A tenisz hőskorában, a 80-as években mindenki a John McEnroe–Ivan Lendl–Boris Becker háromszögben mozgott. Ki ezért, ki azért tűnt ki a többiek közül; az egyik csodabogár volt, a másik csendes gyilkos, a harmadik született zseni. Közülük az egyik egy személyben testesítette meg mindet. Boris Becker 1985-ben, 17 évesen megnyerte a wimbledoni tenisztornát, amivel egycsapásra minden idők legnagyobbjai közé emelkedett.
Pályája csúcsát nagyon fiatalon, 24 évesen élte meg, onnantól kezdve nem mindig jöttek az eredmények, többször előfordult, hogy nem a sport miatt került címlapra. Mégis, Wimbledonban otthon érezte magát, szeretteinek már kiadta a parancsot, ha esetleg történik vele valami, ott helyezzék örök nyugalomra. A botrányoktól és adósságcsapdáktól sem mentes egykori nyugatnémet szupersztár az 50. születésnapját ünnepli.
A világ császára tinédzserként
Már azelőtt eldőlt, hogy profi teniszező lesz, mielőtt Becker megszületett volna. Édesapjának teniszpályái voltak, így a kis Boris fiatalon megtanulhatta a sport csínját-bínját. 1984-ben, 16 évesen került a felnőttek közé, bő egy évvel később megnyerte élete első egyéni trófeáját a Queen’s Clubban, majd két hétre rá a wimbledoni tornát.
45 éve életem első edzője a nővérem, Sabine volt. Egy falon gyakoroltunk. Ki hitte volna, hogy pár évvel később nyerni tudok Wimbledonban? Senki, még én sem. Higgyék el, én vagyok leginkább meglepődve, meddig jutottam a karrieremben
– mondta pályafutása kezdetére visszatekintve főszereplőnk.
Attól a pillanattól kezdve a hatalmas szerváinak köszönhetően csak Bum-Bum-Borisként emlegetett srác világsztárnak számított, amit tinédzserként elég nehéz lehet a helyén kezelni. A féktelen bulik, a fontosabbnál fontosabb emberek és összejövetelek mind-mind zavaró tényezővé válhatnak. Ebben nem egyszerű természete sem segítette.
Ha visszatekintek az életemre, akkor azt kell hogy mondjam, többet csináltam jól, mint rosszul. (…) Persze, mindig arról álmodtam, hogy nagy tornákon nyerek, de el sem tudtam képzelni, milyen érzés lehet Wimbledonban nyerni
– mondta Becker már 2017-ben, éppen egy az 50. születésnapjára készülő dokumentumfilmben.
Beckernek négy gyereke van három különböző anyától, sosem érdekelte a hétköznapi élet egyszerűsége, szeretett és szeret nagylábon élni, keresi a kihívásokat, sokszor kihívta maga ellen a sorsot. Mégis, ő máshogy látja.
Senkinek nem tartozom semmivel, úgy élem az életem, ahogy én szeretném. Az viszont lehet, hogy otthon, Németországban még mindig azt hiszik, ugyanaz a 17 éves srác vagyok, mint anno.
Az egykori teniszezőnél alapvetés volt, hogy szembeússzon az árral, nem is titkolta, hogy nem keresi a könnyű utat, nem haverkodik a médiával, van neki egy személyes tere, ahol idegeneknek – ez körülbelül mindenki önmagán kívül – nincsen hely.
Becker kiszámíthatatlansága játékában is tetten érhetővé vált. A folyamatos utazások, a fáradtság és a tenisz melletti életmód odáig vezetett, hogy meccseit nem egyszer, nem kétszer kellett megfordítania az utolsó pillanatokban. Ez a mentalitás, az utolsó vérig menő játék rettentően imponált a szurkolóknak, otthon az egész nemzetet ültetett televízió elé. Sőt egy író, bizonyos Martin Wesler odáig ment, hogy szerinte a tenisz egy vallás, Becker pedig az istene.
A reflektorfényben
A lába előtt hevert a világ, folyamatosan nyerte a tornákat és a nagy serlegeket. A Becker-őrület odáig ment, hogy már a megosztott német nemzet szemében is kérdésessé vált néhány cselekedete.
Az volt ám az élet, mindig a határon mozogni, őrültségeket csinálni. Én már 20 évesen annyit tapasztaltam, mint más 100 évesen.
Szüksége volt a reflektorfényre, egyszerre imádta és gyűlölte az ismertséget. Néha jól jött neki, másszor a pokolba kívánta az egészet. Ez a kettősség jellemezte egész karrierjét, sőt egész életét. A médiának köszönhetően tört ki az a botrány, amely során kiderült, az utolsó profi meccsét játszó német szuperklasszis megcsalta a második gyerekükkel terhes feleségét, Barbara Beckert és az alkalmi partnerét is teherbe ejtette.
Jó pár afférba keveredett élete során, csak úgy falta a nőket maga körül, de nem bánta meg, mondja, mert ezek a történetek tették olyanná, amilyen ma. És erre büszke, mert tanult a hibáiból.
Becker először 2002-ben találta magát szemben az igazságszolgáltatással, amikor adóügyei miatt kettő év próbaidőre és 500 ezer dollár megfizetésére ítélték. Aztán 2017 nyarán egykori üzlettársa kért rajta számon egy millió eurót, míg az ősszel Angliában csődöt jelentett, akkora tartozást halmozott fel – ezt később maga az érintett cáfolta, de az ügynek nincs még vége.
Senki nem mondta, hogy egyszerű a sztárok élete. Becker szó szerint megfizet a hibáiért, és noha többször is elmondta, mindegyikből tanult, úgy látszik mégsem eleget, lévén mindig hallunk róla valami hasonló történetben. Az biztos, hogy minden idők egyik legjobb és legérdekesebb teniszezőjéről beszélünk.
