Tudomány

Az űrszex egyáltalán nem olyan szexi, mint elsőre tűnhet

nemzetkozi-urallomas(210x140).jpg (nemzetközi űrállomás)
nemzetkozi-urallomas(210x140).jpg (nemzetközi űrállomás)
Bár elsőre igen egzotikusnak tűnhet, az űrszex valójában egyáltalán nem ígérkezik kellemesnek. A kényelmet ugyanis számtalan tényező zavarja.

Az első probléma a magánszféra hiánya. Mark Shelhamer, a NASA humán kutatási programjának egykori vezető tudósa a Gizmodo megkeresésére elárulta, az egymáshoz igen közel elhelyezett kabinok jelentősen megnehezíthetik a félrevonulást.

A SpaceX a közelmúltban jelentette be, hogy két turistát fog küldeni az űrbe. Az amatőrök mellett azonban lesz legalább egy profi űrhajós is, így pedig elég nehéz lesz a klasszikus értelemben vett szex megvalósítása.

Shelhamer úgy véli, a közeljövőben nem lesz olyan jármű, amely kényelmes lehet egy pár számára.

A SpaceX Crew Dragon kapszulájában például maximum hét személy fér el. Ha az utasokat valamiért nem is zavarná a túlzsúfoltság és az elkerülhetetlen utazási betegség, a mikrogravitáció akkor is kellemetlenséget okozna.

John Millis, az Anderson Egyetem mérnöki és fizikatanszékének igazgatója szerint amikor a súlytalanságban egy asztronauta megnyom vagy meglök valamit, az ellenkező irányba mozdul el. Talán mondanunk sem kell, hogy ez mennyire megnehezítheti az aktust.

Képzeljünk el egy jégkorcsolyázó párt, amint a friss jégen állnak: ha megnyomják egymást a kezükkel, mindketten hátrafelé lökődnek ki, eltávolodva egymástól

– állapította meg Millis.

A Nemzetközi Űrállomás asztronautáit is rögzíteni kell, hogy el tudják látni kutatói és mérnöki feladataikat. Gondoljunk csak bele, mennyire kedvezőtlen ez a környezet a szexhez szükséges mozgás számára.

Az emberi testet nem erre tervezték

A mikrogravitáció ráadásul az erekciót is megnehezíti, ugyanis a súlytalanság megváltoztatja a vér áramlását. Míg a földön a vér inkább az alsóbb végtagokba árad, és a szívnek komoly munkát kell végeznie az agy vérellátásának biztosításához, addig mikrogravitációs környezetben nincs olyan testrész, amely specifikusan több vért tartalmazna.

Az űrben könnyebben kerül a vér az agyba, az alsóbb testrészekbe viszont sokkal nehezebben.

Az sem segíti az űrszexet, hogy úgy tűnik, a hosszabb küldetések során jelentősen csökken a férfiak tesztoszteronszintje. Ez negatív hatással lehet a libidóra.

Meglepő módon a súlytalanság női szexualitására gyakorolt hatásával csak kevés vizsgálat foglalkozott. Ennek ellenére a vér megváltozott áramlása feltehetőleg a nők nemi vágyát is csökkenti, hiszen a test alsó fele a megszokotthoz képest kevesebb vért kap.

Amennyiben a pár valahogy mégis eljutna a szexig, maga az aktus elég bizarr lenne. Mikrogravitációban az izzadtság nem fut le az asztronauták testéről, hanem tavakká áll össze. A szex súlytalanságban márpedig jelentős verejtékezéssel járhat. Megfelelően élénk mozgás mellett a folyadék egy része lerepülne a testről, így már nem csak a pár tagjai, hanem az őket körülvevő környezet is izzadtságtavakkal lenne tele.

A fentiek ellenére természetesen nem lehetetlen az aktus kivitelezése – elvégre az ember elég találékony, ha szexről van szó. Egy rögzített hálózsák például megoldhatná a problémák egy részét.

Az viszont bizonyos, hogy a közeljövőben nem lesz túl kényelmes a világűrben a közösülés. Ez akár probléma is lehet, hiszen ha valóban szeretnénk hosszabb missziókra indulni – például a Marshoz – az efféle szükségletek kielégítését is érdemes megoldani.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik