Kolumbusz Kristóf négy expedíciója során összesen kilenc hajót veszített. A negyedik, Spanyolországból 1502 áprilisában útnak indult expedíció egyik hajója volt a Vizcaína, amelynek feltételezett roncsait jelenleg nemzetközi kutatócsoport vizsgálja Panama partjainál.
Az idős, ötven felett járó és beteg Kolumbusz halála előtt még igazolni akarta, hogy a mai Panama környékén létezik átjáró India és Kína irányába, a Nagy Kán és az arany hazája ott lehet a közelben. Utolsó útja azonban tragédiába torkollott. Egy zendülés és az indiánokkal folytatott harc során az akkor már félig vak és szinte tébolyult Kolumbusz mind a négy hajóját elveszítette. 1504-ben fáradtan, kiégetten, súlyos betegen jutott vissza Spanyolországba, ahol kegyvesztetten, 18 hónap szenvedés után meghalt.
|
A hajóroncsra 1998-ban véletlenül bukkant egy sportbúvár a panamai portobeloi Nombre de Dios öböl előtt. A roncsok feltárását a német Spiegel médiacsoport múlt év elején toborzott, víz alatti régészekből, Kolumbusz-kutatókból és radiokarbonos kormeghatározásban jártas szakértőkből álló nemzetközi kutatócsoportja kezdte meg.
A kormeghatározáshoz a hajótörzsből vettek mintát. A vizsgálat eredménye szerint a faanyag, amelyből a hajót építették az 1469-86 közötti évekből származhat. A dokumentumok szerint a Vizcaína 1503-ban süllyedt el.
A hajón talált cserepeken megmaradt olivaolaj, valamint a kancsók a vizsgálatok szerint Andalúziából származhatnak. Arról a tájról, ahonnan Kolumbusz a hajókat felszereltette.
Hogy valóban a nagy spanyol felfedező karavellájáról lehet szó, azt alátámasztja az a tény is, hogy a hajó fenekét még nem borították ólomlemezzel. A spanyolok ugyanis csak 1509-től kezdték el hajóikat fémmel védeni.
A karavellán talált ágyúk száma szintén megfelel a Kolumbusz naplóiban leírtaknak.
Hogy a Panama partjainál talált hajóroncs valóban a Vizcaína-e, azt egyelőre nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni. Ám az biztosnak látszik, hogy az Amerika partjainál talált hajómaradványok közül ez az eddigi legrégebbi.