Mit gondol, az Ősember elé is leül majd a királyi család, hogy együtt nézzék meg, ahogy a Wallace és Gromittal tették?
Ki tudja? Egyszer találkoztam a királynővel és Károly herceggel egy rövid időre, és kiderült, hogy tényleg zavarba ejtő alapossággal ismerik a filmjeimet, és nagy rajongói a Wallace és Gromitnak. De arról nem tudok, hogy ezt is tervezik-e megnézni.
Még mindig zavarba ejtő, mikor kiderül, hogy olyan híres rajongói vannak a rajzfilmjeinek, mint Károly herceg vagy Daniel Radcliffe?
Nagyon! Az embernek ugyanis fogalma sincs róla, kik nézik a filmjeit. Csak elmerül a munkában, aztán jönnek a meghökkentő visszajelzések, hogy ki mindenkire volt hatással. Különösen az elején, mikor kisebb filmeket csináltunk, mert a nagyobbakról azért már feltételezi az ember, hogy szélesebb közönséget érnek el. De még mindig meglep, mikor odalép hozzám valaki és azt mondja: az én filmjeimen nőtt föl. Ez persze arra is mindig emlékeztet, milyen öreg vagyok.
Daniel Radcliffe épp nem, de brit sztárok egész sora kölcsönözte a hangját az Ősember figuráinak, például Tom Hiddleston, Eddie Redmayne vagy a Trónok Harcából ismert Maisie Williams. Hogy választja ki őket? Már a figura megalkotásánál a fejében jár egy színész, vagy utólag castingol?
Ez az egyik legizgalmasabb része a folyamatnak. Először rajzolok, aztán gyurmából készítek vázlatot, és közben nyitott szemmel járok, ki lehetne alkalmas a szerepre. Ha végre megvan, hozzá igazítom a gyurmabábot is, mert nagyon fontos a beszédhang és a mozgás közötti harmónia. A folyamat tehát kétirányú. Mikor például Eddie Redmayne-nek azt mondtam, hogy egy nyeszlett tinédzser ősembert szeretnék, azonnal 15 éves suhanccá változott, és felfelé görbítette a szája sarkát. Erre fogtam a figurát és beépítettem a mimikájába. A hang kiválasztása az egyik legfontosabb pillanat, és tényleg megtisztelve érzem magam, hogy ilyen fantasztikus színészekkel dolgozhattam együtt.
Gondolom, azért ők is élvezték az őskori bohóckodást.
Igen, azt hiszem, jól szórakoztak. Össze is barátkoztunk, ami kellett ahhoz, hogy felszabadultan tudjunk együtt hülyéskedni a munka során. A film humora máshogy nem is lehetne igazán természetes. Tom Hiddleston különösen vicces volt, bármilyen akcentust képes utánozni. Van egy mókás jelenet, ahol egy disznó a patáival masszírozza az általa játszott zsugori kiskirályt, Kuport, aki közben elégedetten nyöszörög. Hiddleston szólt nekem, hogy jöjjek be és én masszírozzam a vállát felvétel közben, ez hallható a filmben is. Utána jót nevettünk az egészen, de azért belegondoltam: Úristen, sokan mit nem adnának ezért, ha megmasszírozhatnák Tom Hiddlestont!
Az Ősember kőkorszaki sportfilm, amire most hirtelen nem is tudnék sok példát mondani. Cél volt, hogy valami új műfaji kevercset hozzon létre?
Igen, mindig keresem az új megközelítéseket. Nem akartam sima ősemberes kalandfilmet forgatni, mert azt már sokan megcsinálták. Olyat azonban még nem láttam, hogy valaki underdog-sportfilmmel kombinálja a kőkorszaki kalandokat. A két műfaj összeboronálása persze hatalmas munka volt, rengeteget dolgoztunk, míg működőképessé vált a történet. Például végig kellett néznem az összes sporfilmet felkészülésként…
Látta esetleg Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című filmjét is, ami egy koncentrációs táborban játszódó sportfilm?
Azt épp nem. Miről szól?
Többször eszembe jutott az Ősember közben, mert kicsit hasonló az alaphelyzet, bár jóval sötétebb: a raboknak itt is az elnyomóikkal kell focizniuk, csak itt egy náci munkatáborban járunk. Amúgy készült belőle kissé szirupos amerikai remake is Pelével, Michael Caine-nel és Sylvester Stallone-nal a főszerepben…
Ó, a Menekülés a győzelembe? Azt természetesen ismerem, akkor mindenképp megnézem az eredetit. Nagyon érdekelnek az olyan sportfilmnek, amelyek adnak valami többletsúlyt a cselekménynek, mert azt vettem észre, hogy kevés köztük az olyan, amelyik igazán nagy tétekkel dolgozna. Általában csak a szereplők önbecsülése függ a győzelemtől, mint mondjuk a Rockyban. Mi emelni akartuk a téteket, ezért álltunk elő azzal, hogy a hőseink a saját völgyüket akarják visszaszerezni egy kulcsfontosságú focimeccsel.
Kis kőkorszaki törzs a nagy és fejlett civilizáció ellen – ebbe nem nehéz belelátni azt a küzdelmet, amit ön, és régi vágású stúdiója folytat a mai, CGI-óriások uralta világban…
Nem szándékos a hasonlóság, de tényleg ott van. Néha úgy érzem, mintha a kőkorszakban élnénk, és hadban állnánk ezekkel a fejlett szuperhatalmakkal, miközben nekünk csak kőbaltáink és lándzsáink vannak. Persze mára mi is elkezdtük használni az új, digitális technikákat a háttérben. A reklámfilmek esetében még az is megesik, hogy teljes CG-animációt készítünk.
Csak engednek végül a túlerőnek?
Nem, mert nagyon szeretem a régi stop-motion technikát, ami már amúgy is a kézjegyünkké vált. Ráadásul nemcsak mi, de a nézők is szeretik. Pár évvel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a stop motion napjai meg vannak számlálva, mára viszont újra elkezdték értékelni az emberek. Különlegesnek találják az ilyen filmeket, így könnyebb velük kitűnni a digitális rajzfilmek korában.
Utolért minket a nosztalgiahullám?
Azt hiszem, ez is benne van. De valójában sosem a technika a lényeg, hanem a jó sztori és az izgalmas karakterek. Erre viszont hatással lehet a technika, amivel dolgozunk. A gyurma például sajátos humort és szellemiséget kölcsönözhet egy filmnek. Imádom benne, hogy ennyire anyagi és kézzel fogható. Mindent csak kicsit durvábban tudunk megoldani vele, mégis annyi finomságot lehet belevinni. Nézze csak meg, hogy az 1933-as King Kongban hogy hullámzik a majomszőr, és gondoljon bele, hogy az alkotónak ehhez minden képkocka között meg kellett igazítania a szálakat. Sok 3D-s animáció elbújhatna mellette. Ez tényleg kézműves munka, tele szeretettel és gondossággal.
Ha egyszer véletlenül ráun a gyurmára, még mindig csinálhat stop motion animációt az Oscar-szobrocskáival a főszerepben. Annyi van belőlük!
Ez még sose jutott eszembe, de nagyszerű ötlet! Csinálhatok nekik szemet és szájat gyurmából, és akkor beszélni is tudnak majd…
Ott tartja amúgy őket is a stúdióban? Jóban vannak a gyurmafigurákkal?
Igen, a szobrocskák mindig itt vannak velünk a stúdióban, mert úgy érzem, hogy nem én egyedül, hanem az egész stáb nyerte őket. Már csak ezért sem vinném haza őket, na meg azért, mert otthon nem is nagyon találnék nekik helyet.
Idén viszont kihagyja az Oscar-gálát. Ha jól láttam, nem jelölték az Ősembert az animációs kategóriában.
Igen, várhatóan a jövő évi mezőnyben versenyez majd.
Érik az ötödik szobrocska?
Olyan messze van még az egész, és ez amúgy is kiszámíthatatlan sportág. Ki tudja, milyen riválisaink bukkannak fel addig a pályán?
