Nem árulok zsákbamacskát: szeretem az olasz focit. Hogy miért, azt egyre nehezebb megmagyarázni még saját magamnak is, de minden bizonnyal az is benne van, hogy hűséges típus vagyok. Amikor Roberto Baggio az 1994-es világbajnoki döntőben a lelátóra bombázta a tizenegyest, akkor egy trófeát ugyan elveszített az itáliai labdarúgás, de egy szurkolót biztosan nyert. Lehet bármennyi bundabotrány, csődöljön be akárhány klub, eligazolhatnak a Serie A-ból a legnagyobb sztárok, a válogatott pedig akár negyedik is lehet a világbajnoki csoportjában Új-Zéland mögött. Én kitartok.
Talán pont emiatt is tudom az olasz focit globálisan szeretni – kedvenc csapatom persze van, hogy ne lenne! – és a jelenlegi helyzetben minden apró olasz sikernek tudok örülni. Épp ezért szurkolok Mario Balotellinek.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Balotellit mindig is egy csiszolatlan gyémántnak tartottam, aki elképesztő sikereket érhetne el, ha a játékra koncentrálna. De aki kicsit is követi a focit – sőt, nem is kell ehhez követni – az tudja, ez nem így van, kis túlzással többet szerepel a bulvárlapokban, mint a sportújságokban. Mégis össze tudott már gereblyézni pár bajnoki címet és kupagyőzelmet, volt főszereplő manchesteri rangadón, szinte egyedül tudta a hátán cipelni a több sebből vérző AC Milant és Eb-döntőbe lőtte a válogatottat Németország ellen 2012-ben.
Liverpoolban nem megy neki. Nagyon nem. Szeptemberben lőtt egy gólt a Ludogorets elleni BL-meccsen, majd utána októberben, a Swansea elleni Ligakupa-találkozón, de ki emlékezett már erre azok után, hogy egy meccsre eltiltották őt rasszista megnyilvánulásért? (Erről itt olvashat bővebben.)
A Premier League-ben egészen a 13. liverpooli bajnokijáig kellett arra várni, hogy megtörjön a jég, ő döntötte el csereként beállva a Tottenham Hotspur elleni rangadót nemrég. Mint sokan mások, én is bíztam benne, hogy ez majd megadja neki a kellő lökést és nem is kellett sokat várni az újabb találatra, csütörtökön ő nyerte meg csapatának a a török Besiktas elleni párharc odavágóját egy 85. percben értékesített büntetővel.
Mégsem ez marad meg az emberek emlékezetében.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Nem, mivel a tizenegyest megelőzően Balotelli nemes egyszerűséggel kivette a labdát Jordan Henderson kezéből, majd elhessegette a mészponttól a csapatkapitányt. Ki is fütyülték páran, a klub ikonja, Steven Gerrard pedig nemtetszését fejezte ki:
„Henderson a csapatkapitány, Balotelli tiszteletlen volt. A szabály az szabály, és ugyan azt meg kell adni Mariónak, hogy belőtte a büntetőt, de nem volt szép, hogy ott kakaskodott. Henderson jól kezelte a szituációt” – mondta a sérüléssel bajlódó Gerrard a BBC-nek.
Balotelli még csak 24 éves. Vagy már. Mindenesetre nem mutatja jelét annak, hogy komolyodni kezdett volna, ami addig nem lenne probléma, míg a pályán is bizonyítana. De ez csak időszakosan megy neki. Pedig az olasz labdarúgásnak szüksége lenne rá.
Videó – A Balotelli-Henderson affér:
