Tudomány

Háromszor ért véget a második világháború

Elég kaotikusra sikeredett a II. világháború lezárása, Sztálin ismétlést követelt, és a harcok sem szakadtak meg egyik napról a másikra.

A jaltai konferencián 1945 februárjának elején Winston Churchill, Franklin D. Roosevelt és Joszif Visszarionovics Sztálin már a Hitler felett aratott győzelem biztos tudatában tervezte Európa háború utáni jövőjét. Többek között abban is megállapodtak, hogy Németország részéről csak a feltétel nélküli megadást fogadják el, illetve egyikük sem kezd különtárgyalásokat, magyarán a német fegyverletétel csakis a három szövetséges nagyhatalom előtt lehetséges.

Korrekt elvárás, de a gyakorlat kissé eltérítette az eseményeket és azt eredményezte, hogy a II. világháború Európában háromszor ért véget. Kétszer a tárgyalóasztalnál, amikor a Harmadik Birodalom vezetői két különböző helyszínen és időpontban is aláírták a kapitulációról szóló dokumentumot, illetve a gyakorlatban, az utolsó fegyver elnémulásával.

Előbbit a győzelem napjaként ünnepli a világ, Európa nyugati fele május 8-án, Oroszország május 9-én.

Sztálin és Dönitz még húzta volna

Az oroszok már Berlin utcáin harcoltak, amikor Adolf Hitler 1945. április 30-án öngyilkosságot követett el, Karl Dönitz tengernagy, a német flotta főparancsnoka pedig elképedve olvasta az este érkezett táviratot:

Göring volt birodalmi marsall helyett az Führer Önt nevezi ki utódjává, flottatengernagy úr. Az írásos meghatalmazás útban van. Haladéktalanul tegyen meg minden intézkedést, amit a helyzet megkíván, Bormann.

Elképesztő felelősség zúdult a nyakába a fegyverletétel megszervezésével, ráadásul teljesen váratlanul, hiszen mindenki Heinrich Himmlert várta Hitler utódjának. Az új elnök legfőbb célja az időhúzás volt: keleten mindaddig ellenállni, míg nem sikerül a nyugati szövetségesekkel különbékét kötni, illetve minél több katonának a nyugatiak előtt megadnia magát.

Sztálinnak nem volt túl sürgős a fegyvernyugvás, igyekezett minél mélyebben behatolni Európába, Churchill viszont pont ennek megakadályozására sürgette a békét. Roosevelt is kerülni akarta az immár felesleges emberi és anyagi áldozatokat, de ragaszkodva Jalta szelleméhez Dönitz értésére adta: minden német egységnek egyszerre kell beszüntetnie a harcot.

Május 8.

Nem volt más választás, a kormány felhatalmazását bíró, Alfred Jodl vezette német küldöttség amerikai, brit, francia és szovjet tisztek jelenlétében május 7-én hajnali 2:42-kor Reimsben aláírta a Németország feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot:

1. Mi alulírottak, a német véderőfőparancsnokság nevében ezennel kijelentjük, hogy az összes ez idő szerint német parancsnokság alatt álló szárazföldi, tengeri és légierők feltétel nélkül kapitulálnak a szövetséges expedíciós erők főparancsnoka és egyidejűleg a Vörös Hadsereg főparancsnoksága előtt.

2. A német véderőfőparancsnokság haladéktalanul kiadja a parancsot az összes német katonai, haditengerészeti és légügyi hatóságoknak, valamint az összes német ellenőrzés alatt álló fegyveres erőknek, hogy 1945. május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 01 perckor szüntessenek be minden aktív katonai műveletet, maradjanak az ebben az időpontban elfoglalt állásaikban és teljesen fegyverezzék le magukat, átadva fegyvereiket és felszerelésüket a helyi szövetséges parancsnokoknak vagy a szövetséges főparancsnokságok által kijelölt tiszteknek…

[…]

1945. május 8-án tehát Európában hivatalosan véget ért a II. világháború, a nyugaton minden német egység letette a fegyvert.

Május 9.

Sztálin viszont nem volt boldog, sőt. A 7-ei reims-i dokumentumot „a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének” nevezte, színpadiasabb körülményekhez és berlini helyszínhez ragaszkodott. Joggal hivatkozott többek között arra, hogy hiába volt a fegyverletétel, keleten több német egység folytatta még a harcot.

Így hát május 9-én, éjfél után néhány perccel Németország ismét kapitulált, immár Berlinben Gregorij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb parancsnoka, Sztálin helyettesének jelenlétében. Ezzel „másodszor is véget ért” a világháború, a győzelem napjának dátuma pedig eltérő: nyugaton május 8., Oroszországban következetesen május 9.

Pár napig még dörögtek a fegyverek, a német erők maradványai Csehországban május 12-én, Jugoszláviában pedig május 14-én kapitulált.

(Kiemelt kép: Wilhelm Keitel Berlinben aláírja Németország kapitulációját. Forrás: Wikipedia)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik