Labdarúgó-válogatottunknak más célja nem maradt a 2018-as két utolsó vb-selejtezőre, mint a tisztes helytállás és a csoport harmadik helyének megszerzése. Ez utóbbi a Nemzetek Ligája – és a 2020-as Európa-bajnokság – miatt is fontos, hiszen nem mindegy, hogy az új UEFA-tornán melyik szintre sorolják be a magyar nemzeti tizenegyet.
Ezen kívül már csak azért sem tét nélküli meccseknek nézünk elébe, mert csapatunk alapjaiban tudja befolyásolni a csoport végeredményét. Azt, hogy a portugál, vagy a svájci válogatott jut ki egyenes ágon a 2018-as világbajnokságra. A svájciak megfricskázásával az utolsó forduló csúcsrangadója, a Portugália–Svájc előzetes forgatókönyvét írhatnánk át, attól függően, hogy melyik csapatnak éppen mi lesz a továbbjutásról döntő mérkőzésen a stratégiai célja: a győzelem megszerzése, a döntetlen elérése, vagy a vereség elkerülése.
Egy dolog bizton állítható, a szombat esti Svájc–Magyarország vb-selejtező mérkőzés nem lesz futball-kultúrtörténeti összecsapás, mint volt 1952-ben, amikor is a magyar válogatott először vetette be nemzetközi színtéren a „visszavont centerjátékot”, ami később forradalmasította a világ labdarúgását.
Akkoriban az ellenfél a védekezéséről a „svájci reteszről”, míg a magyarok a gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés, támadójátékról voltak híresek.
A világ időközben megváltozott
Mindez azonban 65 évvel ezelőtti történet. Azóta Svájc az ezredfordulót követően német mintára megreformálta labdarúgását, előretört a világranglistán, kilencedik, míg mi tavaly voltunk 19. helyen is, mostanra az 59.-re estünk vissza.
Bernd Storck szövetségi kapitány előzetes szavaiból kiindulva a selejtező várható koreográfiája a pontveszteség nélkül álló svájciak támadásairól és a magyarok védekezéséről szól majd.
Svájc játékstílusát nagyban behatárolja az a futballkörnyezet, ahol az ország fekszik. Ráadásul a keretük döntő része pont Németország és Olaszország első ligájában profiskodik.
Játékukra ugyanúgy jellemző az olaszok precíz védekezése (a nyolc selejtező meccsen eddig összesen gólt kaptak), mint a németek tökéletes fizikai fittsége, a precíz csapatjáték, a megkomponált támadások.
A 18 rúgott góljuk a legkülönfélébb támadások után estek:
- Felállt védelem átjátszása után 9 gól
- Standard szituáció után 5 gól
- Kontratámadás után 3 gól
- Átlövés után 1 gól.
Válogatottjuk remekül alkalmazkodik az adott mérkőzés körülményeihez is, hiszen ha kell, rövidpasszos játékkal törik fel az ellenfél védelmét, de ha szükséges, akkor a levegőben szövik támadásikat, mint ahogy tették ezt az andorraiak ellen, amikor is mély, pocsolyás, sáros pályán játszottak.
Mi várható a magyar csapattól?
Együttesünk a vb-selejtező végére visszatalált arra az útra, ami az Eb-részvételünket eredményezte és szereplésünket jellemezte: stabil, magabiztos, kemény védekezés, hittel teli játék.
Mindenki tudja és teszi a dolgát. A legutolsó két meccsen helyre állt a csapat küzdőszelleme. Mindezt a hozzáállást a közönség eredménytől függetlenül felállva tapssal jutalmazta.
A pozitívumok ellenére nem árt azonban észre venni, hogy a következő fejlődési szintet még nem tudta meglépni a válogatott.
Nem alkalmazunk olyan egyszerű, előre leiskolázható játékmegoldásokat, mint amiket például a portugálok használtak ellenünk a budapesti mérkőzésen.
Nem élünk olyan nemzetközi szinten látható és egy-egy meccsen rendre visszatérő játékszervezési alapmegoldásokkal, ami pusztán oktatás és gyakorlás kérdése.
Ha a portugálok ellen látható már-már néhol túl kemény, klasszikus kiscsapatos védekezésre és kontrákra, pontrúgásokra épülő játékunkat játsszuk, még akár esélyünk is lehet a pontszerzésre. Még akkor is, ha tudni kell, Bernd Storck a keretet illetően erősen kényszerpályán mozog.
Ne feledjük azt sem: Svájc három kapott góljából kettőt épp a magyar válogatott helyezett el Sommer Yann hálójába.
A sok papírforma eredmény, az egy negatív szenzáció után itt az ideje pozitív meglepetéssel átírni B-csoport hajrájának forgatókönyvét és az előzetes esélyeket.
(Nyitókép: MTI Fotó: Illyés Tibor)