Magyarországon a migránsellenes propaganda közepette fel sem tűnt az az esemény, ami a menekültválság hosszú távú megoldásához járulhat hozzá. Hogy ez lesz-e a megoldás, azt nem tudhatjuk, de az elmúlt években ehhez hasonló, átfogó és alapvető – a problémák gyökerét kezelni próbáló – reformot egyetlen kontinensen sem elindítottak el.
Három hete ugyanis Ruanda fővárosában, Kigaliban az Afrikai Unió (AU) 44 tagállamának vezetői aláírták azt a dokumentumot, amely egy új szabadkereskedelmi övezet megalakításáról szól. Az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség (AfCFTA) tényleges működéséhez az aláírók felének, 22 országnak ratifikálnia kell az egyezményt. Az első konkrét intézkedések pedig várhatóan 2019-től fokozatosan léphetnének életbe.
Az Afrikai Unió égisze alatt jöhet létre a szabadkereskedelem
Afrikát sokan a bizonytalansággal, szegénységgel és etnikai konfliktusokkal kapcsolják össze. A migránsellenes kampányok egy része is erre játszik rá. A kontinensen valóban számos véres konfliktus zajlott és zajlik is, ám ezért fontos a most elhatározott szabadkereskedelmi zóna, amely 1,2 milliárd embert kapcsolhat össze, s ez a résztvevő és várhatóan csatlakozó országok méretét tekintve világelsőséget jelentene az AfCFTA-nak.
Az Afrikai Unió égisze alatt létrejövő megállapodást többek között az kényszerítette ki, hogy a kontinens cégei sokszor nagyobb vámot fizetnek, ha a szomszédos országokba exportálnak, mint ha Európába vinnék a termékeiket. Valójában ennél a probléma sokkal mélyebb gyökerű. Az Afrikán belüli kereskedelem gyengesége ugyanis részben gyarmati örökség is, hiszen az egykori brit és francia gyarmatok kötődnek az egykori kolonizáló európai nagyhatalmakhoz.
A brit, illetve brit-holland bejegyzésű vállalatok – Shell, Tullow Oil, gyakran amerikaiakkal együtt – nem véletlenül bányásznak olajat több afrikai országban. Ezek közül Ghána a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága jelenleg, idei 8,3-8,9 százalékos várható GDP-bővüléssel, amit az olajár emelkedése magyaráz. És az ország relatíve alacsony fejlettsége is, ahonnan viszonylag „könnyű” gyorsan növekedni. Ugyanakkor Ghána tőzsdeindexe teljesített a legjobban idén januárban a világon a New York Times szerint, miközben az ország bejelentkezett az Afrikai Unió keretein belül tervezett afrikai űrügynökség leendő székhelyére is.
Meglepő, de olyan országokban is rekord növekedés várható idén a New York Times szerint, mint Líbia, ám ez annak tudható be, hogy a háború iszonyú pusztítást végzett az észak-afrikai államban. Tartósabb, és immár évek óta tartó folyamatnak tűnik viszont Etiópia gazdasági növekedése, amely az amerikai hírforrás szerint a mezőgazdaság fejlődésének és a kávéexportnak köszönhető.
A volt gyarmati hatalmak közül a francia érdekeltségek is stratégiai ércekre, energiahordozókra és nyersanyagokra fókuszálnak, főleg Nyugat-Afrikában.
Az USA, Oroszország és Kína szintén aktív a térségben. Moszkva jelenleg Szudánnal tart fenn például aktív kapcsolatot. A keresztény Dél-Szudán 2011-ben vált le erről az északabbra lévő, döntően muzulmánok által lakott államról. Dél-Szudán a világ leginstabilabb államai közé tartozik – a nemzetközi, negatív ranglisták szerint – a szintén kelet-afrikai Szomáliával együtt. E negatív világranglistán a már említett Líbia szintén rémisztően „előkelő” helyen áll.
Az instabilitás tehát még igencsak jellemző Afrikára. A kiutat ezért aligha az újabb nagyhatalmak feltűnése jelentheti (lásd keretes írásunkat a kínai nyomulásról a térségben), hanem az afrikai államok összefogása.
Az európai, amerikai, kínai, orosz versenyfutás közepette az afrikai országok létérdeke az egymás közötti gazdasági aktivitás fokozása. A most aláírt szabadkereskedelmi megállapodáshoz, az AfCFTA-hoz egyelőre a kontinens 55 országából 44 csatlakozott. Az egyezmény azonban számos kiegészítésre szorul. A legfontosabb probléma az, hogy egyelőre nem lehet pontosan tudni, milyen áruk lesznek teljesen vámmentesek. A még mindig nem véglegesített lista állítólag a termékek 90 százalékát fogja magában foglalni. Ez sok – relatíve fejlettebb – afrikai államot visszatart az AfCFTA-hoz való csatlakozástól.
Nem várhatnak tovább
A 44 aláíró ezért most igyekszik majd meggyőzni a még be nem lépett államokat a csatlakozásról. Az aláírókat pedig fél éven belül szeretnék rábírni arra, hogy ratifikálják parlamentjeik is az egyezményt, hogy az érvénybe tudjon lépni. „Népeink, üzleti közösségeink és különösen fiataljaink nem várhatnak tovább a kontinensünket megosztó akadályok felszámolására” – mondta az AU Bizottság elnöke, a volt csádi miniszterelnök, Moussa Faki Mahamat az aláírás után. (Az bizottság tulajdonképpen egy titkárság, amely az Afrikai Unió végrehajtó szerveként működik Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában.)
Fotó: REUTERS/Eric Vidal
Az AU-t sokan lebecsülik, de éppen az Afrikai Unió égisze alatt hajtanak végre egyes tagállamok békefenntartó tevékenységet több véres helyi konfliktusban. Az Afrikai Uniónak van egy úgynevezett pánafrikai parlamentje is, amely kezdetben szintén Etiópiában ülésezett, mára viszont a székhelye Dél-Afrikába került át. E testület jelentősége azonban tényleg igen csekély, inkább tanácsadó jellege van.
Fontos szerep a menekültválság kezelésében
A menekültválság megfékezésében viszont fontos szerepe lehet az AU-nak. A német Die Zeit szerint az Európai Unió is, amikor a líbiai állapotokról és a Földközi-tengeren át Olaszországba érkezettek visszatoloncolásáról tárgyal, akkor az Afrikai Unió és az ENSZ illetékeseivel működik együtt.
A szabadkereskedelmi zóna létesítését aláírók remélik, hogy a megállapodás segíti az Afrikán belüli áruforgalom bővülését. Jelenleg ugyanis az egymás közötti kereskedelem az összes afrikai export-importhoz viszonyítva mindössze 15-16 százalékos. (Európában a belső kereskedelem aránya 70 százalék.) Sokak szerint ez az alacsony belső kereskedelmi ráta nagyban hozzájárul Afrika tartós szegénységéhez. A kontinensen belül az átlagos vámtarifák 6,1 százalékosak jelenleg.
Nigéria és Dél-Afrika kimaradt egyelőre
Az AfCFTA-nak – mint már említettük – súlyos hiányosságai vannak. Részben ezért, részben pedig a helyi szakszervezetek ellenkezése miatt a két legerősebb kontinentális gazdasági hatalom, Nigéria és a Dél-afrikai Köztársaság nem csatlakozott. A hatalmas olajiparral rendelkező, 190 milliós lélekszámú Nigéria okozott ezzel inkább negatív meglepetést: a közép-afrikai ország elnöke az utolsó pillanatban mondta le a Kigaliban rendezett csúcson való részvételt. Pedig kormánya lelkes résztvevője volt az AfCFTA-tárgyalásoknak.
Jövőre azonban választások lesznek Afrika legnépesebb országában, így Muhammadu Buhari nigériai elnök inkább kihagyta a kigali aláírási ceremóniát. Elsősorban a helyi szakszervezetek ellenállására és a szükséges egyeztetések lefolytatására hivatkozott ekkor. Nem véletlenül tette ezt: fontos nigériai érdekképviseletek jelezték, hogy nem konzultáltak velük. Az NLC (Nigeria Labour Congress) nevű szakszervezet fel is szólította Buharit, hogy ne írja alá az egyezményt.
Buhari maga is protekcionista irányba fordult a gazdaságpolitikában. A TimesLive figyelmeztet arra, hogy jelenleg termékek hosszú sora található a nigériai import-tiltólistán. Az Afrikai Unió kereskedelmi biztosa, Albert Muchanga ugyanakkor meg van győződve arról, hogy Nigéria csatlakozni fog az AfCFTA-hoz. Ugyanakkor az ország a kikötői bevételének 60 százalékát elvesztheti a vámunió nyomán, ami aggasztja a helyi üzleti érdekképviseleteket is.
Az egyezmény aláírásától tizenegy ország tartózkodott, ráadásul a brit Economist szerint ez a 11 ország képviseli az afrikai kontinens GDP-jének 37 százalékát. Nigérián kívül a legfontosabb hiányzó a kontinens másik gazdasági hatalma: a Dél-afrikai Köztársaság, illetve három hozzá kapcsolódó kisebb lélekszámú állam: Botswana, Namíbia és Lesotho. E négy ország Szvázifölddel együtt alkotja a Dél-afrikai Vámuniót, a SACU-t, amely a világ legrégebbi, ma is működő vámuniója (1910-től van hatályban). Ezek az államok tehát már most is élvezik egy kisebb szabadkereskedelmi zóna előnyeit. Náluk a nemzetközi egyezményekhez csatlakozás jóváhagyása is hosszadalmas, ami az egyik indoka annak, hogy nem írták alá az AfCFTA-megállapodást.
Ám ez megintcsak a felszín: a mélyben más okok is közrejátszanak: Dél-Afrika attól tart, hogy ha belépne az afrikai szabadkereskedelmi zónába, népvándorlás indulna meg a kontinensen dél felé. A dél-afrikai szakszervezetek is kimondják ezt: tartanak a más országokból feléjük irányuló migrációtól. De nemcsak ettől, hanem az olcsó kínai áruktól is, amelyek a pánafrikai szabadkereskedelem örvén bekerülhetnek a nemzeti piacra. A legnagyobb dél-afrikai szakszervezeti csoportosulás, a kétmillió dolgozót képviselő COSATU egyik vezetője, Matthew Parks beszélt.
Cyril Ramaphosa, az új dél-afrikai elnök ezért is inkább csak az úgynevezett Kigali Nyilatkozatot írta alá, amely mindössze kifejezi országa szándékát a csatlakozásra. Parks szerint a személyek mozgásának teljes szabadsága azt jelentené, hogy Dél-Afrika gazdasága összeomlana. Bár ez a legfejlettebb gazdaság a szub-szaharai régióban, így is komoly nehézségekkel küszködik. Jelenleg a munkanélküliség 27 százalékos a Dél-afrikai Köztársaságban – írja a CNBC.
Erősödik Dél-Afrikában a populizmus
Látható, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban egyre erősödik a populizmus: a szakszervezetek a migrációval riogatnak, a politikusok pedig az elmúlt hónapokban egyre erőteljesebben közelítenek a fehér földtulajdonosok kártalanítás nélküli kisajátításához. Erről nemrégiben a parlamentben is döntöttek, bár az intézkedések egyelőre nem léptek hatályba. Jelenleg az alkotmány ilyen irányú módosításának lehetőségeire dolgoznak ki további javaslatokat, amelyekre augusztusban térnek majd vissza.
A SACU tagjaként nem írta alá a pánafrikai vámuniós egyezményt a relatíve gazdag Botswana sem. Ennek szintén belső, egyeztetési okai vannak, miközben ez az ország is jelezte készségét a Dél-afrikai Köztársasághoz hasonlóan arra, hogy csatlakozzon az AfCFTA-hoz. Botswana különleges helyzetben van: ezt az országot számos közgazdász és politológus Afrika gazdasági mintaállamának tartja. Ennek oka, hogy Botswana viszonylag egységes elitje évszázados távlatokban is demokratikus hagyományokat ápol, s a kutatók szerint részben ennek köszönhető relatíve jobb gazdasági teljesítménye.
A SACU-ból öt tagállamából egyébként csak a kicsiny Szváziföld csatlakozott eddig az AfCFTA-hoz. Ha mind az 55 afrikai állam csatlakozna a most Kigaliban aláírt szabadkereskedelmi megállapodáshoz, az nemcsak 1,2 milliárd embert, hanem egy körülbelül 2500 milliárd dolláros (kétezer milliárd eurós) GDP-vel rendelkező, egységes piacot jelentene. Mindez a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet főigazgatója, Roberto Azevedo szerint örvendetes folyamat lenne, ami a globális tárgyalásokat egyszerűbbé tenné.
Fotó: AFP / Fabrice Coffrini
Egy stanfordi professzor reményei
Az amerikai Stanford Egyetem professzora, Landry Signé az AfCFTA aláírásától jelentős eredményeket vár. Így 2030-ra az egységes szabadereskedelmi övezet lakossága 1,7 milliárd főre nőhet, amely 6700 milliárd dolláros fogyasztói és üzleti költést, azaz a jelenleg emlegetett 2500 milliárdhoz képest két és félszeres növekedést jelentene. Ennek feltétele persze, hogy minden afrikai állam csatlakozzon a szabadkereskedelmi övezethez.
Signé szerint az AfCFTA megteremtené az egységes afrikai piacot, szabaddá tenné az üzletemberek utazását és a befektetések szabad áramlását is garantálná. Így az Afrikán belüli kereskedelem 52 százalékkal növekedhetne 2022-ig. Reméli a professzor azt is, hogy a kereskedelem fellendülése beindítja a gazdasági növekedést, emelné a termelékenységet és magasabb hozzáadott értékű állások jönnének létre az afrikai országokban. Mindez a szegénység leküzdésében rendkívül fontos lenne.
Az eleve diverzifikált (tehát nem egy ágazatra alapozó) ipari szerkezetű Egyiptom és Dél-Afrika profitálhatná a legtöbbet az egységes kereskedelmi övezetből. A hatalmas egységes piac ugyanis a cégek termelését hatékonyabbá teheti – a méretgazdaságosság szempontjából ez nagyon fontos lenne. Jelenleg egyébként a fedolgozóipar mindössze 10 százalékot tesz ki Afrika teljes GDP-jéből. (Összehasonlításul, 2015-ben az EU-ban négy állam – Csehország, Szlovénia, Magyarország és Németország – feldolgozóipara lépi túl a GDP 20 százalékát.)
A feldolgozóipar fejlesztése Signé szerint azért lenne fontos, mert ez egyre több fiatalnak kínálna megfelelően fizetett állást. Nekik nagy szükségük lenne jól fizető munkákra, hiszen jelenleg 70 százalékuk Afrikában napi két dollárnál kisebb összegből tengeti életét. Ma egy afrikai fiatalnak a világátlaghoz képest kétszer akkora az esélye, hogy munkanélküli lesz, ha felnőtt korba lép. Ez már csak azért is aggasztó, mert a szub-szaharai Afrika népességének 70 százaléka 30 éven aluli.
Kiemelt kép: AFP / Michele Cattani
