Andy Murray, aki a 188 perces vasárnapi döntőben három szettben verte meg a világelső Novak Djokovicot, a BBC-nek nyilatkozva hétfőn kijelentette: eddigi és valószínűleg egész jövőbeni karrierjének legnehezebb gémje volt az utolsó.
Elmondta: a mostani győzelemben az elvesztett tavalyi wimbledoni döntő utáni néhány hét „lélekbúvárkodása” játszott nagyon fontos szerepet. Akkor sok mindent tisztázott magában, és amikor visszatért az edzőpályára, már érezte azt az erőt, amely az idei diadalhoz kellett.
A riporter – aki előzőleg Tony Blair egykori brit miniszterelnökkel készített interjút – megkérdezte Murrayt, hogy ha választhatna a miniszterelnöki tisztség és a wimbledoni győzelem között, melyiket választaná. A bajnok egy szóval válaszolt: Wimbledont.
A hétfői brit sajtó nem zárja ki, hogy a wimbledoni győzelem meghozhatja azt az elismerést Murraynek, amelyet Blair tízévi miniszterelnöki tevékenységével sem tudott kivívni: a lapok egybehangzó jóslatai szerint II. Erzsébet királynő akár a Sir előnév viselésére jogosító lovagi rangra is emelheti a skót sztárt.
A sajtóértékelések szerint ezt mindenképpen indokolná a győzelem történelmi jelentősége, és a kitüntetés lehetőségére utalhat az is, hogy a 87 esztendős uralkodó – ritka gesztussal – személyes üzenetben gratulált Murraynek a döntő után.
Fred Perry 77 éve nyert britként Wimbledonban, azóta ez senkinek sem sikerült.
A The Sun 13 teljes újságoldalt szentelt Andy Murray wimbledoni győzelmének, és még a “Page 3 Girl”, vagyis a harmadik oldalon minden hétköznap „kötelezően” ábrázolt félpucér szépség is a 7. oldalra szorult, pedig az ilyesmi csak egészen rendkívüli horderejű fejlemények esetén fordul elő.
A lapnak számmisztikus „szakértők” kifejtették, hogy a 7-es „bűvös szám” egyéb módon is hozzájárulhatott a diadalhoz. Kiemelték, hogy a férfi döntőben 77 év óta aratott első győzelem az év hetedik hónapjának hetedik napján született, ráadásul a wimbledoni női döntő eddigi utolsó brit győztese, Virginia Wade – aki az idén 67 éves – 1977-ben nyerte meg a bajnokságot. A német Boris Becker, Wimbledon eddigi legfiatalabb bajnoka 1985-ben, de szintén a hetedik hó hetedik napján, 17 évesen aratta első győzelmét.
Andy Murray
Fotó: AFP
Az már csak ráadás, hogy Murray és Djokovic hét nap különbséggel született 1987-ben.
A tekintélyes The Times azzal vezeti fel hétfői beszámolóját, hogy Wimbledonban „megtörtént az elképzelhetetlen… Ivan Lendl elmosolyodott”.
A lap kiemelte, hogy a „pókerarcú cseh”, aki másfél éve Murray mestere, nyolc nagy nemzetközi tornát nyert meg, Wimbledonban azonban soha nem győzött: ott két döntőt is elvesztett.
Az ugyancsak patinás The Daily Telegraph szerkesztőségi cikket szentelt Murray győzelmének, megállapítva: a teniszező helyet kapott a brit sport igazi gigászainak panteonjában, olyanokhoz csatlakozva, mint Bobby Moore, aki az angol labdarúgó-válogatott kapitányaként 1966-ban felemelhette a világbajnoki trófeát, Roger Bannister, aki 1954-ben elsőként futotta négy percnél rövidebb idő alatt az egymérföldes távot, Steve Redgrave, az ötszörös olimpiai bajnok evezős, vagy Bradley Wiggins kerékpáros, a Tour de France első brit győztese.
A Telegraph szerint Murray a tavalyi wimbledoni vereség óta igazi nagy játékossá nőtte ki magát, és a nemzetnek valószínűleg nem kell ismét 77 évet várnia egy újabb hazai diadalra a Church Roadon.
