Akkor látunk szivárványt, ha a levegő tele van eső- illetve páracseppekkel, és a rá eső fény prizmaszerűen megtörik rajtuk. Sokszor fordul elő dupla szivárvány is, melynél a szivárvány mellett egy halványabb ív is feltűnik, fordított színekkel.
De vajon létezhet-e hármas szivárvány a természetben? Erre a kérdésre tavaly érkezett válasz egy nemzetközi légköroptikai konferencián, ahol Raymond Lee meteorológus professzor igazolta a természetben előforduló hármas szivárványok létét.
A hármas szivárványok viszont annyira ritkák, hogy 250 esztendő alatt csak négy bizonyítható hármas szivárvány észlelés történt.
Laboratóriumi körülmények között már a XIX. század óta állítanak elő sokszoros szivárványokat. Hatodlagos szivárványt először K. Sassan figyelt meg először 1979-ben hélium-neon lézert használva. Mesterségesen 1998-ban már kétszázadlagos szivárványt is sikerült készíteni.
Kvaterner, azaz négyszeres szivárványt nem nagyon tudtak még lencsevégre kapni az égen. Ezért hihetetlen Michael Theusner természetfotós képe – amelyet a napokban az Applied Optics folyóiratban tettek közzé -, nagyon halványan, de négy szivárvány íve figyelhető meg rajta.
A létszámon felüli szivárványokat nagyon nehéz észrevenni szabad szemmel, ezért is fordulhat elő, hogy az észlelések száma hihetetlenül kevés.