A modern információs és kommunikációs eszközök és az internethasználat elterjedése nemcsak azt a lehetőséget hozta el nekünk, hogy Londonba költözött csaposként fel tudjuk hívni Skype-on a nagyit, vagy hogy online befizethetjük a számláinkat, hanem azt a szomorú tényt is, hogy bármikor landolhat a levelezésünkben vagy a Facebook-üzeneteink között egy kéretlen péniszfotó.
Egy 2017-es felmérés eredményei szerint a 18-34 év közötti amerikai nők 53 százaléka kapott már életében férfi nemi szervet ábrázoló képet az interneten, ráadásul 78 százalékuk egyáltalán nem kérte ezt a szolgáltatást.
úgy döntöttünk, összefoglaljuk a témában legfontosabb kérdéseket.
Küldjünk kéretlenül péniszfotót?
Ne.
Nagyon úgy tűnik, hogy egyetlen érv sem szól amellett, hogy péniszt ábrázoló (vagy inkább nevezzük gendersemlegesen így: meztelen) fotót küldjünk bárkinek. Teljesen mindegy, hogy dicsekvésre alkalmas méretű vagy formájú-e a fotó főszereplője, és az sem számít, hogy esetleg azt gondoljuk a címzettről, hogy biztos örülne egy ilyen képnek. Sőt, továbbmegyünk: még ha az a bizonyos valaki engedélyezte is a fotó küldését, akkor sem tudhatjuk, hogy épp hol tartózkodik, milyen szituációban van, amikor megjelenik nála a nemi szervünk képe.
Míg egy kapcsolatban ma már a legtermészetesebb kommunikációs időtöltés a sexting (szexuális üzenetek, képek küldözgetése), és az első csók után már simán belefér egy érdekes testrészt bemutató közeli fotográfia megosztása, addig az egyoldalú spamelés áldozatának egy ilyen csatolmány megtekintése a legenyhébb esetben is zavaró, bizarr élmény.
De miért?
Vajon mi motiválja az embereket, hogy ilyen képeket küldjenek magukról? David J. Ley pszichológus a Psychology Today című lapban arról ír, hogy
Mások esetleg abban bíznak, hogy ez a kép vagy videó beindítja a nőket, és cserébe ők is küldenek majd intim tartalmakat. Megint mások pedig abban reménykednek, hogy egy ilyen magabiztos, pimasz húzással talán magukra irányíthatják a nők figyelmét, míg ha udvariasan közelítenének, elutasítással találkoznának.
Találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy egyes férfiak félnek a szexuális visszautasítástól, és azzal, hogy elküldik a nemi szervüket ábrázoló fotót, mintegy előzetes beleegyezést kérnek: ha netán sor kerül köztük valódi együttlétre, akkor már feljogosítva érzik magukat a vetkőzésre. David J. Ley szerint sokakat izgalomba hoz maga a tény, hogy idegen nők épp az ő fotójukat nézik.
Az általunk megkérdezett Gyarmati Rita pszichológus a praxisában is találkozott ilyesmivel.
Egy kliensemnek is volt ilyen tapasztalata, és amikor elmesélte, az volt az első gondolatom, hogy vajon ilyenkor a képet küldő pasinak eszébe jut-e az, hogy a címzett ezt innentől kezdve bármikor, bárhol felhasználhatja? Kitehette volna az internetre, úgy, hogy ráadásul nemcsak az inkriminált testrész, de a feje is látszott volna a képen.
Gyarmati Rita szerint sokszor nárcizmus állhat az ilyen esetek hátterében: a nárcisztikus emberek sokkal agresszívabban kommunikálnak, mint amilyenek valójában, méghozzá azért, hogy saját gyengeségeiket így próbálják kendőzni.
Lehet, hogy egy romantikus emberről van szó, aki azonban azt konstatálja, hogy a való életben így nem tud párkapcsolatokat kialakítani, ezért választ ilyen szélsőséges megoldást.
Mit tegyünk, ha kapunk?
Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza kérdésünkre elmondta: ha nem is tömegesen, de azért rendszeresen fordulnak hozzájuk ezzel a problémával.
A feljelentést viszonylag ritkán szoktuk javasolni, főként akkor, ha a visszaélés hosszabb időn keresztül, rendszeresen tapasztalható. Ebben az esetben a zaklatás, a szeméremsértés és esetleg a kapcsolati erőszak bűncselekménye merül fel. Annyira biztosra megyünk, hogy bár általánosságban megfigyelhető egyfajta elutasítás, bagatellizálás a rendőrség részéről a nőket érő erőszakkal szemben, ezekben az esetekben jobbára megtörténik a vádemelés.
A jogász ugyanakkor úgy véli, hogy jóval több embert érint ez a probléma.
Szerintem lényegesen gyakoribb tapasztalat, mint ahányan jelzik, és ennek egyrészt az az oka, hogy a legtöbb nő bagatellizálja, illetve normalizálja a dolgot, mondván »túlélem, nem nagy ügy«, »mostanában ez már az udvarlás része«, »ilyenek a férfiak«, vagy »csak nagyon szeretne meghódítani«.
Spronz hozzáteszi: ez természetesen nem a nők hibája, hanem annak a nemi szocializációnak, a pornókultúrának, amiben nők és férfiak, lányok és fiúk magukévá teszik a viselkedési mintákat. Ez pedig a nőket abba az irányba tolja, hogy nekik minden szexuális elvárásra, közeledésre megértően és befogadóan kell reagálni, különben „rosszfejeknek” minősülnek. Szerinte a másik ok, hogy jóval kevesebb ügy kerül felszínre, mint amennyi van, azaz a meztelen fotók küldése egy csomag része, ami többféle erőszak-, zaklatáselemből tevődik össze, nem önmagában tapasztalják sokan, ezért a fajsúlyosabb problémákhoz képest nem kap akkora hangsúlyt.
Ráadásul a hatóságok (tapasztalatai szerint) nem mindig megfelelően kezelik az ilyen panaszokat.
A rendőrség, ügyészség, bíróság gyakran elküldi a nőket, hogy ne is vegyenek erről tudomást, ez nem bűncselekmény. Sokszor halljuk, hogy a büntetőhatóság életvezetési tanácsokat nyújt az ilyen típusú cselekményről beszámoló áldozatoknak ahelyett, hogy hatékony jogvédelemmel segítenének. Sajnálatos módon valamennyi esetben magánindítvánnyal kell élni, ami azt jelenti, hogy kizárólag a sértett és csupán egy hónapon belül tud feljelentést tenni, ami komoly akadálya a hatékony jogorvoslatnak.
De mikortól beszélhetünk szexuális zaklatásról? Ha valaki több alkalommal is küld ilyen fotót?
A zaklatás törvényi tényállási eleme a rendszeres, illetve tartós elkövetés, mely minimum két cselekményt feltételez. Egyéb problémák is vannak a zaklatás bűncselekmény alkalmazhatóságával kapcsolatban, amiket egyébként a nőjogi szervezetek még 2007-ben, a kodifikációs folyamat során előre jeleztek, és azt is, hogy a tényállás annyira nem veszi figyelembe az áldozatok tényleges helyzetét és az elkövetés kontextusát, hogy nem fog jól működni a gyakorlatban. S lőn.
Elküldöm anyádnak
Egy Madi Kohn nevű fiatal amerikai lány a társkereső-oldalakon nem egy alkalommal kapott kéretlenül ilyen tartalmakat, ezért frappáns bosszút talált ki. Amint az a Tinder-profilján is olvasható, ha valaki nemi szervet ábrázoló fotót küld neki, Madi továbbítja a képet a feladó anyjának. És bizony volt, hogy nem vették komolyan a figyelmeztetést, a lány pedig kinyomozta az Instagramról a férfi teljes nevét, az alapján rákeresett a Facebookon, megtalálta, és innen már nem volt nagy trükk megtalálni az anyját.
A következő levelet küldte az ismeretlen pénisz anyukájának:
„Üdv, úgy látom az ön fia Ryan. Soha nem beszélgettem vele, nem találkoztunk személyesen, ennek ellenére elküldte nekem ezt a fotót Instagramon keresztül. Megkérhetném önt, hogy mondja meg neki, ne küldjön kéretlen fotókat nőknek? Én ugyanis nem kértem ezt a képet.”
Banán és barack
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2018 nyarán emojis kampányt indított, amelynek egyik eleme ez volt:
A témában megkerestük a Hatóságot, kíváncsiak voltunk, mennyire jellemző, hogy az internet-felhasználók az NMHH-hoz fordulnak az ilyen típusú zaklatás miatt. Íme a hivatalos válasz:
Olyan bejelentés egyelőre nem érkezett az Internet Hotline jogsegélyszolgálathoz, amelyben kéretlen meztelen képekkel megvalósuló zaklatást sérelmeztek volna. A szexuális tartalmú felvételekhez, meztelen fotókhoz kapcsolódóan jellemzően kétfajta bejelentés fordul elő: a bejelentőről készült meztelen felvételekkel visszaélnek, vagyis közzéteszik őket az érintett engedélye nélkül; vagy a bejelentőt a róla készült meztelen felvétel közzétételével, megosztásával zsarolják. Általában mindkét eset a sextingen alapszik, a felvétel egy intim kapcsolatban cserél gazdát. Az így megszerzett felvételekkel aztán nagyon könnyű visszaélni, ahogy a bosszúpornó esetében teszik – ilyen ügyekben viszonylag gyakran fordulnak a jogsegélyszolgálathoz.
Akkor, ha a kérdéses felvételeken szereplő személy még nem töltötte be a 18. életévét, azaz kiskorú, a zsarolóval, engedély nélküli megosztóval szemben akár a gyermekpornográfia vádja is felmerülhet. Tavaly a bejelentések negyede a hozzájárulás nélkül hozzáférhetővé tett tartalom és minden tizedik a zaklatás kategóriában érkezett. A zaklatásos esetekben a szexuális vonatkozás nem jellemző, az előbbi kategória bejelentéseiben igen.
Arra is kíváncsiak voltunk, hatásosnak bizonyult-e az említett kampány. A Hatóság válaszából kiderül, hogy a bejelentések száma egyenletesen növekszik.
A kampány kezdete óta nagyjából 120 ügyről kapott az Internet Hotline bejelentést, ami kétszer annyi, mint a tavalyi év ugyanezen időszakában, és kiugróan megnőtt a weboldal látogatottsága is, a kampány kezdete óta több mint 50 ezer oldalmegtekintésnél járunk.
De vajon milyen módon tud segíteni az NMHH a sértetteknek?
Nem hatósági eljárást folytatunk le, hanem a tartalom- és tárhelyszolgáltatókkal igyekszünkk hatékonyan kommunikálni az ügyek megoldása érdekében. Ha jogellenes a bejelentő által kifogásolt tartalom (szöveg, kép, videó, hanganyag), akkor a hotline munkatársai arra kérik az online tartalom szerkesztőjét, a létrehozóját (a tartalomszolgáltatót) vagy a tartalmat tároló szerver üzemeltetőjét (a tárhelyszolgáltatót), hogy tegyék hozzáférhetetlenné, távolítsák el.
A Hatóság magát a bejelentőt is arra biztatja, hogy tegyen bejelentést a lehetséges módokon: például ha a zaklatás, zsarolás vagy a felvételek közzététele közösségi oldalhoz is kapcsolódik, a bejelentőt tájékoztatják a jogsegélyszolgálat munkatársai a közösségi oldalon belül megtehető lépésekről, hiszen ezek is kiemelten kezelik az internetes megfélemlítés, szexting, bosszúpornó problémáját, és eszközt is adnak a bejelentéshez. A Facebook például az alábbi űrlapot hozta létre arra az esetre, ha valakit intim felvétel közzétételével fenyegetnek.
Fontos, hogy teljesen anonim formában is lehet a jogsegély-szolgálathoz fordulni, a bejelentőkről nem gyűjt a Hotline adatot, és minden bejelentést nagyon diszkréten kezelnek a munkatársak. Már van eltávolítási tapasztalat külföldi pornográf megosztó oldalakkal is, ahol szintén jellemzően sikerül a bosszúpornó magyar áldozatait eredményesen képviselni.
Hogy hívnak? És a szado-mazo bejön?
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak a fejlett nyugaton történnek ilyesmik, idézzük egyik olvasónkat, Henit (a nevét kérésére megváltoztattuk), aki a Tinderen szinte naponta találkozik elképesztő figurákkal:
Annak ellenére, hogy nem szexpartner- hanem sima társkeresőről van szó, tízből legalább öt esetben perceken belül rátérnek a témára. Beköszön, megkérdezi, hogy megy a társkeresés, mondom neki, hogy megyeget, a következő mondata pedig úgy hangzik, »bárcsak megengednéd, hogy veled aludjak«.
– mondja Heni, és felidéz egy párbeszédet az előző hétről:
– Szia! Mivel foglalkozol?
– Tanítok.
– Mit tanítasz?
– Most épp németet.
– Hol laksz?
– Most költöztünk a VII. kerületbe.
– Tetszik ott?
– Igen, azért költöztünk ide, mert szeretem a régi bérházakat.
– Kérdezhetek?
– Persze. Valahol ez a lényeg.
– Tudod, mi az a bdsm?
Nos, aki netán nem tudná, a BDSM gyűjtőszó azokat a fogalmakat jelöli, amelyeknek korábban az egyszerűbb szado-mazochizmus (SM) volt az elterjedtebb kifejezése. Ez volt a harmadik kérdés a foglalkozás és a lakhely után.
Felhasznált források: Psychology Today, NMHH, Mashable, Leh Miller.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
