A január idusán bekövetkezett spekulációs roham emlékezetes napjai óta most először láttak napvilágot az intervenció mértékével kapcsolatos első hivatalos információk. Az MNB devizatartaléka 2002. december 31. és 2003. január 31. között 9,92 milliárd euróról, 14,19 milliárd euróra duzzadt. Természetesen e változás nagyrészt az intervenciónak köszönhető, a differencia 4,27 milliárd euró.
A pontos, részletes számokat nem tudjuk. Sem azt, hogy mennyi forintot vettek a külföldiek, sem azt, hogy mennyi megvásárolt eurót tudott a piacon eladni a jegybank, ám a különbséget ismerjük. Ennek forintértéke pedig (sávszéli forinttal kalkulálva, hiszen a jegybank itt interveniált) 1002 milliárd. Ekkora összeg Magyarország éves bruttó hazai termelésének mintegy 6 százaléka.
A hónap találós kérdése
Január 15-én és 16-án a Magyar Nemzeti Banknak hatalmas tételekben kellett eurót vásárolnia, mert a javarészt angolszász spekulánsok erre kényszerítették. A spekulációk mégsem váltak valóra: a jegybank, mint emlékezetes, nem szélesítette ki a forint árfolyam-mechanizmus alapját képező intervenciós sávot, hanem kétszer száz bázispontos kamatcsökkentéssel igyekezett lehűteni a kedélyeket. Ennek hatására a forint némileg meggyengült, az állampapír-piaci kamatszint apadt. A piac szereplői a volatilis napok óta találgatták, vajon mennyi eurót vett meg az MNB, és a gyengébb forint idején mennyit tudott (némi nyereséget is bezsebelve) visszaadni a piacra?
Ez a pénztenger most keresi a helyét. Aligha találja az állampapírpiacon, sem más, kedvező nominális hozamot ígérő, biztonságos befektetési instrumentumban. Mit tehetnek a tulajdonosai?
A jegybank az alapkamatok leszállítása mellett olyan monetáris szabályozókat is módosított, amelyek az összeg honi kamatoztatását segítenék. Kiszélesítette az úgynevezett kamatfolyosót: a kétszáz bázispontos kamatcsökkentés előtti 7,5 százalékról 3,5 százalékra apasztotta azt a kamatot (az úgynevezett O/N passzív repo kamatot), amely mellett a bankok a jegybankban tarthatják fölös pénzeiket. Korlátozta azt a pénzmennyiséget is, amelyet kéthetes betétként befogad.
Inflációs veszély
A mostani helyzet gyakorlatilag mindenkire nézve hátrányos. A külföldiek azért járnak pórul, mert alacsony kamatok mellett parkol a pénzük forintban. A jegybank pedig éppen a legtöbbet hangoztatott elsődleges célját, az infláció leszorítását érezheti veszélyben. Ha ugyanis bekerül a gazdaság vérkeringésébe ez a fölös ezermilliárd forint, amely ráadásul nem talál jó megtakarítási lehetőséget, akkor könnyen megemeli a fogyasztást és vele az inflációt.
Az MNB tehát el szeretné tanácsolni a magyar piacról a külföldi forró tőkét, amely távozna is, csak éppen nem akármilyen paraméterekkel. A befektetők ugyanis sávszélen (234,7 forintért), vagy még olcsóbban (233 forint körül) adták el eurójukat, a mai eurószinten, azaz 246 forinton, mintegy 12-13 forint veszteséget szenvednének el minden egyes euró visszavételével. Így egyelőre kivárnak. Abban bíznak, hogy a forint visszaerősödhet a sáv szélére (nem utolsósorban a kényszerhelyzetbe kerülő jegybank euróeladásai révén).
Mit lehet várni a közeljövőben? Az MNB vélhetően előbb-utóbb engedni fog: módosítja a monetáris szabályozókat, vagy megpróbál eurót eladni és ezáltal forintot kiszívni a piacról. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a forint aligha fog tovább gyengülni. Ha ugyanis gyengülni kezdene, a jegybank boldogan értékesít eurót (azaz forintot vesz). Több mint négymilliárd eurós kínálata pedig olyan óriási a piac szokásos üzletmenetéhez képest, hogy a hazai valuta nem tud ekkora nyomást legyőzve gyengülni.
A megtakarítási piacon ellentétes hatások várhatók. Egyik oldalról az állampapírpiac még mindig vonzó nominális kamatot ígér: a ma elérhető jegybanki instrumentumokhoz képest a 6,5 százalékos hozam nem elhanyagolható. Nagy is a harc az állampapírokért.
A magas kereslet pedig akár lejjebb is nyomhatná a kamatokat. Ellentétes következményekkel járhat viszont a jegybank azon törekvése, hogy kiszorítsa a spekulatív tőkét az állampapírpiacról (közel 2000 milliárd forintjuk van a külföldieknek magyar állampapírban). Távozásuk (ami a mostani hozameséssel és így árfolyam-emelkedéssel párhuzamosan azért is indokolható, mert extraprofitot lehet realizálni a pozíciókon) pedig megemelheti a hozamokat.
Szintén a hozamemelkedés és a gyengébb forint irányába mutat, hogy a mind rosszabb makrogazdasági környezetben (fizetési mérleg súlyos deficitje, óriási államháztartási hiány) eleve a magasabb kamatok az indokoltak.
Érzékeny egyensúly
A kamat- és az árfolyampiac volatilis lesz tehát, az egyensúly vélhetően kisebb devizatartalék, erősebb forint, és magasabb állampapírpiaci kamatok mellett fog beállni. Ám ez az egyensúly kényes marad, EMU-csatlakozásunkig kis és nyitott gazdaságunk devizáját még sokszor meg fogják támadni.
Jó esetben (ekkor a makrogazdaság alapvetően egyensúlyban lesz és szépen menetelünk az EMU felé) az intervenciós sáv erősebbik oldalán képzelhető el spekulatív támadás. Rosszabb esetben (rohamszerűen távozó külföldi tőke és további makrobizonytalanság esetén) azonban akár a gyengébb oldalon is.
