Távol a Föld felszínétől, egy drága, hatalmas és kiemelt jelentőségű űreszközön nem árt tudni, hogy pontosan mi is él a fedélzeten az embereken kívül. Jelenleg egyetlen módszer létezik a helyi mikroorganizmusok elemzésére, mégpedig a minták földi laborokba történő küldése. Ez a megoldás azonban nem kifejezetten kényelmes.
Sarah Wallace, a NASA mikrobiológusa szerint az állomáson már több helyszínen is érzékeltek szennyeződést, a minták laboratóriumba érkezése előtt viszont képtelenek megállapítani, hogy pontosan milyen organizmusokkal van dolguk.
Bár az űreszközön rengeteg fertőtlenítőszert tartanak, és így a kutatók nincsenek veszélyben, mégis kényelmesebb lenne, ha az analíziseket helyben is elvégezhetnék. Már csak azért is, mert a jövőben az űrhajósok sokkal messzebb is merészkedhetnek a Földtől.
Ahogy az alacsony Föld körüli pályán túlra mozdulunk, ahol az utánpótlási lehetőségek kevésbé gyakoriak, annak megismerése, hogy mit kell és mit nem kell fertőtleníteni nagyon fontos lesz
– állapította meg Wallace.
Éppen ezért a NASA elindított egy új projektet, a Genes in Space-3-at. A program célja, hogy kifejlesszenek egy új rendszert, mellyel az űrállomás asztronautái kényelmesen szekvenálhatják a fedélzetet érzékelt mikroorganizmusok DNS-eit.
A szakember egy apró eszközt, a MinION-t használta, melynek nanopórusos technológiája alkalmas a DNS és RNS elemzésére is. Az efféle szerkezeteket egyébként a Földön gyakran vetik be az ebolához és Zikához hasonló betegségek terjedésének felméréséhez.
Mielőtt Rubins történelmet írt volna, senki sem tudta, hogy a MinION működik-e súlytalanságban. Éppen ezért a kísérlethez a szakértők több mintát is felküldtek, melyeket egerektől, vírusoktól és baktériumoktól gyűjtöttek be. Míg Rubins az űrben, addig a vizsgálat többi résztvevője a Földön elemezte ugyanazokat a mintákat. A teszt végén összehasonlították az eredményeket, így derült ki, hogy a módszer működik.
A berendezést azonban nem a Nemzetközi Űrállomás környezetére lett kifejlesztve, éppen ezért nem is tökéletes.
Egy nap a Marson is használhatnánk
Ha egy nap szeretnénk az idegen létformákat kimutatni, elengedhetetlen, hogy az ismeretlen organizmusokat az űrben is azonosíthassuk. Ehhez pedig megfelelő technológiára lesz szükség.
Az eszköz képes polimeráz-láncreakciót létrehozni DNS-mintákban. Az eljárás során a DNS egy kis darabjának megsokszorozásával teszik elemezhetővé a mintát.
A NASA most azt tervezi, hogy a két módszer egyesítésével olyan eszközt hoz létre, amely minden szempontból megfelel az űrbeli analízis kihívásainak. Aaron Burton biokémikus szerint a különböző szerkezetek párosításával a laboratóriumot vihetik a mintákhoz, ahelyett, hogy a mintákat juttatnák el a laborba.
Az új technika a jövő űrkutatói számára is fontos lesz, hiszen a berendezéssel nem csupán a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén lehet majd elemezni. A rövidesen megszülető eszközt egy nap talán a Marsra is el fogjuk juttatni.
