Ha Jézus valós történelmi személy volt – márpedig legjobb tudásunk szerint az volt – akkor egy adott év adott napján kellett születnie. Hogy mikor, azt ilyen időbeli távlatból a tudomány segítségül hívásával is nagyon nehéz megállapítani, bár a vele kapcsolatban fennmaradt nagy mennyiségű forrásadatot tekintve azt gondolnánk, nem lehetetlen küldetés. Pedig az.
Teljes bizonyossággal annyit lehet megállapítani, hogy akármilyen furcsán hangzik is, valamikor a Krisztus születését alapul vevő időszámítás előtti 3. és az utáni 10. év közti időben látta meg a napvilágot.
Ki volt Jézus?
Hogyhogy semmit nem tudunk arról, amiről olyan sokat vélünk tudni? A laikusként vártnál sokkalta logikusabb választ Geréby György filozófus, filozófiatörténész, a Közép-Európai Egyetem Középkortudományi Tanszékének docense adta meg a 24.hu-nak.
Már azt az alapvető kérdést is nehéz megválaszolni, hogy Jézus valós történelmi személy volt-e? Nehéz, mert erre csak a szóbeli hagyományt jóval a halála után lejegyző források szólnak, és ezek bármilyen bőségesek, mégiscsak közvetett bizonyítékok. Az indirekt tanúságok mégis elég meggyőzők ahhoz, hogy lehessen tudományos konszenzus a kérdésben:
Az alapvető probléma a születési dátum bizonytalanságán túl azzal az egyszerű kérdéssel kezdődik, hogy ki volt ő? Pusztán ember, próféta, vagy a megtestesült Ige, „az élő Isten fia” (Máté 16:16)?
Minden a válaszon múlik, ráadásul adott kor válaszán, ami bő két évezreddel ezelőtt még nem a mai, mindent méricskélő, definiáló és hitelesítő elvárásaink szerint alakult. Nagyon nem.
Szégyellték a testet
A korai kereszténység legkimagaslóbb ünnepe a húsvét és a pünküsd volt, Jézus feltámadása a kereszthalál után, illetve a Szentlélek eljövetele. A korai kereszténységben sokan gondolták úgy, hogy az égi születésnap az igazi ünnep, a mártírok halálának dátumára emlékeztek, mert ez egyben mennyei újjászületésük ideje is.
Az első századokban tehát az sem volt egyértelmű, hogy maga az evilágra való fizikai születés üdvözlendő-e? A hangsúlyok máshol voltak, a kor vezető gondolkodói közül sokan egyenesen szégyellték a testüket, mint a léleknek a halállal terhelt átmeneti szállását.
A korai időkben még az sem volt magától értetődő, hogy Jézus emberi testben való megszületése egyáltalán megemlítendő, üdvözítendő esemény-e, ezért hosszú ideig »hivatalosan« periférián maradt
– világít rá Geréby György.
Aranyszájú szent János nevezi először Krisztus születését minden más ünnep „anyaünnepének” a negyedik század vége felé.
Az újjászülető Nap
A kereszténység egyes marginális csoportjai korábban is megünnepelték Jézus születését, de „hivalos ünnep” csak az V. században lett. Ennek alapját a keresztény teológia fejlődése adta meg, ami már nem ódzkodott a világi születéstől, hiszen az Ige Jézusban testté, húsból lévő testté lett.
A születés napjának meghatározásánal korábban a teremtésből indultak ki: amikor Isten a negyedik napon elválasztotta a nappalt az éjszakától (Gen 1:14), akkor nyilván két egyenlő részre osztotta a napszakokat, vagyis a negyedik nap a tavaszi napéjegyenlőség napja kellett legyen. A III. századtól találjuk azt, hogy a Születést március végén, április elején ünnepelték, mint az igazság napját egy Malakiás-prófécia alapján.
Nem véletlenül, az archaikus világban ez volt a fény újjászületése, a Napisten ünnepe. A keresztény magyarázat szerint nem arról van szó, hogy az egyház átvette volna a pogány ünnepet: hanem a régi Nap helyén Jézusban új, az igazi Nap kel fel, ami a pogány elemet az igazi jelentéssel újítja meg. A Napisten fénye tehát Jézussal áradt szét a világon.
Azonban volt a decemberi dátumnak taktikus oka is: ha húsvét környékén hagyják, elhomályosulhatott volna.
Milyen színű volt Caesar lova?
Hivatkozva a már említett relatív forrásbőségre a XXI. század embere joggal vár megoldást a tudománytól. A Biblia viszont nem utal a születés dátumára: az Újszövetségben Máté és Lukács ír a születésről, de sem hónapot, sem időszakot nem említenek. A hagyomány helyszínt is többet tart számon, mint az úgynevezett Jakab ősevangéliumban, ami az eseményt részletesen megjelenítő, nagy hatású apokrif irat. A jól ismert istálló és pásztor idill jóval később, a középkorban, illetve a reformáció után nyerte el mai alakját.
Forráskritikai megközelítéssel évszázadok óta folynak próbálkozások, itt például ezek alapján arról írtunk, Jézus valamikor szeptember környékén jöhetett világra. Csakhogy a bibliai szövegek, apokrif iratok ilyen jellegű vizsgálata mindig zsákutcába vezet – mondja Geréby György, és így indokolja:
Az ókor embere számára nem a tényeket objektíve részletező történetírás volt a fontos dolog. A szerzők számára nem az számított, hogy pontosan mi is történt, hanem hogy miért történt, mi volt a lényeg, és milyen üzenetet küld a jelenhez. Azt emelték ki, ami mondanivalójuk szempontjából fontos volt, a többit esetleg meg sem említették.
Ezzel eljutottunk odáig, hogy a modern elvárásoknak megfelelő módon lehetetlen megválaszolni azt az egyszerűnek tűnő kérdést: mikor született Jézus? Biztosan megtörtént, de hogyan és mikor, azt nem tudjuk. Számtalan hasonló eset létezik, a filozófiatörténész végszóként elhangzó példája kiválóan megvilágítja az egész problémakört.
Julius Caesar új fejezetet nyitott a történelemben, amikor a Rubicont átlépve Róma ellen indult. De milyen színű volt a lova? Nem tudjuk. Senki nem tartotta fontosnak, mert nem volt jelentősége. Hiába próbálna nyomozni a történész, ugyanúgy csak találgatásokba bocsátkozhatna, mint Jézus, a valós történeti személy születési dátumát kutatva.