Ha a Klik jól működne, akkor épp azoknak a diszfunkcióknak a megszüntetésén kellene dolgoznia, amelyeket ő maga teremtett.
Ezt mondja a friss HVG-ben Radó Péter oktatáskutató, aki megunta, hogy mindig csak az éppen aktuális témákra kell reagálnia, ezért immár a jövőképet kéri számon. Orbánék óta ugyanis még inkább igaz, hogy senki sem gondolkodik hosszú távon.
A kutyát sem érdekli
Szerinte a most készülő új Nemzeti alaptantervtől csak Palkovics László vár csodát, a szakmában senki.
1979 óta számtalan tantervi reform volt Magyarországon. Miközben a kutyát sem érdekli a tanterv: azoknak fontos, akik a kormányzatban ülnek. Európában már az ezredforduló óta szinte minden országban kimeneti szabályozókat alkalmaznak, azaz nem a tanítási-tanulási folyamatot szabályozzák, hanem azt, hogy az adott iskolai szakasz végén mit kell tudni.
Szemben a világgal
Vannak persze szerencsésebb országok, ahol demokratikusak a tantervek, de Magyarországon törzsi alapon elkülönült értelmiségi csoport elvárásaihoz igazítják a követelményeket.
A magyar oktatás a kulturálisan elitista elvárásokhoz alkalmazkodik, így maga is kulturálisan elitista.
A jövőben alapvetően átalakul az iskola funkciója, a tanulás egy jelentős részéből ki is szorul, a személyre szabott oktatási utak terjednek el, előtérbe kerülnek az online tanulástámogató platformok, nem az oktatási rendszeren belüli előmenetelen alapuló, végzettségek megszerzésével igazolt előrehaladás lesz a fontos, hanem az adaptív készségek hitelesítésének gyakorlata.
Robotizáció? Szakik!
A világ a ’90-es évek közepe óta készül a robotizáció kihívásaira, máshol nem a specifikus tudást helyezik előtérbe, hanem arra törekednek, hogy az egyének képesek legyenek reagálni a gyorsan változó környezetre.
Ilyen XXI. századi készség például a kritikai gondolkodás, a problémamegoldás, a kreativitás, a kommunikáció, amelyik bármelyik kontextusban jól működik.
A totális tudatlanságról árulkodik, hogy Magyarországon közben a szakiskolák felé terelik a gyereket, és már a szakmai közbeszédbe is bekerülhet olyan nem létező fogalom, mint a köznevelés. A nevelés nem válhat közösségi szolgáltatássá, az oktatást és a nevelést csak nálunk próbálják elválasztani egymástól.
A hátraarc segíthetne
Magyarországnak egy valódi jövőorientált oktatási rendszerhez helyre kellene állítania az iskolák autonómiáját, az okos, rugalmas, decentralizált finanszírozást. A központi szabályozások helyett a teljesítményelvárásokat kellene rögzíteni, és ezek még
“csak XX. századi feltételek. De amíg ezek sem adottak, addig nem lehet a XXI. századi tanulási célokat szolgáló változtatásokat bevinni az oktatási rendszerbe.
Radó Péter szerint szerencsésebb országokban, ahol az ezzel kapcsolatos szakmai diskurzus feltételei adottak, nagyjából 20 éven belül drámai változás várható a tanulásban, pozitív irányban. A paradigmaváltás elkerülhetetlen, Magyarország pedig eleve erős hátránnyal indul majd.
