A kakukk egyszerűen oldja meg az utódok nevelését: tojásait idegen fészekbe rakja, és a választott “nevelőszülők” gondjaira bízza a kiköltés és a fiókák felnevelésének feladatát.
A világ nagy részén elsősorban a tojások hasonlítanak a kiválasztott gazdaállat fészkében lévőkre, a fiókák maguk azonban nem ütnek “mostohatestvéreikre”.
A legtöbb madárfaj ugyanis kidobja az ismeretlen tojásokat a fészekből, a teljesen eltérő kinézetű fiókákat azonban gond nélkül felneveli.
Három ausztrál kakukkfajnak azonban más körülményekhez kellett alkalmazkodnia: a választott gazdaállatok felismerik az ismeretlen fiókákat és kidobják őket. Naomi Langmore, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa szerint egyes kakukkfajok fiókái kinézetükben is alkalmazkodnak az őket felnevelő család tagjaihoz. Ezek a madarak a Horsfield-rézkakukk – Chalcites basalis -, a fénylő rézkakukk – Chalcites lucidus – és a kis rézkakukk – Chalcites minutillus.
A még toll nélküli fiókák bőre és kitátott csőrük színe alkalmazkodik az őket nevelő énekesmadarakéhoz. A kis rézkakukk pedig még a kinövő pehelytollainak színében is hasonlít a gazdaállatéra.
