A hét legfejlettebb ipari állam pénzügyminiszterei a Reuters tudomása szerint gazdasági szükségprogramot készítenek elő az iraki háború esetére
február végi, párizsi találkozójukon. Nemzeti szintű intézkedések ugyanis nem lennének elegendőek egy háború világgazdasági hatásainak kivédéséhez.
A „hetek” a gazdaság motorjának a beindítását, a növekedés megteremtését, melyre talán háború nélkül is szükség volna, a költségvetési kiadások összehangolt növelésével kívánják elérni, akár jelentős kölcsönfelvétel árán is.
Egy hasznos kis háború?
A szakértők eltérően ítélik meg a háború gazdasági következményeit. Korábban napvilágot láttak olyan jelentések is, amelyek egy rövid háborút kimondottan előnyösnek találtak a világgazdaság fejlődése szempontjából.
A kezdeményező állítólag Németország. Gerhard Schröder kancellár – mint a BBC News internetes honlapja megemlékezik róla – híve annak, hogy az állam beavatkozzék a gazdaságba.
Mindazonáltal kicsi az esélye annak, hogy a G7 laza szövetségének ínyére lenne egy efféle egységes terv. Nem is beszélve a közgazdasági szakemberekről és az euró védelmében kialakított európai stabilitási és növekedési paktumról, amely gyakran bírált eszközökkel, ám mégiscsak a költségvetési túlköltekezést igyekszik megakadályozni.
FigyelőNet Irak-melléklet
Friss hírek, elemzések Irakról, Amerikáról, a háborús készülődésről és annak gazdasági következményeiről.
• Ide klikkeljen!
A Der Spiegel cikke szerint az Európai Bizottság is jelezte: háború esetén újra megvizsgálják, tarthatók-e a paktumban rögzített stabilitási követelmények. A kezdeményezés természetesen nem új keletű, korábban számos ország (a paktum alapján elszállt államháztartási hiánnyal küszködő Németország vagy Portugália), majd később maga Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztos is a lazítás mellett tette le a garast.
Brüsszel egy esetleges lazítás után is megkövetelné a GDP 3 százalékában maximált hiányt. A követelményeket azonban a gazdasági ciklushoz fogja igazítani.
Szkeptikus szakértő
Hans-Werner Sinn, a neves müncheni Ifo gazdaságkutató intézet vezetője így érvel a paktum ellenében: ha nincs semmiféle szabály vagy megkötés, annál csak egy rosszabb lehet. Egy olyan szabály, amelyhez senki nem tartja magát.
A német hetilap tudomása szerint európai gazdaságkutatók egy csoportja ugyancsak a stabilitási paktum rugalmasabbá tételéért küzd, konkrétan azért, hogy a jövőben a döntő kritérium az adott ország adóssághelyzete legyen. Ennek alapján azoknak, amelyeknek alacsony az összadóssága, megengedett lenne a hazai össztermékhez viszonyított 3 százalékos költségvetési hiányküszöb túllépése. Mindemellett a gazdaságkutatók szerint az is szükséges, hogy az esetleges szankciók kiszabásánál kisebb szerepet kapjon a politika.
A szakértői számítások szerint Németország esetében például maradna a háromszázalékos limit, de Hollandia vagy Finnország esetében megengedhető volna a költségvetési deficit „elengedése” 3,5-4,0 százalék körüli mértékig. Amely ország pedig gyakorlatilag nem tartozik senkinek, mint például Luxemburg, elszállhatna akár az 5 százalékos hiányig is.
