Prof. Dr. Szécsényi József professor emeritus, sporteredményeivel, az elméleti és gyakorlati atlétikával, tudományos tevékenységével kimagasló eredményeket elérő tanár az 1954-es atlétikai Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, és még ugyanebben az esztendőben főiskolai világbajnoki címet nyert.
1958-ban Európa-csúcsot dobott (58,33 méter), az 1960-as római olimpián – legjobb európaiként – a negyedik helyen végzett, az 1964-es tokiói játékokon ötödik volt. Edzői pályafutása alatt versenyzői húsz ifjúsági és felnőtt bajnokságot nyertek, 1969-től közel tíz éven át a magyar válogatott dobószakágának vezetőjeként tevékenykedett.
A Római Olimpián az első dobásom 58 fél’ volt – ezzel második lehettem volna – de akkor egyedül én dobtam felugrásból és a lábam a levegőben kívül volt a körön, amire a bíró azt mondta, hogy kiléptem. Ezért nem sikerült a dobogó. Sajnos nem voltam olyan korpulens, mint az amerikai Oerter, vagy Babka. Ők 128-130 kilósak, két méter magasak voltak, de már 1953-ban súlyt emeltem, én voltam az első súlyemeléssel is készülő a versenyszámban. Már gimnazista koromban emeltem, és a TF-en is tovább tudtam folytatni ezt a módszert. Emiatt erős voltam – ezzel mondhatom, hogy megelőztem a koromat
– emlékezett sportpályafutására a kiváló sportoló és tanár.
Testnevelő-tanári, majd szakedzői végzettsége után az ELTE pszichológiai szakán szerzett diplomát, 1965-ben került a TF atlétikai tanszékére adjunktusként, 1978-ban egyetemi docens, 1989-ben egyetemi tanári tanszékvezetői kinevezést kapott. 1973-ban doktori címet szerzett az ELTE-n pszichológiából, 1979-ben pedig biológiai tudományos kandidátusi címet érdemelt ki.
Hosszú éveken át a Magyar Biológiai Társaság mellett a Testnevelési Egyetem Doktori Tanácsának és Habilitációs Bizottságának tagja, a Tanszékvezetők Kollégiumának elnöke volt.
Kevesen tudják, hogy Szécsényi József arcképe, mozdulatsora díszelgett évtizedeken át a Sport szelet csokipapírján.
Az 1960-as, 58,26 méteres nagy dobásom után lettem csokireklám, az arról készült fotót jelenítették meg a borítón. Nem foglalkoztam akkoriban a jogdíjjal, vagy az esetleges jövedelemmel. A csapattársaim, és a barátaim sokáig ösztökéltek, kérdezzek rá, mi járhat ezért, de nem igazán törődtem vele. A sport, majd a sporttudomány sokkal inkább érdekelt. Elmélyedtem a versenyzés lélektanában, könyveket írtam, egyetemi tanár lettem, és mellette edzősködtem
– mesélte azon a január 26-án tartott ünnepségen, ahol a Testnevelési Egyetem felköszöntötte tanárát 85. születésnapja alkalmából.
Szécsényi Józsefet a TE saját halottjának tekinti.
