– Elnézést, uram, a Máv Start Zrt. járatain tilos a dohányzás.
– Igen, tudom, jó napot kívánok.
– És azt is tudja, hogy a tilalom ellenére dohányzó utas nyolcezer forint pótdíjat köteles fizetni?
– Igen, azt is tudom.
– Akkor legyen szíves elnyomni a cigarettát.
– Szeretném elszívni a cigarettát.
– Meddig tetszik utazni?
– Debrecenig. Tessék, itt a pénz.
– Köszönöm szépen, kétezer forint jár vissza. Megkérdezhetem, előreláthatólag hány szál cigarettát fog elszívni?
– Szerintem négyet. Legfeljebb ötöt.
– Ezzel együtt?
– Ezen kívül ötöt.
– Akkor nem lehetne, hogy…
– Fizessek előre?
– Hát, jobb lenne…
– Persze, természetesen, akkor az, ha jól számolom, negyvenezer?
– Igen, pontosan.
– Ön nem dohányzik?
– De igen.
– Parancsoljon, vegyen egy szálat.
– Köszönöm, de sajnos nem engedhetem meg magamnak…
– Ugyan, hagyja csak, meghívom egy szálra, itt van ötvenezer.
– Nagyon szépen köszönöm. Kettő jár vissza.
– Gyújtsunk rá!
– Máris, csak kitöltöm a büntetéseket.
– Foglaljon helyet, úgy kényelmesebb.
– Szabad?
– Persze, természetesen.
– Köszönöm szépen.