülő pozíciós játék alapjait, és bár az elején négy belsővédővel nyögvenyelősen, de a brazilokat az elődöntőben 7-1-re kiütve, végül a döntőben Götze 113. perces góljával Argentínát 1-0-ra legyőzve felért a csúcsra, világbajnok lett. A 2016-os franciaországi Eb-n már kezdtek kiütközni
- a túlzottan feltolt szélsővédők,
- a gyenge centerjáték,
- a kevés lőtt gól (hét összesen),
- és a kontrák elleni védekezés problémái.
A vb-győztesként elért, a közvélemény számára enyhe csalódásként megélt bronzot feledtetve a következő évben a B-válogatottal simán megnyerte a Konföderációs kupát. Az oroszországi vébé előtt számos szakíró feszegette azt a kérdést, vajon a németek az egyre-másra felbukkanó tehetségek közül három, vagy négy világválogatott tizenegyet tudnak kiállítani?
Ehhez képest Löw a régiekre hagyatkozott és jött a nyári történelmi vb-pofon,
- a 7-8 támadó feladatú játékos dacára is impotens támadójáték,
- a rossz szerkezet és
- az ebből fakadó botrányos kontrák elleni védekezés,
- minek folytán Boateng, Kroos és Hummels 75 méteres sprintversenyekben maradtak alul Mexikó, Svédország és Dél-Korea csatárai ellen.
A szó politikai és futballügyi értelmében is igencsak konzervatív német szövetség az országos felháborodás ide vagy oda, meghosszabbította Bundestrainer szerződését 2022-ig, amellyel deklarálta, nem Löw, hanem Mesut Özilt a bűnbak.
A Süddeutsche Zeitung értesülései szerint azonban 2020-ban mindkét fél felbonthatja a megállapodást. A Nemzetek Ligájában elért eddigi eredmények – egy döntetlen, két vereség, utolsó hely – akár előre is hozhatják a döntést.
2. Reinhard Grindel, a szövetség és Löw házassága: kié a felelősség?
A gyengekezű szövetség a vb-sikert követően túlzott hatalmat biztosított a világbajnoki címet elhódító, az évek alatt a médiakapcsolatait mesterien építő és kialakított mítoszát remekül kihasználó Löwnek.
A vb-győzelem óta fokozatosan csökkent a vele egyenrangú, esetleg neki ellentmondó szakemberek száma. A Löwvel a válogatottnál nyolc évet lehúzó és a véleményét soha nem véka alá rejtő Hansi Flick pályaedző 2017. januári távozása óta bizony hiányzik.
A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) ettől még óriási fegyvertényként adta elő idén májusban, hogy Löwöt újabb két évvel, míg a sportigazgató Oliver Bierhoffot 2024-ig (ekkor Németország rendezi az Eb-t) sikerült maradásra bírnia.
Nyilván ez nem kevés pénzbe került. A Bild szerint Bierhoff négy-, Löw 3,8 millió eurót keres évente, míg a kapitány ezen felül még évi 1-2 milliót leakaszt reklámokból, szponzori pénzekből.
Grindel 1977 óta Angela Merkel pártja, a CDU, 2002 és 2016 között a Bundestag tagja. Két éve mondott le mandátumáról a DFB elnöki székéért. A DFB-vel való kapcsolata 2006-ban kezdődött, amikor a vébé megrendezése körüli korrupciós botrány után elég komoly vákuum keletkezett a szövetség vezetőségében. Grindel futballügyekben való tapasztalatlanságát egy újságíró – eredeti szakmája – és egy politikus rafinériájával ellensúlyozta: a rossz nyelvek szerint a németországi vébén ő intézte a trinidadi válogatott szállását, így került kapcsolatba az alsó-szászországi futballszövetség vezetőjével, Karl Rothburggal, aki őt javasolta a DFB-pénztárnokának még 2013-ban.
Fotó: Elmar Kremser / SVEN SIMON / AFP
Amikor 2015 végén a szövetség elnöke Wolfsgang Niersbach lemondott – addigra már Franz Beckenbauer és Theo Zwanziger is elismerték a 6.7 millió eurós titkos kassza létezését – Reinhard Grindel remek politikai kapcsolatai, valamint saját kitartása révén gyakorlatilag egyetlen jelöltként indult az elnöki posztért. Grindelt 2016-ban megválasztották. A Bayern-igazgató Karl-Heinz Rummenigge szerint azóta „a DFB-t amatőrök vezetik”.
Az új elnök azzal erősít rá a 95-szörös német válogatott, világbajnok labdarúgó állítására, hogy szinte mindenkit bekövet a közösségi médiában, elfuserált és mesterkélt ötletei (arrogáns PR-kampány a vébé előtt) vannak és rendkívül naiv, már-már cinikus módon kezelte az Özil-fiaskót.
Más-más okból, de mind Mesut Özil, mind Leroy Sané esetét rosszul oldotta meg. Előbbit „örökre” elvesztette, utóbbira szüksége lett volna azon a vébén, amelyen Németország csúfosan leszerepelt.
Löw híresen ragaszkodó típus, nála az aktuális forma nem mindig számít, a lojalitás viszont annál inkább. Erre eklatáns példa Julian Draxler, Sami Khedira, Sebastian Rudy, vagy éppen Ilkay Gündogan szerepeltetése, akik az elmúlt időszakban nem számítanak klubjaikban alapembernek. Joginál viszont igen.
Ugyanakkor Löwnek is be kell látnia; „mennek az évek mint a gázóra”. A 2009-es U21-es Európa-bajnoki győzelem óta együtt levő gerincből Neuer 32, Khedira 31, a válogatottságot a vébékeretből való kimaradás után dacból lemondó Sandro Wagner novemberben 31 éves. Hummels decemberben, Boateng novemberben lesz harminc, míg Özil a minap lépte át a harmadik ikszet. Az egy évvel későbbi vébébronzérmes gárdából Klose már rég visszavonult, Podolskinak és Schweinsteigernek már a búcsúmeccse is megvolt, Mario Gomez és Thomas Müller (bár ő a múlt idényben a top 5 ligát vezette gólpasszokban) is megkopott. Az, hogy a német válogatottnak meg kell újulnia már 2016 után eldőlt.
3. Kiutak: menekülés a győzelembe, fiatalokkal és vereséggel?
Löw 2017-es Konföderációs Kupa B-csapatos sikere és a nyári vb, a nagy generáció kudarca túlságosan is bebizonyította, az, hogy utóbbi előtt nem a fiatalítás mellett tette le a voksát óriási hiba volt. Nem mintha nagyon lett volna választása. A 22-25 év közti játékosok közül Julian Draxler, Benjamin Henrichs, Thilo Kehrer is csak csere volt a klubjában, míg Serge Gnabry, Kerem Demirbay és Emre Can sérülés miatt maradt le a vébéről. A rutinos Rudy szinte alig játszott a Bayernnél, Stindl áprilisban szenvedett nagyon súlyos sérülést, Leon Goretzka pedig a januárban bejelentett klubváltás óta nem igazán találja magát. A leverkuseni duó Julian Brandt, Kai Havertz és a hoffenheimi balbekk Nico Schultz (főleg Jonas Hector gyenge teljesítményei miatt) mostanában mintha több lehetőséget kapna, de egyelőre inkább csak kerettagok.
A Konföderációs-kupán győztes csapatból csak Timo Werner, Joshua Kimmich és Matthias Ginter tudott beépülni a Nemzetek Ligája-sorozatban gyengélkedő német válogatottba. Itt Löw azért már elég sok változtatást megpróbált: a franciák elleni első Nemzetek Ligája (NL) meccsen (0-0) négy belső védővel állt vissza, átadván a labdabirtoklást a világbajnoknak, míg Kimmichet az eredeti posztján, védekező középpályásként játszatta. Ezzel sikerült féken tartaniuk Pogbáékat, és a hajrában akár még a győzelmet is megszerezhették volna.
A hollandok elleni háromgólos vereség (3-0) alkalmával azonban visszaköszönt számos olyan hiba, ami már a vébén megfigyelhető volt:
- steril mezőnyfölény, kevés nagy helyzet (az első húsz percben azért Werner és Müller is lőhetett volna gólt),
- féloldalas csapat (Ginter alig ment előre),
- a kontrák elleni tehetetlenség, Boateng és Hummels bántó lassúsága,
- Neuer gyenge formája.
Löw körül fogyni kezdett a levegő, és mivel a kényszer nagy úr, jöttek az újabb változások. A kedd esti franciák elleni újabb NL-vereség (2-1) alkalmával már egy kontra orientált, de labdával is jól bánó 25,3 év átlagéletkorú német csapat futott ki. Bár Neuert továbbra sem váltotta a nála már több mint egy éve sokkal jobban teljesítő Marc-André ter Stegen, a csapat szerkezete megváltozott: védekezésben 5-2-3-as, támadásban 3-4-3-as, helyenként a Hoffenheimet, vagy a Schalkét idéző felállásban játszottak a németek.
Fotó: Markus Gillar / AFP
Ezt egyébként a Konföderációs Kupán sikeresen alkalmazták már, és a taktikai bloggerek azóta joggal kérték ezt számon a kapitányon. Löw a Hummels, Ginter, Süle belsőhármassal várta a franciák szokásos 4-2-3-1-ét. A villámgyors Kylian Mbappé-ra a leggyorsabb német játékos Nico Schulz és Hummels figyelt, persze ettől még a francia szupertini tarthatatlan volt. A túloldalon Kehrer pedig inkább a védekezéssel volt elfoglalva, ritkán tudta elindítani a félelmetesen gyors Werner, Sané, Gnabry hármas egyikét, ez a feladat a mezőny talán legjobbjára Joshua Kimmichre hárult.
A hármas védőfalba gyakran visszalépő Bayern játékos így négy a három (Griezmann, Giroud, Mbappé) elleni emberelőnyt tudott kialakítani labdakihozatalkor. A 98 passzt és hat kulcspasszt bevállaló Toni Kroos is kivette a részét az építkezésből, de ez nála nem újdonság, az hogy Kimmich például hatszor szerelt sikeresen viszont igen.
Főleg az eredetileg belsővédő, és idén a Stuttgartban gyengélkedő Benjamin Pavard oldalán támadtak a németek, itt Schulz lendületből többször is a franciák mögé tudott kerülni, Wernerékről nem is beszélve.
A szerencse sem igazán állt most Löwék mellett, aki a Hummels ellen befújt büntetőt is nehezményezte. Az más kérdés, hogy miután a negyvenedik perc körül Deschampsék rájöttek, hogy akár le is lehet támadni ezt a védelmet, és Griezmann is megrázta magát, a német válogatott hiányosságai kiütköztek. A második félidőben egy kaput eltaláló lövésük volt, a franciáknak pedig hat is akadt, így végül talán kicsit igazságtalanul ugyan, de vereség lett a vége. A Nationalelf utolsó a csoportban, és a hollandok ellen győznie kell a kiesés elkerülése érdekében.
4. Mi várható ezután?
Egyelőre tehát úgy néz ki, a folytatást Löwvel képzeli el a szövetség. A valódi alternatíva hiánya miatt mindenképp. Hiszen, egy szövetségi kapitányi állás sem anyagi (José Mourinho 25 millió eurót, Löw alig négyet keres), sem karrierszempontból nem akkora kihívás egy-egy kiváló német klubedzőnek (Jürgen Klopp, Thomas Tuchel, Julian Nagelsmann), hogy az első hívó szóra ugorjon.
Löw a 2014-es vb-győzelem alkalmával egyszer már bebizonyította, képes váltani, megújulni. Ha kényszerből is, de a franciák elleni vereség alkalmával úgy tűnik rátalált a helyes útra. Ha figyelembe vesszük a fent említett elszakíthatatlan köteléket a kapitány és a német szövetség között, szinte biztos „Jogi” állása 2020-ig. A kérdés csak az; ha feldobják Harvey Dent/Kétarcú híres érméjét, a tiszta (a jó döntés), vagy a karcolt (rossz döntés) felére esik.
Fotó:Ralf Ibing / firo Sportphoto/ AFP
