Azt bírom ebben a Dárdai Pálban, hogy olyan elsöprő lendülettel, szuggesztíven, szenvedélyesen magyaráz, bármiről is kérdezzék, hogy még azt is magával ragadja, és maga mögé állítja, aki deklaráltan ellensége a “magyarfocinak”. Persze a hétfői, MLSZ-székházban tartott videó-sajtótájékoztatóján nem ilyenek foglaltak helyet, de ettől még öröm volt újra megtapasztalni ezt a kisugárzást.
Dárdai Pál a videó-sajtótájékoztatón néha olyan vehemenciával beszélt, hogy majdnem beleugrott a laptopjába
Forrás: sport24
Hallgatva a Hertha Berlin hétvégén győzelemmel debütáló 38 éves szakvezetőjét megfogalmazódott az emberben a gondolat, vajon miért van az, ha valaki Magyarországon ilyen habitussal rendelkezik, ilyen vehemenciával veti magát a munkába, annak a kollégák, a felettesek egészen biztosan fél-egy éven belül baltával kezdik nyesegetni mindkét lábát? Miért nevezik azonnal nagyképűnek, törtetőnek, karrieristának, miért fúrják rögvest…?
Ezzel ellentétben miért van az, hogy Németországban kiválasztják, képzik, felemelik, piedesztálra emelik, példaképként állítják az ilyen típust? Nyilván költői a kérdés, meg egyszerű a sablonos válasz is: mert ott más a szemlélet, más a munkamorál.
Más a felelősség is. Dárdai imponáló magabiztossággal kezeli ezt is, ami nem csekély egy, a legutóbbi fordulóig kieső helyen álló Bundesliga csapatnál. Az első és a másodosztály között ugyanis nem kevés, nagyjából 45-50 millió eurós költségvetési különbség van egyes számítások szerint. A csökkenő szponzori bevétel és televíziós jogdíj, a kisebb jegybevétel miatt ettől a magyar forintra átszámítva 15 milliárd forinttól – amennyiből a Fradi-stadiont építette az állam – eshet el a klub, ha kihullik a bajnoki évad végén.
Dárdai, a berlini ikon, példakép – a hétvégi bajnokin is higgadt volt
Fotó: europress
“Itt vagyok tizenhét éve, megszoktam a rám nehezedő terhet. Játékosként is nagy volt rajtam a nyomás, amikor a helyemért harcoltam, a csapattal pedig a minél jobb szereplésért, s ez így van most is. Én kifejezetten kedvelem ezt a helyzetet, mint mindenhol, most is meg akarok felelni” – fogalmazott a hétfői videointerjújában Dárdai.
„Pál igazi versenyló, nem lehet visszafogni, és nem is akarom. Sosem unalmas az élet mellette, mindig új kihívásokat keres, mindig a legnehezebb utat választja. Ezért nem is féltem – biztos vagyok benne, hogy a Herthánál is bizonyít. Most is villámgyorsan áttekintett mindent: taktika, felállás, edzéstervek. Ilyen a természete, ilyen a temperamentuma.” – nyilatkozta a Bildnek a háttérben csendesen meghúzódó, a nyugalmat és a kiegyensúlyozottságot biztosító feleség, Szemmelróth Mónika férjéről.
A Herthánál – és a magyar válogatottnál is – jó lóra tettek.
