Az Árpád-ház kihalását követően a Magyar Királyság anarchiába süllyedt, az országot kiskirályként viselkedő oligarchák uralták, a trónért többen is harcba bocsátkoztak. Végül csaknem tíz év és három koronázás után V. István király dédunokájának, az Anjou Károly Róbertnek sikerült megszereznie a hatalmat. Pontosabban ekkor, 1310-ben fején végre a Szent Koronával kezdhetett hozzá a tartományúri hatalom letöréséhez. Immár erővel.
AMERRE A SZÉL FÚJ
Zách Felicián fiatal nemesként a teljhatalmú felvidéki nagyúr, Csák Máté szolgálatába szegődött, ahol a király ellen harcolva Károly országegyesítő hadjáratai idején már magas pozícióban volt. Az udvar 1315-ben megpróbálta maga mellé állítani, de Felicián nem volt hajlandó elhagyni Máté urat,
Három évvel később meggondolta magát, önként állt Károly Róbert hűségére. Új uradalmakat kapott, szolgálatai jutalmául 1326-ban elnyerte Sempte várnagyi tisztségét, és szabad bejárása volt a visegrádi királyi palotába. Bizalmi állás volt.
Ahogy azonban I. Károly leverte az oligarchákat, megszilárdította hatalmát, már nem volt rászorulva olyan emberek szolgálatára, akiknek hűségéről nem volt teljes mértékben megbizonyosodva. Feliciánt több tisztségétől is megfosztotta, visszavette tőle Semptét, magyarán az 1320-as évek végén már „éltesebb, deresedő fejű” nemes úr kegyvesztetté vált. A palotába viszont továbbra is bejárhatott, ami alkalmat adott a csaknem végzetessé váló merényletre.
MEGSEBESÍTETTE A KIRÁLYT ÉS A KIRÁLYNÉT
A királyi család 1330. április 17-én épp az ebédjét fogyasztotta, amikor megjelent Felícián, kardot rántott és Károly Róbertre vetette magát. A Képes Krónika szerint meg akarta ölni az uralkodói párt és két fiukat:
A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan – jaj, a királyné jobb kezének négy ujját egyszeribe lecsapta […] Midőn azután az ott álló királyfiakat is meg akarta ölni, rávetették magukat a gyermekek nevelői, Kenezics Gyula fia [Miklós] és János nádor fia Miklós; fejükön halálos sebet kaptak, míg a gyermekek elmenekültek.
Ekkor vetette rá magát a királyné alétekfogója, Sándor fia János, és a krónika szavai szerint csákányát nyaka és lapockája közé vágva leterítette a támadót, majd a terembe nyomuló vitézek ízekre vágták. Mi motiválta a merénylőt? Több lehetőség is felmerül:
- Kegyvesztettsége keserítette el annyira, hogy a király életére törjön.
- Apai bosszú volt, mert a királyné testvére, Kázmér lengyel herceg megbecstelenítette Felicián kisebbik lányát, a királyné udvarhölgyeként szolgáló Klárát.
- Zách Felicián lehetett a levert oligarchák utolsó, elkeseredett akciójának, bosszújának eszköze.
ISZONYATOS BOSSZÚ
Az első verzió igencsak gyenge ürügy, legfeljebb erősíthette Felicián haragját, elkeseredését, önmagában valószínűleg nem sarkalhatta ilyen őrült tettre. A Klárán esett sérelem mélyen beleivódott a köztudatba, évszázadokig ez volt a legelfogadottabb verzió, amire a magyar romantika is rátett pár lapáttal. Ahogy azonban Bertényi Iván történész professzor az Anjou-királyaink és Zsigmond kora című könyvben fogalmaz, a korábbinál nagyobb valószínűséget kell tulajdonítanunk az „összeesküvés-elméletnek”.
Az egyik indok a szokatlanul brutális bosszú, ami üzenet lehetett a feltételezett összeesküvők felé. Az addig még rendben van, hogy Felicián fejét Budán, végtagjait különböző nagyvárosokban tették közszemlére, ám a hamarosan összeülő királyi bíróság ítélete a Zách család harmadíziglen való elveszejtése volt.
…egyetlen növendék fiát és hű szolgáját – akik elfutottak, de meg nem menekülhettek – lófarkra kötözve emésztették el: tetemüket és csontjukat kutyák falták fel az utcán.
Idősebb lányát, Sebét lefejezték, annak férjét, Kopajt életfogytig tartó fogságra vetették, gyermekeiket pedig a rodoszi lovagok kezére adták, soha nem térhettek haza. A távolabbi rokonokat száműzték, még évekkel később is folyt üldözésük, de a legkegyetlenebb sorsot Zách Klárának szánták a bírák:
Kivonszolták a királyi udvarban levő Klára nevű, gyönyörű szűz leányát is, orrát, ajkát oly kegyetlen elmetélték, hogy csak fogai látszottak; két kezéről is levágták nyolc ujját, hogy csak hüvelykei maradtak, félholtan utcaszerte több városban lóháton hurcolták, és a szerencsétlent ilyen kiáltásra kényszerítették: »Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!«
– írja a Képes Krónika.
BORGŐZÖS PILLANAT
A Feliciánt megállító Sándor fia János bátorsága jutalmául joggal kapott birtokot Nógrádban, ám Bertényi professzor szerint az már érdekes, hogy Károly egyúttal kivette őt minden bíró hatásköre alól, János felett csak és kizárólag a király ítélkezhetett.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy bármi állt is a háttérben, a merénylet végtelenül amatőrnek, átgondolatlannak, ötletszerűnek tűnik. Ha Felicián részese is volt bármilyen összeesküvésnek, hát elbénázta. Ezért is megengedhető a feltételezés, miszerint mindhárom indok közrejátszhatott, a nemes úrban nőttön-nőtt a feszültség, ami esetleg egy borgőzös pillanatában spontán tört ki belőle.
(Kiemelt kép: Körösfői-Kriesch Aladár: Zách Klára története II. Forrás: Wikipedia)
