Nagyvilág

Iszonyúan összekapott Törökország és Hollandia, nyilvánosan szapulják egymást

Két fontos nap is lesz az elkövetkező hetekben.

  • Az egyiken Törökországban népszavaznak majd az elnöki rendszer kiépítéséről Recep Tayyip Erdogan javára, tovább gyengítve ezzel az ingatag török demokráciát.
  • A másikon pedig választanak a hollandok, ahol egy tésztahajú idegengyűlölő, Geert Wilders a legnagyobb esélyes.

Az események jelentőségéhez méltó fényben díszeleg a két fontos napot megelőző hetekben a török-holland diplomácia. Ez persze csak vicc volt, a két ország amúgy fontos szövetséges, de most olyan lendülettel mentek egymásnak, mintha az lenne a tét, hogy ki üljön Orbán mellé Tusványos felé a kisbuszban.

Fotó: Getty Images/Paco Nunez

Kisebbség

A 17 milliós Hollandiában négyszázezer török él. Ez elég sok. Erdogan pedig nem áll olyan fényesen a népszavazás előtt, mint ahogy szeretne. Kifejezetten nagy szüksége van a hollandiai törökök szavazataira, ahogy arra a másfél millióra is, amelyre Németországból számíthat.

Ezért utazott volna Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter Rotterdamba kampányolni, ha beengedték volna. A holland kormány viszont közölte, hogy Cavusoglu nem tarthat kampánygyűlést Hollandia második legnagyobb városában.

A következő botrány abból lett, amikor a török családügyi miniszter, Betul Sayan Kaya megpróbált autóval Németországból Rotterdamba utazni. A rotterdami holland konzulátus épülete előtt a rendőrök feltartóztatták, nem engedték belépni. Később vissza is fordították és rendőri kísérettel autózhatott a német határig, ahonnan visszarepült Törökországba.

A miniszter a Twitteren panaszkodott, hogy ezt nevezik Európa szívének?

Amire egyből meg is érkezett Geert Wilders és a diplomáciai érzéke, közölve, hogy a miniszter csak menjen haza és vigye magával a törökjeit is.

A török kormány úgy reagált, mint az egyszeri Fidesz-szóvivő, amikor megtudja, hogy az egyik momentumosnak drága cipője van. Olyan lendülettel kezdte el nácizni a holland kormányt, hogy nézni is rossz.

Többség

A kormány először közölte, hogy holland kollégái fasiszták, Mark Rutte miniszterelnök pedig a szélsőjobbal kokettál. Később meg is fenyegették Hollandiát, hogy ezt még tízszeresen fogja visszakapni, sőt, szankciók is jönnek.

Erdogan török elnök egyébként is nagyon szeret kettős mércéről beszélni, most is ezt tette. Azt mondta,

az elmúlt napokban a Nyugat levette az álarcát, és kibújt alóla az iszlamofóbia. Azt hittem, a nácizmusnak vége, de tévedtem. A nácizmus igenis életben van nyugaton.

A kokettálásban még igaza is van. Mark Rutte egy jobbközép politikus, aminek mostanában kevésbé van divatja Európában. Sokkal jobban fut például az autoriter nativizmus (lásd Orbán Viktor). Geert Wilders pedig jelenleg vezeti a választás előtti népszerűségi listákat.

Autoriter nativizmus

Ebben az esetben azért használjuk az angol authoritarian nativismről kínkeservvel magyarosított kifejezést, mert sokkal jobban leírja a nyugati világban éppen irányadó jobboldali folyamatokat, mint bármilyen kifejezés, amit eddig használtunk.

Magyarországon nincs diktatúra, de egyre autoriterebb a rendszer, egyetlen ember döntésétől függ az, hogy mi történik. Ezzel párhuzamosan a mai jobboldalon nem feltétlenül etnikum vagy vallás alapján rekesztenek ki embereket, hanem azért, mert nem itt születtek és/vagy máshogy néznek ki.

Így elkerülhető az, hogy az eddig simán lenácizottak megsértődjenek, mert nem érzik magukat nácinak.

Rutte valószínűleg tényleg gesztust akart tenni a szélsőségesek felé azzal, hogy nem engedte be a török minisztereket. És nem is először. A választás felé haladva egyre többször szólt ki a hollandiai muszlimoknak, hogy igyekezzenek jobban beilleszkedni a holland társadalomba.

Legyenek normálisak, vagy menjenek haza

– mondta Rutte.

Fotó: Europress/AFP/Yasin Akgul

Mindenség

Sokan ki is fakadtak, hogy minek félnek Wilderstől, hiszen jóformán már hatalmon van. A hivatalos indok a rotterdami kampány elutasítására egyébként visszafogott volt, legalábbis látszólag.

Sok török kötődésekkel rendelkező holland állampolgár is szavazni fog ezen a népszavazáson. A holland kormánynak semmilyen ellenvetése nincs azzal szemben, hogy a török kormány tájékoztassa őket erről. De ezek a gyűlések csak felerősítik a társadalmi feszültségeket, ami akadályozza a hatóságokat a rend megtartásában. És érdemes megjegyezni azt is, hogy maga a török kormány sem szeretné betartani a szabályokat.

– mondta indokként Rutte.

A török retorzióktól tartva az ankarai holland nagykövet – aki épp szabadságon van – egyelőre nem tér vissza Törökországba.

A két szavazás kimenetele még kérdéses.

  • A hollandok esetében különösen, mert ha Wilders nyer is, a holland politika nagyon fragmentált, és koalíciós partner hiányában valószínűleg nem alakíthat kormányt. De a korábban excentrikus bohócnak tartott Wilders győzelme újabb pofon lenne a nyugati liberalizmusnak (még akkor is, ha Wilderst, Jörg Haiderhez hasonlóan szélsőliberálisnak tartják a rajongói)
  • A törökök esetében viszont egyelőre nem tudni, mi a helyzet. A felmérések szerint fej fej mellett állnak a nemek és az igenek a népszavazáson, mert ugyan Erdogant sokan támogatják Törökországban, az ellenzék nagy része összefogott ellene.

Semmiség

Erdogan fasisztázása és nácizása különösen vicces úgy, hogy Törökországban amúgy is szeretik a kelleténél komolyabban venni azt, hogy a nemzet egy ország adott etnikumú, adott nyelvet beszélő tagjaiból épül fel. Különösen ironikus úgy fasisztázni a nyugatot, hogy közben helikopterről lövetjük a kurdokat a déli határ mentén.

Erdogantól egyébként sem áll messze az, hogy a saját politikai hasznáért etnikai feszültségeket gerjesszen. Pont ugyanezt tette a kurdokkal szembeni konfliktus felélesztésével akkor, amikor a török parlamentben megerősödtek a kurdbarát pártok. Akkor sikerült is, előre hozott választáson szerezte vissza az abszolút többséget.

Azt is érdemes feleleveníteni, hogyan indult el Erdogan a prezidenciális rendszer kiépítése felé. A 2016-os török katonai puccskísérlet után – amelyet jóeséllyel Erdogan legkomolyabb politikai ellenfele és korábbi szövetségese, a Pennsylvaniában élő Fethullah Gülen szervezet – iszonyú brutális tisztogatás kezdődött Törökországban.

Emberek tízezreit börtönözték be, újságírókat, akadémikusokat rúgtak ki, miközben Erdogan egyszerre visel hadat a saját hadserege, a kurd kisebbség, az Iszlám Állam és néhol a szír kormány ellen is. Így történhetett meg, hogy egy szabadnapos rendőr agyonlőtte Oroszország ankarai nagykövetét, miközben az lett volna a feladata, hogy megvédje.

A gülenista árnyékkormány – mert ilyen tényleg létezett – elleni harcban a török állam elkezdett darabokra esni. Ezen pedig nem sokat segít Erdogan tökrevése a minél nagyobb elnöki hatalomért, amelyben jórészt az a vidéki középosztály segíti, amelynek Donald Trump előretörésében is fontos szerepe volt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik