A Kopaszi-gátnál építi fel új székházát a MOL
– jelentette be Hernádi Zsolt, a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója a cég hétfői sajtótájékoztatóján.
A MOL-Csoport új székháza a tervek szerint impozáns méretekkel rendelkezik. A torony formájú épület 28 emeletes, a magassága 120 méter. Ez lesz az eddigi legnagyobb (bruttó 83 ezer négyzetméteres) budapesti székház.
Schneller István építész, Budapest volt főpolgármester-helyettese, majd főépítésze, a BCE Tájépítészeti Kar Településépítészeti Tanszékének egyetemi tanára az Urbanista blognak küldte el aggodalmait a tervekkel kapcsolatban, amit alább változatlanul közlünk:
„Mielőtt a Kopaszi-gátra tervezett toronyház (mini felhőkarcoló) ügyében értelmes párbeszédet lehetne folytatni, néhány alapvető fogalom jelentését tisztázni kell. Különösen azokét, amelyekkel a megszólalók egy része szívesen dobálózik, anélkül hogy jelentésüket megvilágítaná. Ilyenek többek között a korszerűség, a sztárépítészet, az építészeti vagy városépítészeti jel, a tájba való illeszkedés, építészet és városrendezés viszonya, az erőből történő megvalósítás stb.
Árulkodó, hogy a tervezőcsapat angol képviselője, az illeszkedés kérdésére adott válaszában azt mondja, hogy ennek biztosítása a városrendező feladata s így folytatja: „mi építészek vagyunk”. Már itt meg kell állni egy pillanatra. Jogosan feltételezzük ezek után, hogy
ha a megbízó a Margitszigetre rendelt volna felhőkarcolót, bizonyára akadt volna építész, aki megtervezte volna. A felelősséget az építész tehát a városrendezőre tolta.
Ezek után csak az a kérdés marad, van-e, volt-e ebben a kérdésben szava a városrendezőnek. Természetesen volt, és azt mondta, hogy ezen a területen 65 m magas lehet a legmagasabb épület. Ezt nem véletlenül mondta, hanem átfogó elemzést végzett az egész főváros területére és ennek felhasználásával besorolta az egyes városrészeket. Ezt a városrendezési tervet a főváros önkormányzata 2015-ben jóvá is hagyta. Ez az a terv, amit nem tartottak be.
A következő kérdéskör, hogy erőből épül-e a toronyház. A megszólaló urbanista blogger szerint nem, hiszen karcsú és jól formált. Pedig bizony erőből épül, mert a fővárosra érvényes tervet befektetői nyomásra, gyorsított eljárással egy telekre módosították, méghozzá szakszerűtlenül, figyelembe nem véve a szerkezeti és városképi adottságokat. Lényegében kétszer olyan magas , 120 méteres épületet engedélyeztek. A döntés a fent említett gyorsított eljárással, mint kés a vajban ment át a fővárosi döntéshozó testületen.
A harmadik kérdéskör a korszerűség kérdése. Egy adott korban – sőt minden korban – különböző eszmék, művészi akaratok és társadalmi értékek hatnak. A gyorsaság, a sebesség, a nagy méretek, a korlátlan növekedés eszméi mellett megjelennek a környezettudatos gondolkodás, az öko-filozófia áramlatai, az emberi léptéket preferáló urbanisztika értékei. A világon szinte mindenütt, de Európában különösen sok vita kíséri az értékek ütközését. A nagy épületek kultusza mellett megjelenik a városkarakter, a genius loci védelmének törekvése. Ezek ütköztetése egy város életében nélkülözhetetlen.
A negyedik kérdéskör a sztárépítészet nemzetközi szerepe a világon. Komoly és megfontolt építész körökben a sztárépítész szót már régóta némi gúnnyal ejtik ki. Azt mondják, hogy vannak építészek és vannak sztárépítészek. Ez pedig azt jelenti, hogy az építészeti komolyság nem függ össze azzal, hogy valaki sztár-e vagy sem, sőt. A sztárépítész az az építész, aki végigbóklássza a világot és sok nagyvárosban otthagyja névjegyét egy-egy sajátos formavilágú, csak neki tulajdonítható épület formájában. A város pedig eldicsekedhet vele, hasonlóan egy műgyűjtőhöz, aki büszke arra, hogy fogadószobájában van egy Picasso, hogy neki bizony van egy Jan Nouvellje, egy Normann Fostere, vagy éppen egy Daniel Liebeskindje. Ott lógnak a város képzeletbeli sziluettjének falán. Sokan hiszik, hogy ettől nagyon korszerűek leszünk. Pedig az építész – sok sztárépítésszel szemben – szociálisan és környezeti szempontból érzékeny ember.
Az ötödik kérdéskör a jel, a jelhagyás kérdése. Budapesten az elmúlt 27 évben volt, illetve lett volna alkalom új építészeti minőség, ha tetszik kiemelt helyen lévő új épület megvalósítására. A kiemelt helyek többnyire a Duna partján helyezkedtek el. Épültek is jelentős számban nagy középületek: Nemzeti Színház, Művészetek Palotája, egyetemi épületek, úszóaréna, stb. Valahogy – az összes erényük mellett – nem tudtak jellé válni, pedig a világon számos épület bizonyítja, hogy a jel nem a nagysággal, különösen nem a magassággal, hanem a közösségi funkció hiteles megjelenítésével függ össze. Attól, hogy valami nagy, még nem válik jellé. Az irodaház – bármilyen nagy cégé – nem középület, az pedig, hogy a tetején közforgalmú kilátó lesz, a mai időkben, enyhén szólva kérdéses. Ezekbe az irodaházakba szigorú beléptetési rendszer van, elkerülendő minden veszélyes cselekményt.
A hatodik kérdéskör a tájba illesztés. Ezt hirdeti magáról az épület, pedig ez felel meg a legkevésbé a valóságnak. A tájba illesztés ugyanis nem azt jelenti, hogy az épület jó hátteret kap a meglévő tájtól, hanem azt jelenti, hogy a település domborzati, vízrajzi, épített környezeti, történeti karakteréhez illeszkedik. A Kopaszi-gátra tervezett toronyház nem illeszkedik sem a budai hegyek vonulatához, sem a történeti építészeti örökséghez, sem a város korábbi távlati terveihez. Sokkal inkább a Kopaszi-gát fog illeszkedni a hatalmas méretű toronyház és kapcsolódó épület léptékéhez. Ha az új toronyház megvalósul az új városi parkként működni kezdő zöldterület az iroda együttes előudvara lesz.
A fenti kérdéskörök alapos átgondolása rávezetheti a város jövőjéről gondolkodókat, hogy – bár befektetői szempontból hasznosnak tűnhet – Budapestnek nincs szüksége toronyházra a Kopaszi-gáton.”
Budapest, 2017. ősz, Schneller István építész-urbanista, Budapest korábbi főépítésze
